Látogatott meg titeket gólya? Engem egyszer már igen. 🙂 Arról jut eszembe, hogy a gólyák már jó ideje hazafelé tartanak, március első hetében beeshetnek az elsők. 🙂 Annak idején ápoltam jópárat, természetesen engedéllyel (a Természetvédelmi Hivatal volt illetékes ilyen ügyekben). A gólya fokozottan védett, tehát a tartása tilos, s még csak nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény. Ezért kellett az engedély, s én nem is tartottam, hanem gyógyítottam őket. A madarak istápolása jóval nehezebb az emlősökénél, súlyos sérüléseknél gyakran reménytelen. A gólyák esetében általában mégis valamivel több az esély, mivel rendkívül okosak. A sérült gólya, mikor először engedem ki a kertbe, felméri a terepet. Megállapítja, hogy nem tud kimenni, aztán keres egy nyugodt pontot és megpihen. (A ragadozók például egyáltalán nem ilyen belátók.) Ráadásul tanulékony is. Miután a gólyáim hamar rájöttek, hogy a csirkenyakat mindig nylonban hozom, ha nylontáskát láttak nálam, mindenüvé követtek. Nem hagyhattam nyitva a bejárati ajtót a legnagyobb melegben sem, mert besurrantak. Egyszer, amint üldögélek a dolgozóban, motozást hallok a konyha felől. Kimegyek, s látom, hogy 3-4 gólya a szemetesből rángatja ki a nylont. Gondolták: nylon = csirkenyak.
Volt közöttük egy német gólya, aki útban Németország felé, megpihent itt. Rájárt a rúd. Nemcsak áramütést kapott, hanem lezuhanva az útra elcsapta egy zöld Trabant is. 🙁 Összevissza törte magát, így aztán a gyógyulása is lassabb volt a többiekénél. Októberben még mindig az udvaron téblábolt, míg a többiek rég elmentek. A németektől tudtuk, hogy a párja (a tojó) egész nyáron a fészken várta. Október végén eltűnt a német gólya is. Gondoltam, messzire nem juthat, hideg volt már, túlkésőn indult útnak. Jött a hosszú tél, hír nem jött felőle, nem adtam a túlélésére 10% esélyt sem. Március vége felé otthon molyotam épp, amikor a szomszédom hív telefonon: „Itthon vagy?” „Persze.” „Akkor nézz ki az ablakodon!” Erre kinézek, s egy gólyát látok a terasz előtt. A Lábán gyűrű. Felkapom a távcsövet. Igen! A német gólya az. Gondoltam, jó házigazdaként nem megyek ki hozzá üres kézzel, viszek ki csirkenyakat, de mire úgy 5 perc múlva kiértem, a gólya nem volt már ott. Csak beugrott látógatóba. Látva, hogy sehol senki, tovább állt. Két héttel később jött a németektől a hír: a gólyám 1 év késéssel megérkezett a fészkére, ahol a tojó még mindig várta. Már a fészket tatarozzák.
Mondjátok meg! Hát nem tök jó fej a gólya?
Fotó: Centauri (ezt a képet egy észt gólyáról lőttem)
Fotó: Centauri
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
KÖVESD A CENWEBET FACEBOOKON IS ITT!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Emlékszem, már olvastam, de ez olyan szép, hogy újra és újra el lehet olvasni. Ha majd írsz ismét gyerekeknek, ez ki ne maradjon, nekik is fontos muníció egy ilyen történet. 🙂
köszi! 🙂
💗
Hozzánk megjött tegnap az első gólya. 🙂
Én még az idén nem láttam, pontosabban karácsony tájékán is láttam, de az telelő volt, nem pedig frissen visszaérkező 🙂
Jó reggelt Mester!😊Csak beugrottam köszönni,mint a gólyád…
látod, én meg épp úgy későn jövök ki az udvarra, mint annak idején 🙂