Tárcanovellák (NOL.hu)

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomPULYKAMÉREG (2016.03.06.)
Kilenc évesen választottak miniszterelnöknek. Hogy én ki voltam? A Kör miniszterelnöke. Belügyminiszterem K. Jocó. Külügyminiszterem M. Laci. Még két fiút vettünk be. P. Zolit, mert bár közepesen tanult, ő volt a legjobb sportoló és a lányok bálványa. És bevettük Szarkát is, bár három osztályfőnökije volt, és néha lopott. Ő lett a pénzügyminiszter. Igaz, úgy volt ő pénzügyminiszter, hogy a kasszát én őriztem.
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomRUDOLF PORTESTEIN TÉVELYGÉSE (2016.04.03.)
Minden ifjú ember életében – ahogy Rudolf Portestein gróf mondaná – „eljő” az a zűrös, hagymázas időszak, amikor száz vágy és terv húzza a legkülönfélébb irányokba. A szerencsésebbek hamar feledhetik ezt a sanyarú időszakot, de az olyan elkényeztetett fiatalurak, mint amilyen Rudolf Portestein volt, könnyen futnak bele élethossziglani tévelyegésbe. Az effélék után nem marad az utókorra semmi. Nyugtalanító jelenlétüket napokon belül feledi a világ. Kudar­caikról beszélnek csak, rosszhírük marad még a legtovább. Végül egykori létezésük is kérdésessé válik.
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomRUDOLF ÉS A NÉPHIT (2016.04.30.)
Rudolf arra gondol: „Ismét egy hiedelem, minek az égvilágon semmi alapja. Mi célból is inna a pintyő onnan, ahol gránát van a patakban? Honnan is tudhatná, hol van az? És egyáltalán: tudhat-e a gránátról egy pintyőke? Nyilván nem, amint a zafírról, rubinról, semmiféle drágakőről nem tudhat, legfeljebb a kendermagról egy keveset” – gondolja a gróf a bennfentesek visszafogott gőgjével, ahogy a pórnéppel szokás diskurálni, ha már egyszer elkerülhetetlen.
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomDÁRIA ÁGYA (2016.05.29.)
„A faluvégi kőfal mögött egy szemrevaló, Dária nevezetű nő a zöldséget kapálta. Anyaszült meztelenül. Egy szál pendely, annyi sem volt rajta. „Különös látvány volt az – írta a gróf később. – A női bujondárság és egy oly puritán eszköz, aminő a kapa, egy képben.” Tény, hogy a látvány úgy megragadta, hogy nem átallott lassítani. Sőt!
„Van az esztétikumnak az a magasb minősége, miről nem illő nyíltan beszélni. Szokás ennek okát abban keresni, hogy e tárgy puszta említése is szennyezi a méltóságot, lévén oly közönséges, de midőn a kőfalnál állottam, s volt szerencsém Dária bájait színről színre látni, úgy véltem, ennek épp ellenkezője igaz. Azért kerüljük a pőre test és az érosz említését, pláne tüzetes leírását, mert a nyelv az, mely a testhez képest közönséges.”
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomAZ ELSŐ MOIRA – ANNA (Népszabadság, 2016.06.26.)
Egy órával később ismét rápislant a vendégre. A gróf és a reggeli érintetlen. Anna ezúttal közelebb merészkedik, és bár írástudatlan, belepislant a naplóba. Később belefeledkezik az alvó nemes szemrevételezésébe. „Jót tesz neki az alvás, mintha már kisimultabb volna. Álmában is jó a tartása. Szép dereka lehet, hogy most is úgy ül, mint a nyeregben. Amúgy is szép ember” – állapítja meg magában Anna, s mire tíz körül harmadszor is beviszi a reggelit, már fülig szerelmes az alvó grófba. Amiből egyáltalán nem következik, hogy a felébredő grófba is az lesz.
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomNE SZAGLÁSZD AZ ASSZONYT! (Népszabadság, 2016.07.24.)
1889. szeptember 9-én, hajnali hat és déli tizenkét óra között Anna beleszeret a grófba, bár erről pár napig maga sem tud. Anna férje, Ljuba nem sejt semmit, 12-én mégis nyugtalan, nem érti, mi változott. Hajnali négy sincs, és már nyitott szemmel fekszik a vaksötétben, noha ez korábban sosem fordult elő. „No – gondolja –, ez is megesett. Máskor alszom, mint a mormota, most meg csak tépelődöm. De van is oka! Más ez az Anna, mint lenni szokott, még csak nem is zsörtölődik velem. Igen, semmibe vesz, nem úgy, mint korábban, mert az nem semmibevevés, ha piszkavasat akaszt az orromba, vagy a küblit tartja alá, hogy felébredjek. Ízetlen dolog, mi tagadás, mégis, jó asszony, és amit csinál, semmiképp sem semmibevevés.
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomEROTIKA ÉS POLITIKA (Népszabadság, 2016.08.21.)
“…a naplókban rendre visszatérő elmélkedések arról tanúskodnak, hogy a gróf – bár gyakran aszketikus remetének tűnt – valójában nagyon is érzéki férfi volt. Pár évig azonban valóban sikerült szexusát kordában tartani, s tetterővé transzformálni. Részint ennek köszönhető, hogy apró-cseprő ügyekbe is egy medve erejével vetette bele magát. A hegylakók úgy vélték, a gróf bizonyára portugál felmenőkkel büszkélkedhet, s attól oly tüzes. Mi viszont joggal gondolhatjuk, hogy nem a vére, hanem „a tudomány magas szintű művelésébe” forgatott nemi erő tette a grófot riasztóan akaratossá. „Ha csak egy szekérkerékről volt szó, akkor is úgy küzdött, mintha egyenesen az Olümposzra szándékozna felhajtani.” – mondta róla az ifjabb Gustermann báró, a gróf legjobb barátja.”
Tovább a teljes novellára

Népszabadság Nol.hu novella Centauri irodalomKETTŐS MÉRCE (Népszabadság, 2016.09.)
A kisasszony – bár másfél éve nem beszélt a gróffal –, minden magyarázat nélkül úgy berendezkedett nála, mintha világéletében ott élt volna. Mindenféléről beszélt, de jövetelének céljáról egy szót sem. Eltelt egy hét, mikor végre nagy komolyan asztalhoz ültette a grófot, s így szólt: „Nézze, Rudolf! Látja, eljöttem magához. Bécs ősszel a legszebb, s hol vagyok most? Itt vagyok immáron egy hete. Még erre a kopár hegyre is feljöttem, de tudja, mit? Nem bánom. Itt, ahol senki sem hall, lehetek őszinte.
Tovább a teljes novellára

 

Hozzászólások lezárva.