Ármány és álca – a kakukk – Cuculus canorus

Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni.


2020.04.08. Ezt az írást eredetileg gyerekek számára írtam, de talán hasznos lesz felnőtteknek is. Ezen az oldalon nem volt olvasható eddig, fogadjátok szeretettel, annál is inkább, mert ha minden igaz, épp a napokban tér vissza Afrikából a kakukk. Ő ugyanis azon fajok közé tartozik, aki szigorúan tartja a menetrendet, sok évtized átlagában április hetedikén szokott visszaérni (ahogy erről interjúban beszéltem korábban is, sőt egy novellámban is szóban kerül ITT). Az idén egyelőre késik, ma nem volt még itt, de talán holnap reggel már kakukkszóra ébredünk. 🙂


ÁRMÁNY ÉS ÁLCA

Gondolkodtál már azon, mire való a temérdek szín, forma és minta, amit a természetben látsz? Az a sokféleség, ami a virágzó mezőkön elénk tárul, amit a pillangók, halak, rovarok és madarak mutatnak? Képzeld el, hogy rád bízzák a világ növényeinek és állatainak kitalálását! Képzeld el, mekkora feladat volna, ha neked kellene minden növény és állat színezetét kitalálni, mondjuk ahhoz hasonlóan, ahogy egy kifestőt színez ki az ember!


A Földön élő növény- és állatfajok közül eddig körülbelül 4 milliót fedeztünk fel, de bizonyos, hogy ennél jóval több faj él, például az óceánok és a járhatatlan esőerdők mélyén; egyes kutatók szerint a fajok száma talán 30-40 millió. És csaknem mindegyiknek sajátos színezete, mintázata van. Miért?

Feltehetően mindennek van valamiféle szerepe, de nem mindig tudjuk, mi az. Színezetével a virág magához vonzza a rovarokat, a madarat segíti az udvarlásban, a darázs sárga-fekete színe viszont elriasztja a rovarevőket – a szín és a forma legtöbbször a rejtőzködést segíti.

Az állat igyekszik beolvadni a környezetébe: a botsáska megszólalásig hasonlít egy ágacskára, és ugyanezt a mimikrit veszi fel a lappantyú nevű madár. Nemcsak alakjában és színezetében hasonlít ágcsonkra, még arra is mindig ügyel, hogy az ágon sose üljön keresztben, mint a többi madár: így még inkább az ág részének tűnik. Nem ritka a színváltoztatás – a legismertebb a kaméleon, de hasonlóra képes a lepényhal és sok tengericsillag. Sőt, bizonyos értelemben a madarak jelentős része is. Gyakran ugyanaz a madár egészen más tollruhát visel télen, mint nyáron.

Még a nálunk gyakori és közismert seregély is nyáron ragyogó fekete, ám ősszel hófehér pettyes tollazatban pompázik – úgy tűnik, mintha havazna a mellén.


SEREGÉLY Sturnus vulgaris

Fotó: Centauri

Ha még nem hallottad, akkor is kitalálhatod, hogy az álcázás, a rejtő szín, a mimikri leginkább a ragadozók elleni védelmet szolgálja.

Ami igazán érdekes, hogy nemcsak egyedek rejtőzködhetnek, hanem csoportok is.

A csigaforgató madarat harsány, kontrasztos fekete-fehér színe (ami egyébként sok más fajnál, a pingvinektől az alkákig megfigyelhető) önmagában nemigen rejti el. Csakhogy a csigaforgató előszeretettel jár csapatban, és ha összeáll ezer madár, azt sem lehet kivenni, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik. A ragadozóknak ez komoly gondot jelent, hisz csak úgy tudnak eredményesen vadászni, ha képesek egyetlen prédára koncentrálni. Egy tirke-tarka csigaforgató-csapatból pedig igen nehéz kiválasztani egyetlen madarat.

Hosszan tárgyalhatnánk, miféle technikák vannak még, s melyik mire való, de én most egy viszonylag ritka kivételre szeretném irányítani a figyelmed. Olyasmire, amit valóban kevesen tudnak.

A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)


fekete rigó turdus merula birds evolúció biológia

Fotó: Centauri

A kakukknak persze nagyon fontos, hogy a becsempészett tojást a dajkamadár ne fedezze fel, ezért a saját méretéhez képest igen kicsiny tojást rak. Másodszor – most figyelj! – a vörösbegy fészkébe csempészett kakukktojás rendszerint a vörösbegy-tojás színére hasonlít, a barázdabillegetőhöz becsent tojásé pedig a barázdabillegetőére!

Vagyis a kakukktojás mások álcáját is átveszi, csakhogy magát mindenképp álcázza. Ám a madár is álruhát hord, igen, jól olvasod: álruhát.

Hogyan is néz ki egy kakukk? Körülbelül galamb nagyságú, és karcsú testalkatú. A szárnyai keskenyek, a farka hosszú, a háta palaszürke, a melle világos és harántsávos. Van egy madár, akire ez a leírás majdnem pontosan illik: a karvaly. És éppen a karvaly támadja leggyakrabban az apró énekesmadarakat. Vagyis a kakukk első ránézésre igencsak hasonlít egy ragadozó madárra. A keskeny szárny leginkább a sólymok alkatát idézi fel, a szín és a mintázat pedig a karvalyt utánozza. Miért jó a kakukknak, ha a karvalyra hasonlít? Amikor végigrepül az erdőn, a legtöbb énekes ragadozónak véli, és fejvesztve menekül – és ez bizony kapóra jön a kakukknak! Őrizetlenül maradnak a fészkek, ahová a tojásait csempészheti.

Ráadásul a kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai.


Hogy megdöbbentem, amikor egyszer odút tisztítottam! A cinegéknek kirakott mesterséges odúkat ugyanis ősszel célszerű kitisztítani, s ilyenkor néha érdekes dolgokat talál az ember: darázsfészkeket, elvackolódott mogyorós peléket, és néha-néha elpusztult, fiatal kakukkot is. Hogyan kerül egy kakukk az odúba? Az öreg kakukk valószínűleg kifigyelte az odú szűk nyílásán ki-bejáró cinegéket, és a sürgés-forgásból arra következtetett: a nyílás mögött fészek van. Odáig is eljutott, hogy a tojást letojta, csőrben az odúhoz vitte, és beejtette. Ám arra már nem gondolt, hogy a felnövekvő fióka nem fér majd ki a szűk nyíláson. Jó példa ez arra is, hogy ha nem gondolkodunk több lépéssel előre, könnyen okozhatunk nagy bajokat. A tojását odúba csempésző kakukk meglepően okos volt, mégis azt mondhatjuk: nem látott tovább a csőre hegyénél.

Amint vannak emberek, akik nem látnak tovább az orruk hegyénél.


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Légy oly kedves oszd meg ezt a cikket másokkal is! 🙂 Előre is köszönöm a kedvességed.

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


A pacsirta és a néplélek

2020.04.07. Anyád kakukk

Mire tanítanak a madarak? – Több szerénységet!

2020.03.26. Mi történik a borzvárban?

A pszichopata avagy karvaly a Trabantban

A nagy toll-trükk – a madarak vedléséről

4 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Megint tanultam valamit,
    köszönöm, Cen’!🐦🐦🐦☺️

  2. Szabó Edit

    A poszt elején említett novella netán a Szentfejsze? Amelyben “Karcsi bácsi pontosan tudta, hogy április hetedikén érkezik a kakukk”. 🙂
    (Hiányzik a link az “Itt” mögül.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük