2020.09.05. Az alábbi felvételhez egyelőre csak annyit fűznék hozzá, ez az első vlogom. Várom a véleményeket, a kritikát is, óhajt, sóhajt, panaszt 🙂 Szerintetek érdemes-e ilyesmiben gondolkodni?
A hétvége madaras-hollós fejleményeiről tegnap már adtam hírt:
Elkészültek az első videófelvételek a holló-etetőnél!
Délelőtt 595 fotót lőtt a kamera a "hollófesztiválról", délután pedig 54 videót készített. Azért csak ennyit, mert a rengeteg felvétel lemerítette az aksikat, de így is páratlanul gazdag anyag jött össze egyetlen nap alatt. Tartalék aksi nem lévén, az éjszakai figyelés ma elmarad, de remélhetően holnap éjjel is lesz még alkalom felvételek készítésére.
Néhány felvétel az alábbi videóban is ott van, de a többit is hamarosan feldolgozom, és hozom a nyitóoldalon. Amint hallani fogjátok a videóban, megvan annak az oka (szerencsére), hogy nem kapkodom el a dolgot. Ez a hétvége itthon, életem egyik legszebb, legemlékezetesebb hétvégéje marad, az már biztos.
Abban a szerény reményben nyújtom t nektek, hogy némi örömöt nektek is okoz.
BERAKOM ÍGY IS, MERT SOKAKNAK NEM NYITJA MEG 🙁
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Időhiányban szenvedő íróknak, csillagászoknak, melósoknak, és pályakötél-ellenőröknek is ideális.
Sajnos nem először fordul elő, hogy madár repül az ablakomnak. Tegnapelőtt az emeleti könyvtárszoba ablakának repült neki egy nagy fakopáncs.
A valaha élt legtitokzatosabb festő festményeinek dekódolásában a madarak lehetnek segítségünkre.
Ma az a helyzet a legtöbb tanteremben, hogy a diákok olyan órákon kornyadoznak, ahol felesleges ott ülniük
Kellett egy vagány út, hogy ha végül belép mégis oda valaki, ahol az én spéci világvégém lángol, mondhassak valamit arról, honnan a bánatból jövök.
Csoportok és fajok egészen más időpontban vonulnak, ami érthető is, hisz más és más távokat kell megtenniük, telelőterületeik is mások.
A Balaton a „legkígyósabb” terület, amit valaha Magyarországon láttam, így pár napos nyaralás során szinte biztosan látunk kígyót, általában a vízben, de nem ritka az sem, hogy a parton, a kövezés között, néha kikapaszkodnak még a matracokra is.
Most azt szeretném megmutatni, hogy nem egészen egy hónapon belül a kertet közvetlenül határoló parcellák képe hogyan változott.
Állítólag a három férfi éppúgy csodálkozott, mint a nyomozók, bár nem mondhatni, hogy megdöbbentek volna.
Jó, ha van rutin. Jó, ha tudjuk, mit kell csinálni. De még jobb, ha éber és rögtön kapcsol, ha valami szokatlan.
Lehetetlen nem látni azt az ordító kontrasztot, ami Mileva, és Einstein második felesége, Elsa Löwenthal között támad.
Úgy néz ki, mint akinek az anyja bálna, az apja meg konténer. De a vadonban semmi sem ok nélkül való, az ámbrás sem egyszerűen egy esztétikai baki.
Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra.
Mikor eljutottam a novellában is megírt északi sziklafalig, megdöbbenve láttam, hogy valóban leomlott. A lezúduló kőzettömeg ezer tonnákban mérhető.
Ez esetben a keksz úgy működik, mint egy időgép, s visszarepít a múltba. Mindenki ismeri ezt az érzést.
A Pátosz megjelenése után például egy dzsihadista kiáltvány fogadott a saját honlapomon. Mint utóbb kiderült, Iránból törték fel.
A boglya belső, többnyire száraz részei valóságos aranybányák. Lakótelepek és lakóparkok, ahol igen különböző állatcsoportok telepedhetnek meg.
A félelem a távoltartás eszköze volt. Egy veszélyes világban – vadonban – a legbiztosabb védekezés a távolságtartás.
Szóval a kölyökállatoknál, fiókáknál sajnos létező jelenség a viszonylag magas mortalitás. Amint nálunk, embereknél is jóval magasabb volt a modern orvoslás megjelenése előtt.
A farkasok mindig is közel álltak a szívemhez, kétszer kereszteztem is az útjukat.
bár nem tudtam, a lelkem mélyén éreznem kellett, hogy a gyerekkorból már nincs sok hátra.
Van egy állat a kertben, aki éjjel jár, ha rávilágítok, úgy bámul vissza rám hatalmas, komoly, fekete szemeivel, akár dzsungel mélyéről egy riadt maki.
„Azt szeretem az irodalmi életben, hogy vannak dolgok, amiről nem beszélünk.” Megdöbbentett ez a mondat, de talán csak azért, mert valóban nem értettem, miért címzik nekem.
Én döbbentem meg a leginkább, hogy több mint 60.000 – nem tévedés: hatvanezer – mailt kellett végleg törölnöm ahhoz, hogy a mail-fiókomat továbbra is fizetés nélkül használhassam.
