A legszebb lúdfaj, a vörösnyakú lúd hazája lettünk

BalatonMi a legszebb, ki a legszebb? – kapásból jön a válasz: ízlés dolga.
Hát még ha madarakról van szó! Akkor is, ha erősen szűkítjük a kört, és mindössze a ludak között keressük a legszebbet. Mégis van pár érvem egy jelölt mellett, ráadásul novemberbe lépve aktualitás közelebbről is megismerni őt.
Egyrészt, ha az október a daruvonulás hava, úgy a november a lúdvonulásé. Másrészt újabban olyan mennyiségben jelenik meg nálunk, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Harmadszor pedig: sokat hallani arról, mely fajok kerülnek veszélybe, ám azért vannak üdítő kivételek. Ilyen kivétel az én jelöltem is.

Miért a november a vadludak hónapja?

– hisz vannak nálunk vadludak nyáron is, igaz csak egy faj költ hazánkban, a nyári lúd. Ám ez össze sem hasonlítható azzal, amikor északkelet felől ludak százezrei érik el a Kárpát-medencét; egy részük telelni érkezik hozzánk, más részük „csak” átvonul. Persze akár szeptemberben is találkozhatunk az első szibériai jövevényekkel, októberben pedig már nem ritkaság őket látni, vetési ludat vagy nagy liliket, ám tömegesen novemberben jönnek. Ez szerencsére egyre több embernek fontos, az utóbbi években ugyanis népszerűvé váltak a madármegfigyelő túrák itthon is (Angliában már réges-régen J ). Laikusok ezrei látogatnak daru- és vadlúd-gyülekezőhelyeket, ám gyerekkoromban csak a szakemberek, esetleg a vadászok szenteltek figyelmet a madárvonulás szédítő jelenségeinek.

A vadludak általában kevésbé dekoratív madarak, alapszínük szürke vagy szürkésbarna, de van egy, amely minden szempontból kilóg a sorból, ez pedig a vörösnyakú lúd.


Brutális – és impozáns – és kedves (Fotó: Wikipédia)

Nemzetségének, a Brantáknak több tagja is igen dekoratív, ám egyikre sem mondható, hogy színes volna. A vörösnyakú lúd azonban nemcsak dekoratív. Pont olyan, mintha egy tehetséges grafikus valamiféle címerállatot tervezett volna, ám miután elkészült a tökéletesen egyedi, kicsit szokatlan, mégis vonzó grafikával, úgy gondolta, meg kell fejelni még valamivel a poént. Fel kell rakni az i-re a pontot.

Vinni kell még valamit ebbe a lúdba, ami meghökkentő, karakteres, felejthetetlen, markáns, ám mégsem harsány.

Ami megőrzi a ludak eleganciáját, ám egy egészen más szintre emeli azt. Így készülhetett volna egy zseniális tervező asztalán az a lény, akit ma vörösnyakú lúdnak, a terepmadarászok „nyakinak” hívnak.
Madaras emberek gyakran becéznek madarakat, a dolmányos varjúra például én is csak annyit mondok: „doli”, de a „nyaki” becenév több mint szimpla rövidítés. A vörösnyakú lúdnak ugyanis a habitusa se semmi. Van ebben a madárban – túl az elegancián és szépségen – valami eszeveszett finom és szelíd. Ez a legnagyobb mutatvány: hogy valaki egyszerre legyen felejthetetlenül karakteres, s ugyanakkor szolid. De még a hangja is. Maradjunk annyiban, a vörösnyakú lúd (is) egy mestermű – s szerintem a ludak szépségversenyében abszolút nyerő.

Fotó: Wikipédia

Ráadásul valaha ritkább volt nálunk a fehér hollónál is. 100 éve még nem tartozott hozzá a Kárpát-medence faunájához. Jellemző, hogy első bizonyított előfordulása nálunk csak 1916-ban esett a Hortobágyon.
Aztán szép lassan szaporodtak a megfigyelések, főként az Alföldön, azon belül is a Hortobágy térsége jött fel, a szegedi Fehér-tó, és Kardoskút, de nyakit látni még az én gyerekkoromban is kivételes szerencse volt. A 80-as évektől már látványosabban nőtt a megfigyelések száma, s ezzel együtt a megfigyelt vörösnyakú ludak száma is, ám jó ideig továbbra is ünnep volt minden nap, amikor előfordult. A kilencvenes évek végére a létszámuk elérte a 40-90 példányt. Ez akkortájt óriási fejlemény volt, ugyanakkor ez még mindig azt jelentette, hogy néha, itt-ott pár „nyaki” színezte a hatalmas, néha 50-100 ezres vadlúd-csapatokat.
Ám a nyaki megszeretett nálunk. Bejött neki a puszta. Bejöttek neki a tavak – és a védelem is. Egyre többen és többen jönnek ide telelni a távoli Kaszpi-tenger vidékéről.
Egyes források szerint bő száz éve a „nyaki” azért kezdett egyre gyakrabban elvetődni a Kárpát-medencébe, mivel évezredeken át használt eredeti telelőhelyét tönkretették a Nílus deltavidékén (ókori egyiptomi ábrázolásokon is jó párszor látni). Ez volna az üröm az örömben. De most ne ezen búsuljunk, inkább örüljünk, hogy az ismeretlen grafikus csodálatos mesterműve, a vörösnyakú lúd új hazára, új telelőhelyre talált itt. Bátran fogalmazhatunk múltidőben. A nyaki ugyanis az utóbbi 10-15 évben nagyot ugrott a státuszában.

Ma már szinte nincs olyan vadlúdtömeg, amiben pár nyaki fel ne bukkanna. Sőt időnként extrém mennyiségben látni. Így például 2018. november 4-én a Hortobágyon Dr Kovács Gábor (legendás ornitológus, akivel volt szerencsém találkozni párszor) „kereken” 453 azaz négyszázötvenhárom nyakit látott! Ez már valami.
Ez már szinte durva. Azt hiszem, sosem láttak még ennyit.
Azon szerencsések közé tartozom, akik látták őket párszor már a kilencvenes években is, ráadásul a legfrekventáltabb „nyakis” helyektől távol. A legnagyobb csapattal persze én is a Hortobágyon futottam össze a 33-as út mentén pár éve (23 példány), de már attól is dobtam egy hátast. És ezt szó szerint kell érteni. Miután megbámultam őket az erős hátfényben, földre dobtam magam gyönyörömben, és mivel tettem ezt mindjárt a műút szélén, kívülről nézve teljesen értelmezhetetlen módon, lassult is a forgalom a 33-ason, hogy jól megbámulhassanak.
453 ebből a remekműből! Mekkora flesh ez annak, aki korábban 10 év alatt látott hármat.
S mennyire jó kimondani: a vörösnyakú lúd hozzánk jön, most már tömegesen. A „nyaki” már hozzátartozik a kárpát-medencei őszhöz. És épp amikor a gyönyörű október távozik, s távoznak vele a színek is, lekopaszodnak az erdők és fasorok, és jön a valódi hideg, a nyirkosság, a gyakori köd, akkor a mi tavainkon, pusztáinkon megjelenik ez a csodalúd is. Már nemcsak arra számíthatunk, hogy némi szerencsével vagy helyismerettel rátalálhatunk egyre-egyre, nem!
Ha október, akkor daru. Ha november, akkor vadlúdsokadalom – és sok-sok-sok „nyaki”.

Nézzétek meg az alábbi videót! Nézzétek meg egy vadlúd szemszögéből a világot. 3:00-tól vörösnyakú ludakkal szállnak! 🙂 🙂


Előre is köszönök minden figyelmet és megosztást 🙂

A 1. fotó forrása: By Dick Daniels (http://carolinabirds.org/) – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=11201743

 


Még több madárfotó

 

Október a daruvonulás időszaka

Temetés itthon

2018.11.03. Hasít a vadkamera – végre mutatok videót is

A tojás mint mérnöki alkotás

 

27 Comments:

  1. Szabó Edit

    Szépek nagyon! 🙂
    Sötétedés után már hallottam fentről a vadludak hangját. Mindig megcsodáltam őket, hogy milyen szabályos “V” alakban repülnek.

  2. Na én meg most dobom a hátast! 🙂 Idén még egyet sem láttam, tavaly sem. Sosem voltam jókor jó helyen. Fotózni meg életemben egyszer sem tudtam. Mostanság sincs időm terepre menni, de ami késik nem múlik. A Hortobágy és környéke már telített, komolyan mondom. Ha kilépek az ajtón, nem tudom merre nézzek fel, mert vagy darvakat hallok, ( amik nem délre tartanak, csak itt keringenek valami jó táplálkozási helyet keresve) , vagy ludakat, vagy azt hallom, hogy “lilik lilik” Ennek a nyakinak nem csak a színe, de a finom formájú fejecskéje is annyira szép, hogy akkor most ők lehetnek a Hortobágy díszei. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Különlegesen szépek, de éppoly kedvesek nekem a szürke vadludak is. Köszönöm Cen’, eddig még nem is tudtam róluk.

  4. Nagyné Ica

    Nagyon szép és elegáns ludik 😊én sem hallottam még róluk. Néhàny nappal ezelőtt, kora esti órákban hallottam és làttam vonulni vadludakat. Hallani többször szoktam őket. Azt hiszem ideje lenne elmennem a Hortobàgyra madàrlesre. Idén is volt szervezett darumegfigyelő túra. Lemaradtam…talán jövőre. 😊 köszi az új infót! Mindig meg tudsz lepni valamivel. 😊

  5. Marsovszki Viktória

    Gyönyörűek, szépek.
    De most a Dél- Aföldön én a darvak vonulásán vagyok így belelekesülve. Özönlenek.
    Ide még nem értek a nyakik, várom őket is, mint darvaimat., örömmel. 🙂 Ha idáig jönnek. Jönnek, mit gondolsz, Cen? A Fehér-tóig?

  6. Marsovszki Viktória

    Vasárnap 18 km-rel feljebb északra a Fehér-tótól, (Mindszent Miás út) indulok találkozásra a darvaimmal. 🙂 Már terelgetem őket magamhoz. Lehet, hogy látok Nyakit is? Nem, ők a csak a tóra szállnak. Én a szántóra megyek. De figyelek, Cen, fölfele is. 🙂

  7. Marsovszki Viktória

    És a hangjukat már a viedeodról ismerem.

  8. Marsovszki Viktória

    És a régi szerelmeidet, a jégmadarakat a Kurca-parton fogom megtalálni, ugyanott Mindszenten. 🙂

  9. Szabó Edit

    Az előbb olvasás közben felfigyeltem valahol erre a névre: Béda-Karapancsa. 🙂 Természetesen utánanéztem, hogy mi ez az érdekes hangzású név, hol van ez a hely.

    Neked való vidék ez, Cen’! Nem a Duna-Delta, de hasonlóan szép és érdekes lehet, ráadásul sokkal közelebb van.
    Ismered ezt a helyet? Talán már jártál is ott? 🙂

    http://www.mme.hu/natura-2000-teruletek/hudd10004

  10. ☺❤😊

  11. Marsovszki Viktória

    Végigolvastam, néztem rendesen, és “lúdbőröztem” a gyönyörűségtől. 🙂
    Keresni fogom itt a Dél-Alföldön is őket.

  12. Marsovszki Viktória

    És “természetesen” 🙂 megosztottam a face-en. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük