2018.10.14. Sokan rajongunk az őszi fákért, de akár tanulhatnánk is tőlük. Talán épp a fák tudják a legjobban, hogyan lehet egy vesztes helyzet egy későbbi siker alapja. Sokan tudják, hogy mi minden okozza az őszi színkavalkádot. Azt viszont kevesen, hogy a fák nem passzív elszenvedői az ősznek, épp ellenkezőleg: tervszerű visszavonulást hajtanak végre. A növényvilág nem ismeri a pazarlást.
Gondoltatok már arra, hogy mekkora luxus a hatalmas tömegű lombokat az enyészetre bízni?
Ez idősebb fák esetén több tonnányi „komposzt”. Rendben, imígyen évről-évre hatalmas szervestrágyázás zajlik, örülhet gomba, moha, rovar, madár, de ne higgyétek, hogy a fák pazarlók vagy adakozók. A színesedés egyik oka épp az, hogy a fa menti a menthetőt. A levelek se egyszerűen elfonnyadnak, a fa “tudatosan” hagyja magára őket. Visszavon a leveleiből minden tápanyagot, amit csak lehet visszaszállít a gyökerekbe, s ott spájzolja. Pont úgy tesz, mint a mókus, a hörcsög vagy csuszka. Megállás nélkül dolgozik a raktár feltöltésén, de míg az állatok ezt oduk, üregek felhasználásával teszi, addig a fa a testén belül, átcsoportosítással. Ezeket a fotókat makróval lőttem őszi falevelekről. Jól látszik, amint a fa először a peremkerületeket evakuálja. Legtovább a főerek (főutak) mentén marad fenn az élet, de már nem sok kell ahhoz, hogy azokat is lezárja.
Okos fa. Ügyes fa. Így kell ezt csinálni. Nem kell belehalni a télbe, nem kell veszni hagyni mindent.
Tanulságos ez nagyon. Van az a helyzet – sőt ismétlődő helyzet is –, amikor visszavonulásra kényszerülhetünk; ha egyszer előáll ez a helyzet, tegyünk úgy, mint a fák; tervszerűség, és semmi pánik 🙂 Tartalékoljuk azokat a forrásokat, melyek az újrázásnál kapóra jöhetnek.
A tervszerű visszavonulás lényege épp ez: számol már az újrakezdés lehetőségével és feltételeivel is.
Ráadásul a fák összevonják két probléma megoldását. Ugyanebben az időszakban a rovarok is tervszerű visszavonulást hajtanak végre, lehetőleg a gazdanövényekre. Ezt a fa nyilván “nem akarja”. Amint leáll a zöld színt adó klorofill termelése, többek között annak bomlástermékei sárgára vagy vörösre festik a lombokat. És itt jön a nagy trükk, főként az észak-amerikai fák részéről: a vörös színt a fákat károsító rovarok jelentős része nem látja! – vagyis a fa, mielőtt ellepnék a rovarok, szinte “láthatatlanná” válik. A színeződést segíti a lombból visszavont temérdek cukor hiánya is.
Arról nem is szólva, hogy a gyökérzetben tárolt cukor lesz a tavaszi megújulás alapja; ezt a cukrot fogja majd kikeletkor felnyomja az ágakba. Ennek köszönhetjük a juharszirupot is, amely az egyik legjobb természetes édesítő.
A fák módszere pedig az egyik leghasznosabb életvezetési stratégia, mely biztosíthatja, hogy az élet édes legyen – újra és újra.
Kérlek oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
P.S. 2020.10.01. Tavaly az alábbi bonyolult megjegyzéssel adtam közre ezt az írást: “
2019.09.01. Míg lassan – remélhetően okosan -, mint a fák, rákészülök a zsírúj posztokra, cikkekre, hadd kívánjak nektek – és egy kicsit magamnak is – szép őszt ezzel a tavalyi, újratöltött poszttal. Olyan újraolvasni, mintha elhúzott volna mellettem egy évtized; s olyan is, mintha múltbéli egóm üzent volna a jövőbe, s adott volna tanácsot nekem. És olyan is, mintha fa lettem volna az utóbbi félévben, az idei tavasz és nyár pedig az őszöm és telem; de ha így van, akkor – ha fa maradok továbbra is – ez az ősz lesz a tavaszom. Így egyszerre kívánhatok szép őszt és szép tavaszt mindenkinek. Ritka alkalom. Ki nem hagyhatom 🙂
Fotó: Centauri
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/illuzio-es-vadon/
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/kit-rejt-ez-haz/
Szeretem nagyon ezt az írást 🙂 jól esett újra végigvenni a gondolatait, köszönöm 🙂
Én köszönöm a figyelmet 🙂
Bölcs, okos fák és azok a meseszép fotók! Köszönöm, hogy újra elénk tetted Cen’.🙂🍂🍃🍁
Örömmel 🙂
Biztos eljutott már hozzád ‘A kák titkos élete’ megjelenése. 🙂 Peter Wohlleben
Mit gondolsz, érdemes elolvasni?
Na igen, eljutott hozzám, két éve karácsonyra kaptam meg valakitől – aki most már erősen neheztel rám, amiért még mindig nem olvastam el. 🙂
🙂 🙂
Gyyönyörűek a fotóid 🙂 “Édes” az írásod. 🙂
Szivmelengető (nem találom a hosszú i-t ezen az idegen billentyűzeten) szinkavalkád az ősz – imádom!!! – legalább annyira, mint a tavaszt.
Nagyon tetszik a kis film is – olyat is láttat, ami egyébként elkerülheti a figyelmünk…
Köszi szépen!! 🙂
Kedves Cen!
Köszönjük szépen! 🙂
Miután kora ősz van, akkor beszélhetünk kora tavaszról? És ha fa lennél a kora tavaszban, lehet kérni, hogy mandulafa legyél? Mert én akkor nagyon várom a kivirágzást! A legkoraibb virágokkal, a szép, tiszta, letisztult fehér és rózsaszín pasztel színnel borítsd be a tájat! A hegyeket, a völgyeket! (Eszembe jutott az a csodás látvány, amiben részem volt nap, mint nap a Balaton-felvidéki hegyekben, ahogy fehér-rózsaszín ruhát öltött a még téli hidegben a természet.) Borítsd be mind! Had szülessen újra minden! A lelkünkkel együtt…
Szeretettel kívánok sok erőt, időt, örömöt, egészséget a munkádhoz! 🙂
Köszönöm, és koratavaszi üdv neked 🙂
“tegyünk úgy, mint a fák; tervszerűség, és semmi pánik ”
Ez tetszik nekem! 🙂
Akkor hát e szerint…
e szerint igyekszünk… 🙂
🙂 🙂
Újjászületés az őszben, Cen’! Már bíztatnak a szarvasok is… Lehet, hogy hallottad is már őket? lehet… 🙂
Javában tart a bőgés. Bár az utóbbi két nap, a lehűlés és eső lehűtötte a kedélyeket az erdőn is, de tegnap éjjel folytatódott a nász 🙂
🙂 🙂
Az a varázslatos ősz köszöntő videó, pontosan három éve…
Előfordult már, hogy meghallottam a zenéjét és beugrottak az őszi képek 🌿🍂🍁🔥
🙂 🙂
Rajta Cen’! Legyen tavaszod, hozz rügyet, virágot, zöldet, és adj pihenőhelyet sok madárnak! 🙂
Madarak……. ma azon kaptam magam, hogy nem tudom hol isznak a seregélyek. Sosem jönnek az itatókra, a tavon se látom őket inni, pedig sok százan vannak. Költöttek is nálam idén, de egyszer se vettem észre, hogy innának. Persze a szőlő már ízlik neki. 😀
nálam is költött egy pár az idén – és tavaly is 🙂
Egyik legszebb (három évvel ezelőtti) posztod…Milyen megrendítő újraolvasni! Az meg külön “ráadás-élmény”, ahogy értelmezed akkori önmagad- most.
Köszönöm 🙂
Nagyon szép!
“A fák módszere pedig az egyik leghasznosabb életvezetési stratégia, mely biztosíthatja, hogy az élet édes legyen – újra és újra.”
Élj újra!!! 😉 🙂
Nos, Cen, most afölötti örömömben, hogy újra itt vagy, itt hon vagy 🙂 küldök neked egy zsírúj, a gemenci Vadonban készült, képet. Az Ősz, a nagy piktor, itt már felhordta vásznára aranysárgáját. 🙂 Adom szeretettel. ♥ (Nem kívánkozik címlapra, tudom) 🙂
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/70093194_2599620160105011_5981800029168336896_n.jpg?_nc_cat=105&_nc_oc=AQkiAx1ZYxTVYoIUxPK-RAfup7ht_-HEuuALwL_GZvCXdXe5z0ZM5l5_yUvrQ7731P0&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=3e5b4c9bed5a99e17b66a3e32764a095&oe=5DF38AE2
ezek szerint elmentél Gemencre szarvasbőgésre? 🙂 🙂 köszi a képet!
És… szerintem ott hallottam az ifjú Bú elsó hangpróbáit, ami még távol állt a vezér bika tekintélyes bőgésétól, de már tisztán átúszott a kis Duna-ágon, ott volt ő is, és ezt álhatatosan tudtára adta a világnak. Számomra jóleső hang volt!
Úgy várom már Bú történetét tőled, Cen’. 🙂 Már íródik, úgy érzem!
ha az istenek is úgy akarják, ma este érkezik az újabb epizód! 🙂
Varázslat amit teszel kedves Cen- felnyitod a szemünk, a körülöttünk lévő szépségekre, s lám a visszavonulás, az átváltozás a fák hervadó szépsége mennyi kincset tárol az újjászületéshez:-)))
Örömmel, mint mindig 🙂