• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.09.21. Vissza a fotózáshoz – Vissza a hajnalok hajnalához

Fotó: Centauri

2020.09.21. Jó reggelt, szép napot, könnyű hetet!

Amint láthattátok, az utóbbi napok megint lényeges változást hoztak: visszatértem a Facebookra, s úgy tűnik, immár végleg. Ha valakinek kimaradt volna: nem jószántamból álltak be ezek a szünetek. Először 2018 karácsonya (egész pontosan december 24.) és 2020 januárja között, több mint 2 évre. Másodszor pár nappal később vesztettem el az oldalaimat 8 hónapra.

Internetes „kalandjaimnak” immár se szeri, se száma.

Részben a Facebook miatt pár napig vékonyabban csordogált a honlap, de feltett szándékom tovább vinni, mert szerintem a honlap az „igazi”. A Facebook csak gyors tájékozódásra, pörgetésre jó; idealista (és panteista) vagyok, azt hiszem, de tisztában vagyok vele, hogy a pörgetés irányába megy a világ, pörögni akar mindenáron; ez jól látszik járványügyben, s én úgy vagyok vele: pörögjön bele naponta amibe csak akar, de igazán termékeny működés ettől nem várható.

Hiszek a meghitt sarkokban. Hiszek a terített asztalokban. Hiszek a hosszú beszélgetésekre tartalékolt gyertyákban. Hiszek az elmélyült megfigyelésben és értékelésben. Hiszek az értelemben és a minőségben.

Mindehhez pedig aligha a Facebook a legszükségesebb – ám szükséges számomra is.

Itt szeretnék előre is elnézést kérni tőletek, amiért a Facebookon a jövőben is lesznek olyan posztok – szép számmal – melyeket ti már itt, a honlapon olvastatok. De úgy gondolom, sok olyan írás van itt, amit érdemes többeknek feltálalni, és erre, akarjak és gondoljak erről bármit, még mindig a Facebook a legalkalmasabb. Még sosem volt olyan időszak, amikor tartósan működött a két oldal, a Facebook-oldalam és a honlapom együtt. Most – reményeim szerint – ez jön. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Fotó: Centauri

A honlap, és általában az egész internetes jelenlétem, és – akár hiszitek, akár nem – írói mivoltom fenntarthatóságán dolgozom orrvérzésig. Sok szempontból a rajtvonalra küldött vissza többször is, mondjuk így, az élet, de most lassan összeáll az a konstrukció, ahol úgy állnak együtt a dolgok, ahogyan eddig még nem álltak együtt. Ebben vannak lehetőségek, és ez jelentősen hozzájárulhat ahhoz is, hogy hamarabb és többször legyen print regényem.

Na jó, ez megint irtóztató homály. Nem magyarázom tovább; azért sem, mert hamarosan indulok. Talán feltűnt, hogy kevés fotót hoztam mostanában. A honlap teljes renoválása és az írás mellett nemigen jutott időm másra, de most egy kicsit megnyugodtam; most a dolgok további finomhangolása mellett a működtetésre koncentrálok; és vissza kell hozni más, kihullott elemeket, így a fotózást is.

A következő hetekben intenzív fotótúrákat teszek a birtokon és a környéken. Ma hajnalban lesz az első etap.

Egy apró hír itthonról. Emlékeztek a nyári sünkölykökre?

2020.08.06. Mi van a sünökkel?

Amikor szabadon engedtem őket, reméltem, hogy találkozom majd velük. Úgy is lett. Pár nappal később láttam az egyik kissünt. Aztán hosszú ideig semmi. Három napja azonban, hajnali három órakor összefutottam az udvaron egy süldő-sünnel; olyannal, ami se nem kicsi, se nem nagy. Nagyon bizalmas volt, és – hülyeség ezt írni, mert nyilván képtelen vagyok megkülönböztetni egymástól két sünt –, de mintha ismerős is lett volna. Ez a sün bizonyosan a három szabadon bocsátott kis sün egyike volt. Tegnap éjjel pedig egy nagy öreg sünnel futottam össze, pontosabban olyan hangosan szuszogott az ablak alatt, hogy munka közben, a szarvasbőgés közepette is behallatszott az emeleti dolgozószobába. Lőttem róla hamarjában egy képet.

2020.09.20. Éjjel (Fotó: Centauri)

Ha szabad valamit kérnem: tudom, tőletek, „törzsolvasóktól” kérni bármit, már-már mohóság, hisz eddig is élveztem megtisztelő támogatásotokat, és a honlap leszigetelt, talán érdekes, de egészen kicsi, reménytelen zárvány maradt volna az internet masszív kőzetében, ha ti enm viszitek magatokkal ilyen-olyan darabkáit a közösségi terekbe, mégis, arra kérlek titeket, nagy tisztelettel, hogy a következő időszakban támogassátok a honlapot intenzíven, ajánljátok az oldalt és a Facebook-oldalamat is másoknak.

Minden jókat kívánok erre a hétre! Közös, eredményes, emlékezetes hetet – sőt heteket – remélek. Nagy köszönettel, barátsággal, Cen’ – hajnalok hajnalán.

Menyire szép kifejezés ez: „hajnalok hajnala”.

Mi volna, ha ebben maradhatnánk? Hajnalok hajnalában. A napkelte meg nem szűnő ígéretében; a napkelte közelében, az éjt követő első fénynyalábok igézetében.

Szeretném és próbálom – kitartóan.


Osszátok meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

    Vissza a vadonba!
    Full screenExit full screen
    Slider

    2020.09.18. Ha ez a sorsom, hát legyen! Makacs leszek.

    2020.09.08. Rövid, de emlékezetes hollóinvázió

    Jules Verne – 80 nap alatt a jellemfejlődés körül

     

    10 Comments:

    1. Szabó Edit

      Természetesen, támogatjuk az oldalaidat továbbra is, ahogy eddig. A weboldalt támogatnánk ám még más módon is! Arra mikor lesz lehetőségünk? 🤔

      “úgy állnak együtt a dolgok, ahogyan eddig még nem álltak együt” – ez nagyon jól hangzik! Annyira jól, hogy megint bizakodni kezdtem: lesz majd egyszer Hórvölgyi köd. 🙂

      Szép hetet neked is, Cen’, és várjuk a fotókat!

      • Lesz lehetőség “tényleges” támogatásra is, de szeretném, hogy először álljanak helyre-össze a részelemek 🙂 Nem sok kell hozzá.

        Végeztem az első etappal, szerkesztem a fotókat, aztán jövök 🙂

        • Szabó Edit

          👍:-)
          (Megígértem egyszer, hogy ezt a támogatást mindig megemlítem, amikor ilyesmi szóba kerül. 🙂 )

    2. Gondolom megvolt az első hajnali etap, biztos szép fotók születtek a csípős hajnalon. Te sokszor elkapod a szép súrlófényeket, de most így ősszel, 8 óra után is elég jó fények vannak még. Várom, mit hozol majd a honlapra, persze pihenj is, hogy este is aktív legyél itt! 🙂
      Remélem én majd a délutáni, laposan járó Napot használom ki, és talán a vízen. 🙂

    3. Ibolya Nagy

      Olyan jó volt olvasni az újrakezdő prológot, ezt a nagyszerű hitvallást és teljes valómmal biztatlak és remélem, hogy végre elhárul minden akadály az eredményes alkotó tevékenység elől!
      Olyan jó ide visszatérni, néha csak bekukkantani is olyan megnyugtató, üdítő.
      Ehhez kívánok elsősorban neked Cen’, másodsorban mindannyiunknak a legjobbakat!☀️🌿🍂🍁🤗

    4. Lívia dr. Zilahi

      Hankiss János Hajnali három c, könyve ugrott be, “…Az ​ember fölriad álmából és rárontanak az élet nagy kérdései: Kudarc és bizonytalanság, elkeseredés, boldogságvágy, betegség, szorongás, a gyógyulás göröngyös útja. Súlyos kétségek, de a sötét mögött mindig ott dereng valami kis fény: a remény.” Ahogy megyek bele az időbe, úgy jut minden hajnali ébredésemnél eszembe egy volt évfolyamtársam édesapjának könyve . Szeretem a borzongós, didergős friss hajnalokat. Kedves Cen gyönyörűséges hajnali hármakat, nagyon várom a szép képeket:-))))

    5. “Hiszek a hosszú beszélgetésekre tartalékolt gyertyákban” Csak véletlen, vagy Márai jutott eszedbe? Mindegy is, ez nagyon megfogott. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük