Vad gifek itthon – őzek és szarvasok
A gifek betöltése időt vehet igénybe – megértéseteket köszönöm előre is.
2020.06.19. Apró öröm minden kis lépés előre. Ahogy azt tegnap írtam ITT, úgy tűnik mostantól a vadkamerás felvételeket csokrokba kötve hozhatom ide, a honlapra. Frissen, melegen 🙂 Bárhogy nézzük is, az idei év legnagyobb mutatványa a borzvár, mely – remélem – hosszú-hosszú évekre lakott marad. Boréknál viszont jó ideje nem kameráztam. Utoljára ITT néztem rájuk, abban a reményben, hátha kijárnak már a kölykök, de csak egy szülő mutatkozott. Viszont a borzvártól kb. 100 méterre kialakult egy forgalmi csomópont, ahol a különböző vadösvények egyesülnek; ezen a helyen egy tarlóra járnak ki a vadak. Azt is írtam korábban, hogy sosem volt még ilyen koncentrált, jól megfogható a vadak mozgása. Ezt a felvételek is igazolják. A tarlóra vezető kijárónál felállított kamera szinte minden éjjel felvett valakit.
Kamerázás nélkül is tudtam, hogy egy őzbakocska itt téblábol, és egy szarvasborjú itt hozta világra a borját. Így nem meglepő, hogy az első fotókon (ITT), és az első videókon is ők bukkannak fel először. A felvételen látható bak előszeretettel pihen a kert közelében, néha a kerítés mentén sétálgat, és a többi vadhoz mérten elég bátor. Úgy tudtam, hogy június az őzek üzekedésének ideje, de más források szerint inkább július-augusztus. Bárhogy is, nem tudtam, van-e, lesz-e a bakocskának sutája.
Először ez a felvétel készült egy őzről, aki nem a bakocska. Mivel nem voltam elég figyelmes, azt sem tudtam megmondani, hogy ez az őz suta-e, pedig ha jól megfigyeljük, látszik a hátsó lábak között a megduzzadt emlő. Elvileg a suták mostanra megszülték gidáikat, általában kettőt, ritkábban hármat. Az utóbbi két évben vadkamerával felvett suták mindig két gidával korzóztak nálam.
Ez szinte bizonyosan ugyanaz a suta, akit a korábbi felvételen nem láttunk jól. Itt napnyugtakor igyekszik a tarlóra. Rendkívül óvatos, körül tekintő, és jól láthatjuk, mennyire megduzzadt a két hátsó láb között az emlő. Ez a suta minden bizonnyal szoptat. Gidái kicsik lehetnék még, mert nem jár velük. Ez az őzeknél megszokott. Amíg a gidák kicsik, a suta hátrahagyja őket egy biztos helyen, a gidák pedig hang nélkül lapulnak, míg a suta vissza nem tér hozzájuk. Ergo: valahol a közelben – feltehetően a birtokon belül – valahol már gidák is lehetnek.
És mi van a szarvascsaláddal? Azzal a tehénnel, aki itt szült borjút? Róluk remek kép készült korábban, és persze – szerencsére – videó is a napokban, de egyszerre nem látni őket a felvételeken. A borjú akkor látható, amikor az anya már áthaladt a kamera előtt. Rendkívül óvatos, rezzenékeny kis jószág 🙂
Ő talán a borjú anyja, de nem vagyok egészen biztos benne. A tanyájuk ettől a kijárótól alig 100-150 méterre van, tehát nagyon is könnyen lehet, hogy kora hajnalban vagy napnyugtakor is már erre jár. Rendkívül óvatos – ez is arra utal, hogy borjúval van.
Igazán kellemes meglepetést hozott – bár titokban azért számítottam rá – , hogy fiatal bikák is sasszéznak az éjszakában. A bikák most kezdik növeszteni intenzíven az új fejdíszt, ilyenkor kiváltképp sérülékenyek és óvatosak. Talán ennek tudható be, hogy nem találkozom velük, viszont a felvételeken felbukkannak. Mint az alábbi bika – az agancsnövekedés miatt viszkethet az agancstő környéke, a homlok. Itt épp ezen segít, mielőtt kimenne a tarlóra legelni.
Tökéletesen elégedett voltam a kijárónál készült felvételekkel, két dolog azonban ne hagyott nyugton. A kamera közel esett a kijárathoz, így szépen látni a vadakat, ugyanakkor így rövid időt töltenek a látómezőben, másrészt nem lehet együtt látni őket, ha esetleg többen vannak. De mivel mindenki a vízmosásból érkezik ide, úgy gondoltam, hogy leviszem oda a kamerát, hátha ott többeket is látni. Hátha a nagyobb látószög, az, hogy a kamera nagyobb területet figyel, új eredményeket hoz. Azt is reméltem, hogy a tágas, kopár vízmosásban mások is mozoghatnak, esetleg a borzok, rókák, urambocsá sakálok. Utóbbiak ezidáig elkerülték a kamerát, de amúgy nem csalódtam. Először nézzünk egy kíváncsiskodó szarvastehenet. Szinte beletolja az arcát a kamerába. A felvétel végén egy pillanatra egy másik tehén is kikukkant. Vagyis vannak bandázók is.
Később azonban felbukkan egy másik csapat. Fiatal szarvasok, és itt is felbukkan egy borjú, de ő egyértelműen egy másik. Jóval nagyobb annál, aki itt született. Épp felfelé tartanak a vízmosásból.
De a vízmosásban is felbukkan a kis szarvasborjú pár pillanatra, bár igazán különös módon. Épp hátrafelé szalad a meredek oldalban.
A következő etapban visszatelepítem a cuccot a borzvárhoz, lássuk, mi újság náluk. Aztán megpróbálom a kertet is monitorozni egy kicsit, hisz itt meg nyestek és sünök járnak, de talán róka is.
Legyen nagyon szép hétvégétek! Ha az égiek is úgy akarják, jövök továbbra is. S örülök, hogy sokan itt vannak még most is.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
2020.06.06. Őzbak és szarvasborjú a vadkamera új felvételein
Egészen kivételes élmény, nagyon szépek, nagyszerű felvételek 👏👏🦒🤗
Alaposan megpakoltad gifekkel a posztot, Cen’!
Nagyon érdekes volt látni így az állatokat.
Sajnos, az én öreg laptopomnak az oldal görgetése előre, hátra ezzel a sok giffel bizony problémát okozott. Végül csak a telefonon tudtam végigolvasni a posztot, de ott is előfordult kb. kétszer, hogy elszállt az oldal és újra kellett tölteni.
(Csak azért írom ezt le ennyire részletesen, hogy tudd, milyen hatással vannak a gifek az oldalra.)
Próbáltam a térképen is követni az állatok mozgását a leírásod alapján, de nem mindig sikerült. Ez az én hibám, persze. (Szeretek térképeket nézegetni.)
Nem kötözködésképpen mondom, éppcsak megjegyzem, hogy a térképeden kicsit rakoncátlankodnak az égtájak. Dél ugyanis általában Északkal szemben szokott lenni. 🤔🙂
Szép hétvégét neked is! 🙂
Most jobban örülök ezeknek a felvételeknek, mint bármikor, mivel terepre egy ideig nem tudok menni. Online se voltam napokig, de a terep jobban hiányzik. 🙂
Nagyon jók a kamera felvételek,köszönöm,hogy megosztottad velünk.
Egy észrevétel: a birtoktérképeden a Dél az Nyugat 🙂
Egy Fekete István novellát olvastam az imént. Az író ül egy magaslesen egy őzbakra várva, s közben elmeséli, hogy mit lát.
Az jutott eszembe, hogy egy magasles tulajdonképpen egy vadkamera. Pláne, ha Fekete István ül rajta. 🙂
(Látom, készült egy szuper új térkép! 👍 🙂 )
Élményteliés tanulságos!
Egy apró megjegyzés: az, hogy a térképeken északnak felfelé kell lennie, nem általános követelmény:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tabula_Hungariae
vagy
http://falu.me/2009/07/30/vilagterkep-forditva
Az “Ó, azok a bociszemek” gifen jól látható, hogy a szemöldök felett, az orr-száj környékén ritkás, hosszú szőrök vannak, biztosan a tájékozódást szolgálják (tapintás, szaglás).
Szuper térképet készítettél Cen’, gratula! 🙂
Mint annyiszor: tanulni lehet belőle, és még érdekes is 🙂