Amit valaha farkas – Farkasok közelről
2020.08.05. Bizonyára találkoztatok a hírrel, hogy a napokban csellengő farkaskölyköt videózott egy erdész, a legfrissebb fejlemény pedig az, hogy a Bükki Nemzeti Park arra kérte a jó népet, ne induljanak útnak a hegységben farkaskölyköket keresni, mert azzal csak ártanak a kölyköknek.
“Kérjük a faj hazai sorsáért felelősséget érzők a biológiai sokféleség megőrzése, kiegyensúlyozottságának fenntartása érdekében tartózkodjanak a faj egyedeinek közvetlen keresésétől, zavarásától! Igazgatóságunk minden nagyragadozókkal kapcsolatos új információt, fontosabb vadkamera felvételt közkinccsé tesz, valamint rendszeresen beszámol a működési területünkön élő farkasok és általában a nagyragadozók aktuális életéről, történéseiről. Vigyázzunk együtt nagyragadozóinkra!” (Bükki Nemzeti Park)
ITT EGY MÁSIK, VADKAMERÁS FELVÉTEL A NAPOKBÓL, AHOL AZ ANYÁVAL EGYÜTT KOCOG AZ EGYIK KÖLYÖK
A farkasok mindig is közel álltak a szívemhez, kétszer kereszteztem is az útjukat, a második alkalommal hajszálon múlt, hogy lehúzhassam a bakancslistámról,
ám végül nem bírtam magammal, és jobb híján elmentem Veresegyházára farkast fotózni: mégha vadonban nem is látom – gondoltam 2016. október 20.-án – legalább legyenek saját farkasfotóim. Az alábbi portrét is aznap lőttem. S most, hogy megint hírt kaptunk hazai farkasokról, hadd hozzak vissza egy rövid írást róluk, amit eddig nem találhattatok meg itt, ezen a honlapon. Fogadjátok szeretettel! A legjobbakat kívánva: Cen’
AMIT VALAHA FARKAS
Rám is zsákmányként tekint? Vagy inkább azt fürkészi: él-e még bennem a vadon? Ha igen, akkor azt is tudom, hogyan védekezzek. Ha nincs már bennem semmi, mindenki prédája vagyok. Nem arról van-e szó, hogy nem csupán egy ragadozó néz rám így, hanem mindaz, ami a tekintet mögött van. A szem a lélek tükre – mondják, de milyen is egy farkas lelke? Nem azonos-e mindazzal, ami a vadonban az elmúlt párszázezer évben történt? Attól van benne erő, hogy nem egyszerűen a farkas-nemzetség egy tagja néz rám, hanem a farkasok teljes történelme. Ez a tekintet kapu, s mögötte felsejlik minden távolság, amit valaha farkas befutott; minden szarvasborjú, amit valaha farkas leterített; minden hó, amit valaha farkas a bundájáról lerázott; minden fa, ami alatt valaha farkas haladt; minden folyó és patak, amin valaha farkas átkelt; minden üreg, amiben valaha farkas lakott; minden erdő, amit valaha farkas uralt; minden éhség, ami valaha farkast kínzott; minden éj, amiben valaha farkas vonyított; minden félelem, amit valaha farkas okozott; minden seb, amit valaha farkas kiszimatolt; minden seb, amit valaha farkas kapott.
Osszátok meg másokkal is! Előre is köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
SAJÁT VADKAMERÁS FELVÉTELEIM 🙂 REMÉLEM, EGYSZER VALAMI EGÉSZEN RITKÁT IS FELVESZEK
VADKAMERÁS FELVÉTELEK AZ INSTÁMON IS 🙂
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Bakancslistás számomra a farkas még, de azt hiszem a te fotódban tényleg benne van, a szemében, amit írtál. 🙂 A vadonban ilyen fotót nem igen lehetne lőni, mert több a félelem bennük.
Én a kutyáimban látom ám a farkast, főleg az egyik kis keverékben. 🙂
Nekem is egy kutyában volt ott leginkább a farkas, Szeniben. Valahol írtam is már róla. De talán nem írtam meg soha azt a napot, amikor hozzám került. Emlékezetes volt, sosem felejtem el. Talán azt is megírhatnám. Meg amikor megpróbálta átvenni tőlem a főnökséget – mert megpróbálta. Hatalmas erejű kutya volt.
A Mátrában pedig medvével találkoztak túrázók. 😮
Már nem kell Erdélybe mennünk, hogy ilyen szabadon kószáló vadállatokkal találjuk szembe magunkat.
Azt a farkaskalandot mi szavaztuk meg neked a PIM-ben az író-olvasó találkozón, ha jól emlékszem. 🙂
Jó is, hogy újra itt vannak ezek a nagyragadozók is 🙂
Sajnos ezek nem azok a farkaskalandok; mindkettő jóval korábban esett; még a Jégvágó előtti időkben, mindkettő a Balaton környékén. Lehet, megírom őket, mert az egyik kiváltképp érdekes és emlékezetes. Időnként, ha farkasokról esik szó, elmesélem.
Meséld el nekünk is ezeket a farkaskalandokat, Cen’, légy szíves!
És mesélj Szeniről is, kérlek!
(Egy Szeniről olvashattunk itt a Kalandos tél egyik részletében is. Valószínűleg nem véletlen a névazonosság. 🙂 )
Nem találom!
Szeniről, becsületes nevén Senecáról ( és Gerbaud-ról) írtál Cen’ a nagyszerű Kalandos télben, (kicsit féltél is Szenitől),- amit most nem találok sehogy se.
Lehet, hogy a Pátoszban jelent meg és ott olvastam?
Pedig szívesen újra olvastam volna!
Nehéz (ha nem éppen lehetetlen): emberként, egyénként, a személyiség várkastélyába zárva a farkasok szabad – mert a természet törvényei szerint kanyarodó – futását szemmel követni. Talán segíthetnél benne: a farkaskalandok, Szeni-élmények elmesélésével 🙂