• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

TÖRTÉNT EGYSZER

Történeteket írni több mint remek. De vannak kész – ahogy mondani szokás: igaz – történetek is. Meghökkentők, elgondolkodtatók, izgalmasak, tanulságosak, szépek. Rövidek. Egyszeriek.

Sok kedvenc gyűlt össze mára, s mindig találok újat. Ezeket adom át nektek a TÖRTÉNT EGYSZER sorozatban. Legyetek oly kedvesek, osszátok meg másokkal is. Ha pedig ti tudtok ilyen történetekről, írjátok meg mailben (centauri16@gmail.com). A legjobbakat nektek, és azoknak is, akik e történetekben szerepelnek. Fogadjátok szeretettel az elsőt. Üdv: Cen’
A történetek linkjeit a kép alatt találod.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

 

Érdekes történetek híres emberek

Fotó: Centauri és tsa.

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/1-liz-calder-es-harry-potter/

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/tortenelem-legszebb-baratsagai-1/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/6-az-oroklet-fenyuzese/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/az-uj-ironemzedek-nem-produkal-semmit/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/5-egy-arva-viraga/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/9-egy-jol-iranyzott-sohaj/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/7-megis-mozog-fold-sot-forog/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/8-ocsu-vagy-buza/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/2-tudsz-kovetni/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/velem-tortent-egyszer-kegyelmi-allapot-es-ihlet/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/feketen-feheren/

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


     

    One Comment:

    1. Kedves Centauri!

      Nagyon köszönöm az igen szép válaszod. Tudod, milyen ritka ez? És az az érzékenység is, ahogy megérezted a lényeg/m-et. Jó, hogy a megnyitáskor találtam rá, mert amúgy aligha: válaszolni is csak innét tudok rá – ne haragudj, nem értek hozzá. Szép ez a kép is a levelekkel. Te tudod biztos, miért, de az idén alig akarnak elköszönni a levelek a fáktól. Még mind fenn van az egész lombkorona itt az udvarban is. Nem lesz tél talán? Hogy nem akarnak visszavonulni, takarékoskodni?
      Tudod, sokáig úgy voltam, mint Te: hogy soha egy pillanatig sem unatkoztam: mindig hálát adtam, minden pillanatban, hogy tanúja lehetek az Életnek. Próbáltam tisztelettel adózni, hogy méltó legyek erre a kegyre: az Életre.
      Egyszer csak valahogy méltatlanná váltam rá – nem igazán tudom, miért, de mégis. Valamit elrontottam, biztos. Azóta van ez így, ahogy írod. Mert úgy van.
      A csillagos égről szeretnék most írni Neked: a minap a feleségem és a nagyfiam elvittek Londonba. A visszaúton éppen naplemente volt az égboltozaton, amikor felszálltunk- Az sem volt piskóta: jobbra még az angol partok, amott már a franciák és középütt, mintha megnyílt volna a horizont- süllyedt el a Nap hatalmas fényözönben. Aztán Franciaország fölött felragyogott a LENTI égbolt: mert olyan volt az a táj, mintha a fenti ég csillagképei vetültek volna rá: minden falu, városka egy-egy új – a fentiekhez döbbenetesen hasonló csillagkép.. Kicsit ugyan szomorú volt ez az ALANTI csillagtérkép, mégis valahogy felemelő _ egy haldokló világ számomra küldött utolsó üzeneteként értelmeztem- Nem tudtam levenni róla a szemem, csak amikor eltakarták a felhők később.
      Még soha nem láttam ilyet: megrázó volt, akár Turner képei, amelyek a legszebbek abban a nagy városban.
      A nagy dolgok….
      És miközben a lenti csiillagképek fölött repültünk, az éppen 30 éves fiammal egy, a repülőn talált újságcikk kapcsán Európa helyzetéről beszéltünk – azt nem merem mondani, hogy jövőjéről.
      Hogy is ne lennék szomorú, kedves Centauri?
      Már csak ezért is: a fiaddal beszélgetsz egy a szemed láttára eltűnő világról…
      Várom a grófos könyvedet. Képzeld, egy könyvem azért megjelent: a múzeumba, ahol dolgozom, került Andrássy Ilona grófnő irathagyatéka és az elmúlt kb. tíz évet erre áldoztam. Annyira közel kerültem hozzá, hogy összeraktam egy közös könyvet vele: mintha az első háborúban elhalt férjéhez írt volna egész életében leveleket, és ebbe belefértek az én kommentjeim is. Ennek a munkának hála legutóbb eljutottam Tóketerebesre és egyedül voltam lakója a csodálatosan felújított kastélynak. Éjszaka a hatalmas parkot jártam, Szerettem volna megtalálni a nagy Andrássy Gyula mauzóleumát, de nem sikerült. Végül feladtam. Fogtam a kulcsomat és kinyitottam az Andrássy kastély ajtaját _ én a senki. Néztem még egy kicsit a szemközti kivilágított lovarda gyönyörű látványát, a Holdat, aztán ennyi. Csak ennyi.
      Még egyszer nagyon köszönöm a kedves sorokat – igazán jól estek.
      Isten áldjon.
      L.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük