Kék angyal (Magvető Kiadó, 2008)

A kis könyv 15 iszonyú erős novellát fog egybe; ez már a szerző második kötete, de igazán ez ütött: anonim írójukra pedig az „év felfedezettje” címet aggatta a sajtó. Origo

Egy jó könyv viszont minden körülmények között megragad. A Kék angyal Kút a nap alatt című nyitó novelláját egy BKV-járaton (sok mindenre a legjobb lakmusz) kezdtem el olvasni, végállomástól végállomásig. Ha igazán érdekes egy mű, akkor függetleníteni tudom magam a körülményektől, s rabul ejt. A hosszú buszozás vége az lett, hogy a novella utolsó oldalán tartva a vezető utolsó felszólítása után a kelleténél később kezdtem meg a leszállást, be is csukott a hátsó ajtóba. Papiruszportál Lehotka Gábor


kotete2A Magvető Novellárium sorozat most egy rejtélyes szerző könyvét mutatja be a rövid prózákat kedvelő magyar olvasóknak. Centauriról annyit tudunk, hogy ezt a nevet választotta írásműveit jelölő birtokosként, és ezzel egyidejű másik választása a láthatatlanság. Számos szerzőt ismerünk a világirodalomból, akik későn, vagy sosem fedték fel kilétüket (mint Salinger vagy Thomas Pynchon), így műveiket azok saját belső értékeire bízva, mindenféle külsődleges ráhatás – amit a valós személyiség, az arc jelenthet – nélkül adták/adják közre.
Centauri írásai változatos témákkal (egy misztikus horgászélménytől az önjelölt pénzeszsák sarkkutató kálváriáján keresztül egy „apokrif” Flaubert-legendáig) szórakoztatják olvasóikat, ám közben a kötet vége felé haladva egyre inkább egységes ciklussá rendeződnek, szinte „kihallatszik” egy nagyobb mű (egy regény talán?) a történetek mögül.
Kék angyal megrendelhető itt

A KÉK ANGYALRÓL [origo]
Ki az író? Nem tudni, ugyanis e remek novellák szerzője a titokzatos névtelenség homályába burkolódzik, de ettől csak még izgalmasabb lesz a kötet, mert mint szagot kapott nyomozók, kereshetjük az infót. Annyit tudhatunk, hogy elmúlt már 33 éves, írásai alapján valószínűsíthetően férfi, határozottan van franciás irányultsága, és honlapján egy izmos, szalmakalapos pasas üldögél, háttal.
Mi ez a könyv? A kis könyv 15 iszonyú erős novellát fog egybe; ez már a szerző második kötete, de igazán ez ütött: anonim írójukra pedig az „év felfedezettje” címet aggatta a sajtó. Mi nem ezért ajánljuk, hanem azért, mert ritka, hogy egy novelláskötet mindegyik szövegéről azt érezzük, hogy ütött. Mi pedig így jártunk. A mondatok súlyosak és szépek, a gondolatok ágas-bogasak.
Miről szól? Egészen különböző élethelyzetek és szereplők sorjáznak egymás mellett: van nekünk beteg szerzetesünk, írói válságba került Flaubert-ünk és sodródó jégtömbön fókával cimboráló brókerünk.
Hol olvassuk? Bátran vihetjük úszómedence mellé, vízpartra, strandra; még jót is tesz, ha a novellák között tartunk egy szusszanásnyi szünetet. A pancsolás vagy a lángos alatt legalább leülepszik a – nem győzzük hangsúlyozni, mennyire – erős szöveg. És van benne szex is.

RÉSZLET A KÖTETBŐL:
Az apát zavarát az okozta, hogy a füstölőből kivett iratok gyökeresen különböztek Krizosztóm első ájtatosságaitól. Olyannyira szöges ellentétben álltak azokkal, hogy komolyan felmerült benne: már nem is Krizosztóm van a kútban! Az iratok többsége pallérozott, gördülékeny stílusban, majdnem kifogástalan latinsággal írott, gondosan rendezett jegyzet volt. Becsületére vált volna a legigyekvőbb, legokosabb teológusnak is. Ugyanakkor vérlázító gondolatmenetek foglalata volt mindegyik. Az apát nem értette: pietizmustól miként juthat el valaki az okkultizmusig, spiritizmusig, telekinézis emlegetéséig! Hogyan lehet ilyen címet adni: Skolasztika és slamasztika? Csupa eretnekség, istenkáromlás, sőt! Az utolsó két év iratai már nem is egyházi dolgokról szóltak. Mindenféle emberekről, történetekről, de nem a szerzetestársakról vagy a monostor történéseiről, hisz arról Krizosztóm jó ideje semmit se tudhatott. Leginkább még a monostoron kívüli életről, de arról se igen. Mert bármilyen életet élt is mielőtt a kolostorba került, aligha hihető, hogy barátai repülni tudtak volna! Márpedig Krizosztóm irataiban repülő emberek, négymellű nők, törpék, beszélő múmiák, éneklő kutyák, emberekkel párzó hattyúk, maguktól száguldó szekerek, égen úszó békák, vitatkozó nadályok, lázadó giliszták, gyalogló fák, és ki tudja még, mi minden szörnyűség szerepelt. Krizosztómra nyilván máglya várt. Az apát azt se tudta, hová fusson. Ördögűzőt vagy inkvizítort hívjon? Végül Fikusz testvérre rövid levelet bízott és megpecsételve Krizosztóm sorsát, átküldte a jezsuitákhoz.
Ez idő alatt Krizosztóm, ha épp nem írt, sokat figyelte a kút peremét és a verebeket leste. Egyedül ők szálltak a kútra; egyedül a verebek hangját hallhatta. A fák suhogása, az eső kopogása, az ereszek kora tavaszi csöpögése már csak emlék formájában volt jelen. Viszont pezsgő társasági életet élt odalent. Számos emberrel beszélt, vitázott és tivornyázott, akik azonban valóságosan nem voltak ott. Krizosztóm fantáziájában annál inkább. Bár némiképp lanyhult a hangulat, amikor Gigász apát megtiltotta, hogy misebort adjanak neki, amely korábban is feltűnően nagy mennyiségben fogyott. Az apát félelmei beigazolódtak: Krizosztóm szó nélkül vette tudomásul a szankciót. Ebből biztosan tudta, hogy szerzetestársa régóta nem misézik, és a misebort – egyre növekvő mennyiségben – nem megszenteli, hanem saját örömére megissza. (Részlet a Kút a Nap alatt című elbeszélésből)
A kötet megvásárolható itt.

englishHUNGARIAN BOOK FOUNDATION / Centauri: Kék angyal – Blue Angel
Magvető, Budapest, 2008. 341 pages
Centauri is best known for not being known. This is the second book to have appeared under that name, following Pátosz a káoszban (’Pathos in Chaos’), now being published in Magvető’s ’Novellarium’ series. The person–or, perhaps more precisely, the personality–behind the photograph on the inside of the dust jacket is, appropriately, the CT-scan of a skull (the author’s perhaps?).
The secrecy and the mysterious X-ray-sharpness that illuminates and circumscribes the secret and the unknown is also true, to the nth degree and also poetically, of Centaur’s prose. Very strange beings, mystic figures, put in an appearance of the pages of the longer of these tales only for the narrator, through a sudden shift in viewpoint, to depict the world from an entirely different perspective. Hell and haeven, with the world in between–or what we take to be the world. This an objective personality, an abstract colorist, a transcendental chemist. At the centre of Centauri’s texts is an amalgam of transparent alchemy and Kafkaesque absurdity.
A while nobody knows who Centauri is, everyone knows full well who is behind the name.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.