2017.09.23. Az ismeretanyag csökkentésével valójában elvesszük az ember egyik legnagyobb örömét. Mindenki, aki bármiben is jártasabb az átlagosánál, visszaigazolhatja, mekkora örömforrás ez a tudás a számára. Egy asztalos épp úgy örül annak, hogy ránézésre különbözteti meg a fenyődeszkát a tölgyfától, mint egy horgász, amikor ránézésre megmondja, hová kell bevetni a horgot, ha süllőt akar fogni, a gombagyűjtő, amikor könyvek nélkül első látásra magabiztosan ismeri fel az ánizsgombát, egy irodalmár, amikor azonnal érti egy regény finom utalásait vagy intertextualitását.
A pillanat varázsa ez. Azoknak a pillanatoknak a varázsa, mely pillanatok hosszú sora adja majd végső soron életutunk egészét, és talán értelmét is.
(Részlet egy ma éjjel írt esszéből 🙂 )
FORRÁS
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/orult-tulkinalat-az-elet/
A teljes esszét még mindig nem olvashatjuk sehol, ugye? Még mindig nem sikerült eldöntened, hogy mi legyen a sorsa?
Sajnos még nem, “Isten malmai lassan őrölnek” – hát még az enyém 🙂
🙁 – 🙂