Mire tanítanak a madarak? – Több szerénységet!

kanári madárfotó díszmadár

Kanári (Fotó: Centauri

 

A felvételek tanúsága szerint a madárdal valódi zene! Nem zeneszerű hangicsálás, hanem zene a szó legszorosabb, s legklasszikusabb értelmében.


2020.04.06. Itt a tavasz – s ha tavasz, akkor madárdal. Sokak számára a madárdal önmagában is megnyugvást hoz, de vajon tudjuk-e, hogy miért? Csak arról lenne szó, hogy a madárdal idilli környezetet idéz fel bennünk? Koránt sem. Amikor madárdalt hallunk, legyünk bármilyen madárszeretők és madárértők, valójában nem tudjuk, mi történik.

A madárének vizsgálata nemcsak merőben új tudást ad a madárvilág szépségéről és összetettségéről, hanem az emberi működés kritikája is.

Általában is elmondható, hogy a forradalmi felfedezések jelentős része evidenciákat fedez fel és tár elénk, s a felfedezés pillanatában nem is értjük, miért nem jöttünk rá erre korábban. Az is jellemző, hogy gyakran nagyerejű felfedezések is homályba veszhetnek, ha nem vonjuk le belőlük a megfelelő következtetéseket. Ahogy az a madárdal tudományos igényű vizsgálatával történt.

Szerettetek volna egy megdönthetetlen érvet amellett, hogy az állati intelligencia jóval magasabb rendű, mint amilyennek az emberek és a tudomány általában tartja? Ha igen, akkor itt van a bizonyíték.

A mára elfeledett zene- és madárdal-kutató, Kodály Zoltán tanítványa, Szőke Péter volt az első a világon, aki egy zenetudós alaposságával vette górcső alá a madarak énekét. Eredményeit 1987-ben publikálta „Ismeretlen madárzene” című kötetben. Első nekifutásra semmi rendkívüli nincs ebben a kutatásban, hisz addig is madárénekről, madárdalról beszéltünk, vagyis érzékeltük, hogy a madarak kommunikációja az emberi fül számára gyakran tűnik zenének, de hogy ennek bármi köze lehet ahhoz, amit például a Harmadik típusú találkozások című filmben láttunk,

s hogy e kommunikáció tudatossága meghaladja minden elképzelésünket, senki sem gondolta volna.


robin vörösbegy TERMÉSZET madarak természetfotók madárfotók irodalom érdekességek Centauri birdlife birds wild wildlife nature naturepohotography

Fotó: Centauri

Kézenfekvő, hogy megannyi zenetudós, zeneszerző közül valaki egyszer csak lekottázza a madárénekeket, ez valami okból 1987-ig mégsem történt meg. Megdöbbentő, de az erre irányuló inspiráció évszázadokig elkerülte az embert, míg nem egy tihanyi nyaraláson, Szőke Péter és (szintén zeneértő) felesége egy fekete rigó (Turdus merula) szokatlanul szép énekére ébredt. A rigó dalát azon nyomban papírra vetették.

Ez indította el azt a lavinát, aminek aztán el kellett volna söpörni a madarakról addig alkotott teóriákat – s új, fontos adalék lehetett volna ahhoz is, hogy bemérjük: az ember mennyire félrepozícionálja magát a bioszféra rendszerében.

Következő lépésként Szőke Péter madárdalok százait vette fel, nemcsak Európában, hanem a világ más tájain is, s azokat lekottázta. Hamar rájött, hogy ezeket a dalokat le kell lassítani ahhoz, hogy tisztán hallhatóvá, rögzíthetővé váljanak. Ez a rém egyszerű metódus megdöbbentő eredményt hozott.

Voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a könyv és a hanglemez 1987-es kiadását – még gyerekfejjel – megkaptam karácsonyra. Vagyis 33 éve már, hogy először hallottam ezeket a dallamokat, de ma is lúdbőrös leszek, ha felteszem a kérdést:

hogyan fordulhatott elő, hogy 1987-ig senki sem lassította ezeket a madárdalokat? Hisz annyira kézenfekvő!


A felvételek tanúsága szerint a madárdal valódi zene! Nem zeneszerű hangicsálás, hanem zene a szó legszorosabb, s legklasszikusabb értelmében. Még az éneklésben kevésbé jeleskedő fajok is képesek egészen tiszta zenei hangközöket tartani, sőt az oktávváltás is bevett gyakorlat. A dallamok megdöbbentő mértékben az általunk is ismert és használt zenei alapegységekre épülnek. Így már talán nem is annyira meglepő, hogy lassításban valódi zenének tűnnek. Ám jó pár kiválóan éneklő madárnál ennél is többről van szó. Az ember zenéje, a mi zenénk köszön vissza ezekről a felvételekről.

A legdurvább az Észak-Amerikában élő remeterigó éneke.

Ez a madár nagyon hasonlít a mi énekes rigónkhoz. Ha Kanadában barangolva halljuk őt, akkor voltaképp csak egy vékonyka „cincirit” hallunk, ami annak ellenére sem tűnik zenének, hogy a rigók köztudottan a legszebben éneklő madarak közé tartoznak.

Ám ha lassítani kezdjük a remeterigó énekét, döbbenetes részletek bontakoznak ki.

Hallgassatok bele! Ezen a felvételen több lépcsőben 36-szoros lassítást hallhatunk. Mivel a lassítás a háttérzajokat is felerősíti, ezután kitisztítják a felvételt, majd ismét gyorsítani kezdik, egészen az eredeti sebességre. Hallani fogjátok, hogy az elképesztő dallam – amely kísérteties mása a népdalainknak – visszagyorsítva megint csak egy értékelhetetlen „cincirivé” válik.


De nem kell Észak-Amerikáig mennünk, hogy ennyire szívhez szóló dallamra leljünk a vadonban. Magyarországon is él – bár viszonylag kevés helyen – az erdei pacsirta (Lullula arborea), elsősorban irtásokon, kopár hegyoldalakban, felhagyott kőbányák környékén. A Balaton-felvidék bizonyos részein egészen gyakori, igaz, állománya évenként erősen ingadozó lehet. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy 7 éve egy pár tőlem nem messze is költött, s így naponta hallhattam az énekét. Azt az éneket, ami egyébként nem igazán „látványos”, nemcsak a rigók vagy poszáták énekéhez, de a rokon mezei pacsirta (Alauda arvensis) énekéhez képest sem.

Na de ha lelassítjuk! Egy megindítóan szép melódiát kapunk:


A fenti felvételek után, talán nem kell magyarázni a döbbenetemet. A lelkesedésem. Hamar kaptam visszaigazolás arról, amit gyermekkorom óta érzek: a madarak világa egészen rendkívüli, és sokatmondó a számunkra. 1987 óta nemcsak érzem ezt, hanem tudom is. És ez eszement nagy különbség. De rögtön felvetődik két kérdés. Az egyik arra vonatkozik, miért nem írtam erről eddig?

Ez lényegtelennek tűnhet, annyiban mégis fontos, hogy a válasz az emberi magatartás kódolt korlátoltságáig vezet vissza.

Ugyanis rettentő fontos lenne a madárzene felfedezését megfelelő súllyal kezelni, s nem szabad megállni a csodálatnál, vagy ahogy párszor láttam: nem elég sírva fakadni a remeterigó énekétől (valóban láttam több esetben embereket, akik sírva fakadtak). Ezt nem elég érezni! Tudnunk kell. Tudni kell, hogy végső soron mit jelent ez. S hogy ez mennyire nehéz ügy, jól mutatja Szőke Péter munkássága, s az, ahogy más zenetudósok, kutatók reagáltak a madárzene felfedezésére-feltérképezésére.

Amilyen lenyűgöző egy remeterigó dallamvilága, éppoly lesújtó az a korlátoltság, az a kapaszkodás az indokolatlan gőgbe, amelyre egy civilizációt alapoztunk. Talán azért is kapaszkodik a modern ember a saját, újkori mítoszaiba, mert nagyon is tisztán érzi: alapjaiban kérdőjelezhető meg a léte. Legalábbis a létállapota.


természetszeretet állatbarátok

Fotó: Centauri

A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket.

Énekük művészetnek tűnik. Az ember felsőbbrendűsége mellett érvelők egyebek mellett épp a művészetre hivatkoznak előszeretettel. Ez volna az egyik, ami radikálisan hiányzik az állatvilágból. A művészeten belül is kitüntetett, igen rangos helyet foglal el a zene, ami távolról nézve valóban páratlannak tűnik. Szőke Péter után viszont már nem annyira. A legalapvetőbb kérdésekig el sem jutottak még – talán Szőke Péter maga sem –, amikor máris megjelent a szkeptikusok hada. Arra alapozva, hogy Szőke Péter maga is a zene háromszintjét különbözteti meg – úgy mint az élettelen környezet hangjait, az élővilág hangjait (azon belül elsőrangúan a madarak énekét), s végül az emberi zenét –, a szkeptikusok arra tettek kísérletet, hogy a két első kategóriát valamiként összemossák.

A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének.

Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek. Ezt bizonyítandó ajtónyikorgások százait vették fel és lassították le, míg nem találtak egy olyat is, mely valóban dallamot nyikorgott. Lám! – mondták, épp ez történik a madárvilágban is.

Nem állítottak kevesebbet, minthogy a madarak ajtóként nyikorognak.

Elvileg ez akár igaz is lehetett volna. Ez ugyanaz a máig makacsul élő elképzelés, ami az emberen kívüli élőlényeket biomechanizmusoknak fogja fel – annak ellenére, hogy erre voltaképp semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre. Azok a kutatások, melyek biomechanizmusokat tárnak fel – nagyon helyesen – igazak az emberre is. Lásd Pavlovi-reflex! Épp ezt használja ki többek között a reklámipar, de a politika is.

Józan mérlegelés után tehát aligha mondható más, minthogy: vagy mindaannyian biomechanizmusok vagyunk – a remeterigó, az ember és a giliszta is – vagy bármely élőlény esetében felbukkanhat a tudatosság valamilyen szintje.

A szkeptikusok érvelése logikus volt, s nehezen cáfolható.

Szőke Péter tenyésztett díszmadarak énekét is tanulmányozta, így a kanáriét is. Ez alkalmat adott arra, hogy dinamikus vizsgálatokat is végezzen. A legismertebb éneke miatt tartott faj a kanári, melyet gyakran kereszteztek más fajokkal, így például tengelicével is. Mindkét faj énekében sok a trilla, akár több száz is lehet egy dallamban, vagyis akár 500 hangból is állhat egy dallam. Ezt azonban nem érzékeljük, hisz a remeterigóhoz hasonlóan a kanári és a tengelic is hihetetlen tempóban énekel.

A kanárikat én is jól ismerem, kanárik százaival éltem együtt az évtizedek alatt, egy hím madaram ma is van, fel is vettem pár éve az énekét. Nem mennék bele most abba, hogy az én madaram kivételes tehetség, de ahogy emberek között is vannak kiemelkedő talentumok, úgy a madaraknál is. Efféle talentum volt Szőke Péterék alaposan vizsgált hibridje is.

Felvették a madár több száz hangból felfűzött énekét, lelassították, majd egy hangot megváltoztattak. A módosított dallamot visszagyorsították az eredeti tempóra, s bejátszották a madárnak.


madáretető madárvédelem

Tengelice az etetőink egyik legszínpompásabb madara (Fotó: Centauri)

Tudni kell, hogy az énekesmadarak más madarak énekére szinte azonnal énekkel felelnek – ahogy ebben az esetben is. A „választ” szintén felvették, és lelassították, s legnagyobb elképedésükre a lassításban ott volt a módosítás is. Mintha a madár azt üzenné:

„Azt hittétek, hogy nem veszem észre?”

A szkeptikusok valóban azt hitték. A madárzene tudatosságának „hívei” pedig végre azt üzenhették a szkeptikusoknak: „Köszönjük az „éneklő ajtóról” készült felvételeket, de most keressenek olyan ajtót, ami a változtatásokat is visszaénekli! „

Válasz azóta sem érkezett.

Örülhetünk, felhőtlenül, akár kárörvendően is, hisz nagyot koppantak a szkeptikusok – írom ezt annak ellenére, hogy én eredendően az vagyok (írtam erről ITT korábban). Továbbra is gyönyörködhetünk, és úszhatunk a döbbenetben a lassított felvételeket hallgatva, de vajon mit jelent ez az emberre, a civilizációnkra nézve? Ez az igazán fogas kérdés.

Az emberi művészetet, azon belül a zenét egészen eddig a saját innovációnk eredményének tekintettük. Csakhogy az erdei pacsirta vagy a remeterigó már akkor a dallamainkkal dolgozott, mikor mi még a fáról sem jöttünk le.

Felvetődik tehát a kérdés: mi volt előbb? A zene vagy az ember. Pontosabban fel sem vetődhet már igazán, hisz a zene – abban a formában, ahogyan ismerjük, abban a formában, ahogy a magunkénak tekintettük – jóval korábban jött létre.

Sokkal valószínűbb, hogy kész zenei formákba és dallamvilágba fejlődtünk bele, amit aztán utánoztunk. Épp a madárvilágot – tágabb értelemben az állatvilágot – „vádoljuk” utánzással olyan esetekben, amikor emberi magatartásminták bukkannak fel náluk. Mi van, ha épp fordított a helyzet? Ha az ember az, aki utánoz? Mi van, ha az ember nem is olyan innovatív?

CENTAURI irodalom Jégvágó novella író writerHa alaposabban nézünk körbe az ember és a természet világában, úgy találjuk majd, hogy igen nehéz olyasmit találni, amit az ember alkotott meg, s aminek ne lett volna sehol a természetben mintája. Ez messzire vezet, ezért most csak egyetlen kézen fekvő példát hadd hozzak ide. Nyilvánvaló, hogy a repülés is természeti minta. Az első kísérletek nem véletlenül imitáltak madárszárnyat.

De vajon, ha az ember nem lát maga körül repkedő lényeket, eszébe jutott volna-e valaha, akár csak egyszer is, hogy repülhetne? Bármilyen okos faj is, nagy valószínűséggel nem.

A madárzene, és általában a természeti világ alapos tanulmányozása mára el kellett volna vezessen minket oda, hogy szakítunk modern-posztmodern dogmáinkkal.

Az olyan szakállas mondásokra gondolok, mint amilyen „a tudomány megold mindent” tézise. Vagy annak mítosza, hogy tudjuk kivel állunk szemben, legyen vizsgálatunk tárgya egy moha vagy egy poszáta. Épp a madárzene világít rá, mennyire kevéssé tudjuk.

S ha egyszer nem tudjuk azt sem, pontosan kicsoda-micsoda egy mamutfenyő, egy zebra vagy medúza, akkor honnan vesszük a bátorságot, hogy az irányításunk alá vonjunk egy egész bolygót?


Pár hónapja több részletet is megosztottam veletek egy készülő regényfolyamból (PROTONAUTÁK), ami végső soron épp ezt a kérdést járja majd körbe.

Éljetek hát abban a tudatban, hogy a minket körülvevő élőlényeket valójában alig ismerjük – s ennek örüljetek. A feladat valójában nem a leigázás, hanem a megismerés; továbbra is, sőt, minden korábbinál jobban.

Végül hallgassátok meg ismét a remeterigó énekét, de ezúttal egy operaénekes előadásában.

És hadd kérjelek titeteket arra, hogy osszátok meg ezt az írást, ahol csak lehet. Ritkán kérek ilyesmit ennyire nyomatékosan, de most talán érthető. Hadd legyen ez húsvéti ajándék sokaknak.

FRISSÍTÉS 2020.04.07.: Ha szeretnétek látni valami – ehhez a témához kapcsolódó – igazán vicces és szellemes mémet, akkor nézzetek rá az alábbi posztra:

2020.04.07. Anyád kakukk

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Kulcs a kételyhez

A pacsirta és a néplélek

Földönkívüli-e a fülemüle? – Miért énekel éjjel?

Beszélnek a madarak?

Protonauták – Első prológus / pszicho thriller x sci-fi krimi

Mi a koronavírus? (3.) Mi az, amit biztosan tudunk a járvány utáni időkről?

20 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Én mindenesetre húsvéti ajándéknak tekintem ezt a nagyszerű posztot. Hálás köszönet érte!
    Olvasás közben felmerült reflexióimra végül válaszoltál Cen’, mire a végére értem kerek lett a történet.
    ( Pl. a népdalaink dallama nagyon is valószínű, hogy a madarak énekére vezethető vissza.)

  2. A remete rigó keserédes dala (ahogy a lassításban hangzik) olyan mint egy ima. Majd aztán “Ohm” -t véltem hallani, az élet alaprezgését, a teremtés hangját. A remete rigó üdvözöl minket s valóban a zene biztosan előbb volt mint az ember-aki majd az érzékszerveivel meghallja a természet muzsikáját, csodás szimfóniákat ír a madarak dalából , az ég és a föld hangjaiból – nagyon nagyon szép.
    Inspiráló hangok ezek az erdei rigó füttye egy nagyon aranyos gyermekdalt juttatott eszembe “Hétfő, kedd —szerdacsütörtök—, péntek szombat vasááárnap, jó dolgom van mint erdőn a madáááárnak”.
    Zseniális az ötlet a lassítással- lehet, hogy a zeneszerzők muzsikája sem más mint a madarak dalainak lassított tükrözése a fülükben, az elméjükben-kiválasztottak akik értik , hallják amit mi nem, ők is közvetítenek mint a madarak az ember és az ufok között:-))).
    A madárdal mindenkié, a pacsirta dala a mezőn, a burukkoló galambé az eresz alatt, a fiókák csipogása a fészekben. Micsoda gazdagság amit nekünk ad a természet.
    Elviszem a madaraid dalát a többieknek:-)

    • Könnyen lehet, hogy úgy működik ez, mint az ezredmásodpercben bevágott reklám; nem észleljük, mégis hat (ezért is tiltották be a filmekbe bevágott, észrevétlen reklámokat – ha jól emlékszem); az sem zárható ki, hogy a zeneiség kialakulásának hajnalán az ember érzékelése is élesebb volt.

      Más területeken is tetten érhető az utánzásunk – mihelyst tehetem írok erről is / amint a madárzenéről és madarak társas viszonyáról húsvéti ajándékként

      végtére is – bármi legyen is köröttünk – a hétvégén ünnep jön

  3. Szabó Edit

    Kimegyek az erkélyre reggelente, és hallgatom a madarakat, ahogy boldogan énekelve köszöntik a tavaszt, a jó időt. Mit sem tudnak arról, hogy mi folyik körülöttük a világban. Talán csak annyit érzékelnek az egészből, hogy nagyobb a csend, és zavartalanabbul élhetik az életüket.
    Irigylem őket…

    Az írás remek, mint mindig! 👍 Már hiányzott egy madaras poszt. 🙂

  4. Nagyné Ica

    Hálás vagyok azért, hogy reggelente madárdalra ébredhetek és hallhatom a feketerigók énekét kényszerszülte bezártságom alatt.

    És hálás vagyok neked Cen’, hogy ilyen alapossággal elénk tártad a madárzene és az ember által megírt zene közötti összefüggést.

    Szép napot és a legjobbakat nekünk és a Föld minden lakójának, élőlényének! 😊

    • Örömmel tettem – tényleg jó lenne, ha ebből a helyzetből valami jobbat párolna a Homo sapiens, bár nem vagyok naiv, tudom, ennek kicsi az esélye, de mégis, s ebben akár a madárdal is segíthet egy kicsit; ha tudjuk, mit nem tudunk még 🙂

  5. Tényleg, fantasztikus! Köszönöm szépen! A kedvencem az erdei pacsirta.

    • A te környékeden talán fészkelnek is – jól gondolom? A bazaltbányákban biztosan, én például sokat láttam a halápi bányában 🙂 Szerintem azt is ismerheted

  6. Igen, a Halápon is előfordult, bár már régen jártam ott. Itt a környékünkön szórványos, bár szerintem sajnos egyre ritkább. Lassítás nélkül is gyönyörű az éneke, de nem gondoltam, hogy így átkonvertálva ilyen csodálatos. Tényleg, milyen lehet egy fülemüle éneke? Biztos fent van, Ő is valahol. Majd rákeresek. Köszi még egyszer, nagy élmény volt!

    • Ahol nagyon sok erdei pacsirta énekelt néhány éve (soha nem hallottam még ennyit) az a Várpalotától északra eső területek (Fajdas-hegy)

      • Halápon a legjobb évben 8-10 hím énekelt (2008-2010 táján). Nem tudom, hogy a környéki hegyeken (a Sarvalyon vagy Diszel fölött van-e.) A szigligeti várnál is összeakadtam vele, igaz, ott csak vonuláson. A legtöbbet Dörgicsénél és Balatonakali határában láttam énekelni még valamikor 1988-89 környékén. Láttam egy nap vagy 30-40 éneklő hímet. Szép volt.

    • Csak nem “fülemülés” vagy? Én a hazaiak közül őt bírom a leginkább, főként azt, hogy gyakran évenként változik náluk a divat, például a bevezető füttysor hossza. De a nagy fülemüle se kutya – pár éve Lengyelországban olyan helyen töltöttem egy éjszakát, ahol egész éjjel legalább 8-10 nagy fülemüle énekelt. Felejthetetlen élmény volt!

      Van itt még pár érdekesség, de nem akartam mindent egyetlen írásba zsúfolni – mihelyst időm-erőm engedi, hozok még a madarak énekéről néhány extrát, többek között a kanári is megér pár misét. De olyan csudák vannak, hogy az ész megáll.

      Tényleg jövök velük. S jó volt újra “viszontlátni”. Madárbaráti üdv: Cen’

  7. Sajnos, nagy fülemülét még nem hallottam, de nem is vagyok olyan nagy madárszakértő hogy ha hallanám is, fel tudnám ismerni, illetve elkülöníteni hang alapján egy fülemülétől. Vannak itt még hiányosságok főleg a hangok terén, dehát ehhez nagyon sok tapasztalat kell és vájtfül, illetve sokkal több helyen, más országokban kéne járni, tapasztalat bővítés céljából. Én általában csak egy szűk területen mozgok. Például nincs még kerti poszátám. Állítólag nem olyan ritka, de komoly tudás kell, hogy meg tudjam különböztetni egy barátposzáta hangjától. Márpedig ezeket a madarakat szemmel megfigyelni nem nagyon lesz lehetőség csak az ének, a hang marad. Így már valószínűleg találkoztam a fajjal de elkönyveltem barátposzátának.

    • A nagy fülemülét viszonylag könnyű “kihallani” a többi fülemüle közül, a Youtube tele van felvételekkel, ahol lehet gyakorolni. 🙂 Más kérdés, hogy nálunk nemigen énekel, inkább csak átvonul (két éve ősszel hetekig itt volt egy nagy fülemüle az udvaromban, rigóként ugrált a gyepen – ilyet a “rendes” fülemüle nemigen szokott), éneklés nélkül.

      Vajon mi van a bodrogközi nagy fülemülékkel? – ott volt egy kicsi hazai költőállomány.

      A kerti poszátához. Nem tudom, kik szerint nem olyan ritka, vagy milyen területekből indulnak ki, de a Dunántúlnak azon részén, ahol én élek, igenis ritka, és szerintem nagyjából igaz ez a Balaton egész régiójára. S nem egyszerűen arról van szó, hogy nehezen kerül szem elé, és az éneke is “bajos”. Meg kell nézni a gyűrűzési adatokat, azok ebből a szempontból igazán relevánsak, mert a háló nem válogat, és hálózás zömmel olyan élőhelyeken történik, ahol elvileg a kerti poszáta is ott van. Ez a jószág teljesen “elvi” faj. 🙂 🙂 Én is sokszor hallottam, hogy “nem olyan ritka ám”, de több mint harminc év mondatja velem, hogy de az. Gyűrűzésen is. Hogy mi oka van ennek, nem tudom. Talán még halvány gezét is többet láttam a Dunántúlon, mint kerti poszátát.

  8. Hát azt valóban nem tudom mennyire ritka, a gyűrűzési adatait nem néztem. Az MME oldalon írja “Európában általánosan elterjedt” 500 és 2000 pár között lehet(jó ez valóban nem sok). Van feltöltve több dunántúli megfigyelése http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-sylbor
    Csak azt mondom, hogy ha énekelne mellettem egy bokorból én nem hiszem, hogy megmondanám, hogy ez egy kerti poszáta, valószínüleg barátkának könyvelném 🙂
    Emiatt is lehet egy fajnak kevés adata mert egy rejtőzködő madár, aminek ráadásul az énekét is magas szinten kell ismerni hogy meg lehessen határozni. Persze a gyűrűzési adatokból azért valóban lehet következtetni,

    • 🙂 🙂 tavaly nálam az udvarban énekelt egy – szóval akad – vannak saját gyűrűzési adataim is olyan élőhelyekről, ahol elvileg lehetne, mégsem volt; “össze-vissza fogtunk mindent”, de a kerti nem jött, még augusztusban, bodzásokban sem, vagyis átvonulókkal se nagyon találkoztunk. Ha időm engedi kitúrom valahonnan ezeket az adatokat, összesítéseket.

      De természetesen – mint minden más esetben – itt is sokat nyom a latba, melyik régióról beszélünk. Amúgy meg vannak efféle “örök viták”, miből mennyi van, mi gyakori, mi nem, talpra állt-e már a füsti fecske vagy nem, van-e már elég cigánycsuk vagy nincs, aztán némely vita velünk marad, némelyik megoldódik. Ilyen vita volt a nagyjából 1995-2000 között, hogy mi a helyzet a füles vöcsökkel. Ott meg én tartottam úgy, hogy jóval gyakoribb, mint gondolják, sőt az akkori Nomenclator Bizottságnak javasoltam is, hogy vegyék le a hitelesítendők listájáról, ami később meg is történt, persze nem azért, mert javasoltam, hanem mert egy idő után valóban annyi hiteles adat került be hozzájuk, hogy indokolttá vált a módosítás (ott például a spektívek térhódítása és a Balaton rendszeresebb megfigyelése tett pontot a kérdés végére). Így megy ez – ez a szép 🙂

  9. Holsky Péter

    Kérdés, mire szolgál a tudomány: hogy a segítségével jobban megértsük a világot (s benne magunkat) – vagy arra, hogy eszközként felhasználhassuk saját (emberi) felsőbbrendűségünk bizonygatására, megerősítésére?
    Bár inkább talán az a kérdés: mennyiben vagyunk képesek ezt a két tudomány-funkciót egymástól elválasztani?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."