Pontosabban hasított, szerda és csütörtök éjjel. Úgy tűnik jó előjel volt, hogy az új kameraállásnak kiszemelt hely közelében remek, a hozzáértők szerint ezüstérmes bikát fotóztam fényes nappal (ezüstérmes persze csak akkor volna, ha elejtenék, és a trófea bírálaton esne át)(erről bővebben ITT). Ezzel a bikával épp akkor futottam össze, amikor – némi szünet után – ismét munkára fogtam a kamerákat, és az új helyre, a dagonyához, a forrásokhoz telepítettem őket, a „húsztörzsű” égerre. Ezt követően pár napig nem történt semmi. Nem születtek felvételek. Ez arra sarkalt, hogy kicsit alaposabban vegyem szemügyre a dagonya körüli úthálózatot
– mert azon a részen a vadcsapák egész szövevényét találni.
Végül úgy láttam, hogy a legtöbb ösvény a dagonya keleti, erdő felőli oldalán keresztezi egymást, ráadásul úgy, mintha valóban egy körforgalom volna ott. Így aztán kedden pár méterrel arrébb, a dagonyák külső oldalára helyeztem a kamerát (csak az egyiket, mert a másikban lemerült az elem). Szerdára virradóan két fiatal bikáról és két tehénről készített remek felvételeket, csütörtökre virradóan pedig már egy ünőkből és borjakból álló kis csorda vonulását rögzítette.
A felvételeken 4 tehén és 2 nagyobbacska borjú vonul át szép lassan, óvatosan, nyugodtan, szaglászva. Különösen érdekes, hogy bizonyos ágakat mindenki végigszagolgat. Ez az első olyan felvétel, ami visszaad valamit abból, hogy milyen is a szarvasok éji élete.
Nagyon nyugodtak, figyelmesek – finom és érzékeny lények.
Mindezen felbuzdulva átvittem ebbe az állásba a nyalósót, sőt az udvarból levittem két cső kukoricát is, abban a reményben, hogy amint korábban a sóval sikerült megállítani az őzeket, ezúttal a szarvasokat tudom a kamera előtt tartani. Ismét hadrendbe állítottam a másik kamerát is, amit az elsővel szemben szereltem fel, hogy két szögből láthassuk ugyanazt. Kicsit félve vallom be – mert talán hiba volt –, hogy kicsit fazoníroztam is a helyet. A belógó ágak és felnyurguló gazok közül párat lemetszettem annak érdekében, hogy kicsit szebb legyen a kép. Nem tudom még, hogy ez közrejátszhatott-e abban, hogy aztán már nem születtek felvételek. Tényleg nem tudom. Pénteken rendkívül párás volt az idő, a kamerák még az ellenőrzéskor, reggel is párásak voltak, így aztán talán nem is érzékelik a mozgásokat. Tegnap bő eső jött este és sűrű köd volt még reggel kilenckor is. Ez sem kedvez. Ugyanakkor friss nyomokat sem láttam, és a kukorica is érintetlen maradt. Legalábbis tegnap.
A mai ellenőrzés során az egyik csőből viszont szépen fogyott – reménykedtem tehát.
Bár gyanús volt, hogy ugyan a szemek fele hiányzott, a cső ugyanazon a helyen feküdt, ahová raktam. Ha szarvas ropogtatott volna belőle, akkor feltehetően elmozdul. Idefent aztán letöltve a kártyákat először is azt láttam, hogy végre megint vannak felvételek, s így remélhetően kiderül, ki dézsmálta meg a kukoricát. Úgy is lett. Két szajkó bukkan fel a ma reggeli felvételeken. A csöves kukoricát egyébként is miattuk szereztem be, azzal etetem őket az udvarban (erre hamarabb rámennek, mint a napraforgóra). Az éber szajkó tehát igen hamar felfedezte a völgyben is. Igaz, ma klasszikus novemberi nap van, ború és szutyok, de az egyik kamerát felhoztam, hogy nap közben a kerti etetőnél készítsen pár képet az idejáró szajkóról. Itt ugyanis már vagy 10 napja folyamatosan kopasztja a kukoricát. Estére viszont ismét a 7. állásba költözik a kamera. Milyen szép volna egy éjjeli felvételen viszontlátni azt a gyönyörű, vén bikát is… 🙂
Addig is nézzétek meg az alábbi videóban e két sikeres éjszaka felvételeit!
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/varatlan-talalkozas-eletem-legjobb-cserkelese/
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/vadfigyelo-vadkamera/2018-10-31-uj-szereplok-az-egerlapszinhazban/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madareteto-terkep-2/madarakkal-kapcsolatos-kerdesek-velemenyek/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/nagy-utazas/
Nagyon jó látni a szép, színes állóképeket is, de azért a videó egészen más! 🙂
Megfigyelni őket, ahogy a mindennapi életüket élik. Nyugodtan ballagnak, szimatolnak, fülelnek, aztán hallva valamit, hirtelen megugrik az egyik. (Mind a kamera felé hegyezi a fülét. Annak a hangjára reagálhatnak így? 😮 )
Köszi, Cen’! 🙂
Amikor vesz a kamera egy piros lámpa világít, szerintem ezt figyelik, s van, aki megriad tőle. Hangja nincs, vagy minimális.
Tetszik, ahogy szaglásznak, biztos iszonyú sok mindent olvasnak a szagokból.
Igen, szemlátomást az orrukkal látnak 🙂
Nagyon aranyosak, kecsesek.. Tényleg olyannak tűnnek, akik szemeznek a kamerával. Örültem a kamerával felszerelt égerről készült képnek, különleges kompozíció..
🙂 🙂
Cen, mindannyian nagyon fotogének, szembenéznek. Lehet, hogy érzik a szagodat a kamerán? Vagy hülyeségeket beszélek?… 🙂 Minden megeshet, szerinted? Jönnek az biztos, szépen gyönyörűek
A kamerák kihelyezésénél igyekszem a lehető legkevesebb szagnyomot hátrahagyni, de tökéletesen észrevétlen aligha maradok – talán ezért van az, hogy új helyek első felvételein mintha óvatosabbak volnának.
Szépségesek, gyanakvóak, gyönyörű kamaszok, hozzászoknak a kamerához előbb-utóbb, hatásos-szép a zenei aláfestés. Köszi, Cen’😊
Örömmel 🙂
Egy Spießer az első bika
Tavaly született bika, lehetne hosszabbak is az ágak.
Az ilyen elvileg lőhető, persze ez terület függő.
ezt mondják magyarul nyársasnak? – köszi megint a hozzászólást 🙂
Igen, a magyar sokat átvett a német vadásznyelvezetből.
A németben van szinte mindennek a vadászok által használt kifejezése
A töret, az utolsó falat ezek legalább már magyarosítottak
A dámbika “ ugyan ilyen” változatát csapósnak hívják ☺️
Csapos
Bocsánat javít a telefonom
nem is tudtam, hogy a dámnál is előfordul – köszi! 🙂
🙂 🙂
Örülünk Cen’? Azt hiszem igen! 😉 👍
Örülünk bizony, bár az utóbbi napokban ismét nagy a csönd 🙁
Jönnek majd, meglátod! És reméljük mi is. 😊