Zafír-túra – aranymosás

Ha törölnék az emlékeimet, de egyetlen út emlékeit megtarthatnám, könnyen lehet, hogy a Zafír-túra mellett döntenék.

Centauri író irodalom Jákob botja irodalomEz volt eddig a legneccesebb. Bár a Facebookon igyekeztem mérsékelt tudósításokat adni – már amikor volt térerő –, ám utólag bevallom: életem legnehezebb óráit is ezen az úton éltem át, holott nem jártam messze, és elvileg bármikor abbahagyhattam volna. Mégis, például a második napon, olyan helyen lettem rosszul, ahol térerő sem volt. Ha akkor nem kalapálom össze magam, segítséget sem hívhattam volna. Mégis: a Zafír-túra a legszebb emlékeim között él, és bár a legközelebbi barátok is óvtak ettől az úttól, örülök, hogy minden ellenérv és rossz előjel ellenére belevágtam.

Jack London Centauri író Jákob botja zafír túra irodalom

Pár perc, amit sosem felejtek el.


Ez volt az az út, amely a lehető legrosszabbul kezdődött, amit majdnem feladtam a legelején, ami majdnem kudarccal végződött, és ami végül mégis amolyan „minden jó, ha a vége jó” esetté vált. Azt tűztem ki célul, hogy aranyat és drágaköveket mosok itthon a hegyekben, úgy valahogy, amint annak idején Jack London és sok más alaszkai aranyásó. Olyan időszakot választottam, amikor a hőmérséklet megfelel az alaszkai nyár hőmérsékletének.

Elhatároztam, hogy addig nem eszek, amíg az aranyat és a zafírt meg nem találom, pontosabban csak azt, amit a kora tavaszi erdő ad.

Ez egyrészt jóval szűkösebb forrásnak bizonyult, mint amire számítottam, másrészt a „mosás” sem úgy haladt, ahogy szerettem volna, különösen a zafír tett próbára. (A túra kiírása a Facebookon ITT )
Ezen az oldalon összeszedtem mindent, amit a túrán írtam, videóztam, fotóztam. A logisztikai gondok és a gyakran megszűnő térerő miatt, néha csak utólag számoltam be az eseményekről. Most lehetőségem lett volna rendbe szedni a bejegyzéseket, de hagyom úgy, ahogy akkor volt, hogy megmaradjanak a túra eredeti bizonytalanságai is. Viszont sok helyütt utólagos kommentárokat fűztem a bejegyzésekhez. A képeket – ahol szükségét éreztem – feliratoztam, és minden bejegyzésnél mellékelem a Facebook-linkeket is, ha valakit érdekelnének az utat követők hozzászólásai is.
Jó olvasást, jó utat! Azoknak pedig, akik a túra idején követtek, nagy köszönet! A legjobbakat mindenkinek: Centauri
A FELKÉSZÜLÉS VIDEÓJA


 

8 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    “Akkor kell kivenni a drágakövet, amikor az épp ott van. Nem később. Akkor, ott, rögtön. Ennyit az elúszott lehetőségekről. Ajándékokról, amit egy patak ad, aztán visszavesz.”
    Igen!

  2. Marsovszki Viktória

    A Magasles, Cen”, a MAGASLES, a te nagy élniakarásod, a te !(nagy) nemélniakarásod…
    meg a mienk, az éhség és szomjúságérzés hiánya, az éhség- és szomjúság-érzés gyötrő volta,…

  3. Marsovszki Viktória

    létezésünk-talán(ya)?

  4. Marsovszki Viktória

    Kicsiny kövecske, kis üvegcsében, amit te mostál, Cen’, ujjad fölött, lett az enyém mostan

  5. Marsovszki Viktória

    A 3. napon milyen szépen végigkesértek a madarak, amit te észre sem veszel… mert csak kereselkeresel, drága Cen., csak a Zafír, pedig ott a Zsesze madár 🙂 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    Na, végre, rátaláltál a madaraidra, itt már nagy baj nem lehet, még hal is vagyon! 🙂 🙂 .:)

  7. Marsovszki Viktória

    A Hórvölgyi köd íródik, kedves, Cen? Vagy valami más? 🙂 Elfáradtam , mint te a 2.napon. Tovább olvasni ma nem tudom. jóéjszakát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.