• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.04.18. Három rémegyszerű recept

Kicsit javul még az idő, odakünn lészen a konyha 🙂

Felhoztam a pincéből egy 2000-es, vagyis kereken 20 éves mecsekaljai Muscat ottonelt. A muskotály általában rövid életű bor, de ez prémium kategória.


A franciaországi út után (amint Málta után is) fokozott éhség jelentkezett 😊 Igaz, a várakozásokhoz képest egészen mennyei körülmények között találtuk magunkat az óceán partján, de azért azt nem mondhatnám, hogy változatosan étkeztünk. Így azután hazaérve nem is fogtam vissza magam.

Három olyan ételt is elkészítettem, amit soha korábban – de ne gondoljatok semmi extrára.

Nagyjából abban a sorrendben haladtam, ahogy a mélyhűtőből bukkantak elő a hozzávalók.
Először a pisztráng. Ráadásul az gyorsnak és ínyencségnek ígérkezett. Halkan mondom: pisztráng csak egészen kivételes esetben van a mélyhűtőmben. Ez most egészen kivételes eset volt. S azzal kecsegtetett, hogy mint minden hal, hamar elkészül, de mivel szerettem volna megadni a módját, és beugrott a klasszikus süllő recept (a pisztráng is ragadozó, akár a süllő), gondoltam, legyen tejszínes; de azért átpörgettem néhány receptet is, s pár helyen belebotlottam boros verziókba.

Mármost a bort nagyon szeretem, használom húsokhoz, még tejfölös húshoz is – na meg palacsintatésztába, mint azt páran már évek óta tudjátok 😊. Összevontam hát két receptet. S milyen jól tettem.

Egy jénait kikentem vajjal, megszórtam zsemlemorzsával, a halat megsóztam-borsoztam, körbeszórtam apróra vágott vöröshagymával. Halhoz fehér bor dukál, de gondoltam, életem első pisztrángja ez, hadd szóljon! Felhoztam a pincéből egy 2000-es, vagyis kereken 20 éves mecsekaljai Muscat ottonelt. A muskotály általában rövid életű bor, de ez prémium kategória. Aranyérmes borról beszélünk, amit ennek megfelelően annak idején első osztályú dugóval hoztak forgalomba. A fénykorán túl van már, eltűnt belőle az a bódító hárs- és bodzaillat, cserébe finom vajasság keletkezett benne. Megdöbbentően finom – és hál istennek van belőle bőven, legalább 30-40 palack.

Ezt a képet Egerben lőttem, de épp így fekszenek most nálam is a mecsekaljai muskotályok 🙂

Így tehát a 20 évig érlelt muskotállyal és tejszínnel meglocsoltam a pisztrángot, majd zsemlemorzsával a tetejét is megszórtam.

Eszement volt. Csak kevés.

sült pisztráng és oldalas

Eleve gyönyörű – hát még borban

Míg a pisztráng sült, előkészítettem életem első oldalasát. Másutt ez köznapi kaja, de én rendkívül ritkán eszek sertést. Nincs ellene semmi kifogásom, szeretem is, de más húsokat sokkal jobban. Erről szinte kár is írni.

Oldalas, a ’la ahogyan akarod. Oldalas vagy ami tetszik.


Muskotályos-tejszínes pisztráng kész krumplipürével – felkészül: oldalas 🙂

Életem első oldalasából annyit tanultam, hogy mint oly sok húsnál, itt sem érdemes spórolni a mennyei fokhagymával – el nem tudok képzelni olyan mennyiséget, ami elronthatná.

Fűszerezés tetszés szerint, viszont sütni lassan kell. Míg át nem sül, alufólia alatt, aztán lehet kicsit pirítani rajta.


Végül: ez itt az, aminek látszik. Már ha látszik valaminek egyáltalán. Ez az, amit anyám agyba-főbe készített: rakottkáposzta. Mégsem készítettem soha, pedig élek-halok érte, sok borssal, 21-es tejföllel.
Kb. 1 kg darált sertéscomb, 1 kg rizs, és 0.5 kg savanyúkáposzta felhasználásával készült.
Sokfelé ettem gyermekkorom óta rakottkáposztát, meg töltött káposztát is, néhol savanyú verzióban. Azt én valahogy kevésbé szeretem. Ezért a káposztát kétszer is átmostam, sőt, hagytam kicsit ázni. Ezután jó hosszan dinszteltem, a rizst megfőztem. Míg ezek pöfögtek-rotyogtak, addig a darálthúst befűszerezve wokban megfőztem-sütöttem. Állítólag jó, ha kicsit pirul is, de a leve nem engedte, én meg úgy gondoltam, hajrá, főként miután a rizs is elkészült és a káposzta is átfőtt.

Sokan rétegezve rakják tálba vagy tepsibe, de én összekevertem, méghozzá alaposan.

Ez egy kicsit fárasztó, de szerintem jobb; így nagyon együtt vannak az ízek, az egész cucc összesül. Úgy rémlett, hogy anyám is így készítette, legalábbis így valahogy, és én azt szerettem. Miután az egészet beleeresztettem a tepsibe és elegyengettem, erősen reméltem, hogy olyasmit kapok, mint gyerekkoromban. S lőn csoda! Valóban. Azóta megismételtem. Nem tudom, lehet-e a rakottkáposztáról frankó képet lőni, nyilván. Nekem nem sikerült, de valószínűleg csak azért nem, mert nemigen tudtam másra gondolni, minthogy csapathassam rá a tejfölt, és végre ehessek.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!              

    Név*

    Email cím*


    Elefánt a porcelánboltban? – Író a konyhában.

    Palacsintasütés a francia partoknál

    LEGSZEBB EMLÉKEIM

    Jack London, a szőlő, a bor és Tokaj szimbolikája

    Az eltévedt hegy – A Somló

    Az ötlet halmazállapota – a bor megteremtése

    12 Comments:

    1. Huhhaa!Ez pazar mind😍
      Pisztráng/imádom/ biztosan el fogom így készíteni,csak sajnos ” más” borocskával😏😊
      Oldalas, mennyei,én picit többet eszek ilyet
      heti szinten/S a mézes-mustáros verziója is isteni!
      No,rakott káposzta!!!😯Ilyet még soha nem ettem,de nagyon guszti,s ki fogom próbálni.
      Felénk a töltött káposzta gyakori,s az is nyakon öntve jó sok tejföllel.😊
      A gyertyák nagyon tetszenek a képeden,nekem
      nyugalmat,s szeretetteljes beleadást sugall.😊
      Csorog nyálam-így 30km spori után-pisztrángot szívesen megkóstolnám😁
      Egyszerű,de nagyszerű receptek,szívesen olvasok még Tőled, ha időd engedi!
      Szép hétvégét!🌞🌳🐦

    2. Bencze László

      Vacsora után vagyok,de eme étkek igen ínycsiklandóak.

    3. Ibolya Nagy

      Csodás receptek, mennyei ízek lehettek.
      Nyálcsorgas nélkül nem lehet végignézni.😋
      Rakott kelkáposztat szoktam készíteni, nevezetes volt az első, amit egy térdműtétbol lábadozva készítettem el, mire befejeztem, az ominózus jobb térdem a háromszorosára dagadt.
      Egyébként a rakott kelkáposzta nem lett rossz.😋

    4. Ibolya Nagy

      ☺️

    5. Nahát, miért van az, hogy egy Berkesi könyv ugrott be: “Pisztrángok és nagyhalak”- de régen volt, hogy olvastam. Biztosan hatalmas tudatlanságot árulok el, de a pisztrángod úgy néz ki mint egy lazac, vagy az óbor színezte el? Mennyei lehetett az íze:-))) A rakott káposzta mondhatni “nemzeti” eledelünk volt otthon, télen nyáron egyaránt, a sült oldalasról nem is beszélve- nagyon gusztusos, ínycsiklandozó, étvágy gerjesztő, még így a képről is, ha esetleg a karanténban bárki is kedvetlen lenne az evéshez:-)))). Én nagy kedvet kaptam az oldalashoz, bár egy évben egyszer, vagy egyszer sem eszem húst, de eszembe jutottak azok a jó kis téli disznó vágások amikor este a család ette a finom lesütött húst, a húsos káposztát, meg a remegős friss fokhagymás oldalast:-))) A rétesed is ismerjük már, meg emlegettél egy vörösboros húst még Karácsony idején. Micsoda lakomák- milyen egyszerű hozzávalókból. Az egyik legkreatívabb dolog a főzés- úgy tűnk ebben is szuper vagy:-)))

    6. Szabó Edit

      Ma hallottam egy receptet, amit te találtál ki, de azt hiszem, hogy le sem írtad még sehol, csak elmondtad. Lehetőséged sem volt kipróbálni.
      Iderakom, hátha valaki egyszer majd rábukkan, és kedvet kap, hogy kipróbálja 🙂 :

      A makkot “szépen megpucolva, fölaprítva jó alaposan megfőzöm, kövekkel szépen összetöröm amennyire csak lehet, rakok hozzá apróra vágott csalánt, egy kis pitypangot, egy kis ibolyát, és akkor egy kis petrezselyem, egy kis só. Én úgy érzem, hogy ennek jónak kell lennie.”

      Emlékszel még, Cen’,hogy mi ihlette ezt a különleges receptet? 🙂

    7. Ibolya Nagy

      Ma nem néztem meg, de már többször láttam 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük