Jégvágó (Magvető Kiadó, 2013)

Szerezzétek meg, ha nincs pénzetek, akkor lopjátok el, jobb esetben kérjétek ajándékba karácsonyra, aztán kezdjetek végre saját életetek főszereplői lenni. (Kulturpart)

Ha angol név állna a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom. (…) Szándékosan fogalmazok homályosan, hogy ne lőjem le a poént, amely izgalmasabb, rejtélyesebb és váratlanabb, mint egy remekbe sikerült mozgalmas, színes, mai amerikai akcióthrilleré. Egyébként ahhoz hasonlóan lebilincselő is, regénynek pedig hibátlanul professzionális. (Élet és irodalom)


centauri jégvágóRegény a tengeren és a valóságon túlról

Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját.
Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt.
Megrendelhető itt
Olvass bele a “DAN” menüpontnál!

Vélemények a Jégvágóról

Merész, szerves, lendületes, fordulatos, nem akármilyen nyelv- és ritmuskészségről árulkodó regényt írt Centauri. Üt, mint a jégvágó. De nem megfoszt, hanem elhalmoz. (Bazsányi Sándor, Műút, 2014/6)

Centauri bámulatos magyar modulációkban zongorázza végig az amerikai regénystílusok klaviatúráját, egyaránt tud a zsigerien trágár hasonlatok és a himnikus szárnyalás metaforáinak nyelvén… (Takács Ferenc, Mozgó Világ, 2014/5)

A Jégvágó szavaival élve a magyar prózában „valami zsírúj történik” – ezt érezheti az olvasó, amikor kézbe veszi Centauri első regényét. (Irodalmi Jelen)

A könyv nem öncélúan trágár, hanem az elbeszélő generációja, a mai huszonévesek egyszerűen így beszélnek. Zabhegyező ez, magyar zabhegyező, amerikai köntösben, telis-tele utalásokkal és más könyveket kontextusba hozó sztorizással. Mert az egész életét és világot unó huszonéves elbeszélő srácból lesz a könyv végére főhős. Beavató könyv Centauri Jégvágója, jobb, mint az érettségi vagy a diploma. Mibe avat be? Abba, hogyan legyünk saját életünk főhősei. Abba, hogyan próbáljuk leküzdeni a szüleinktől ránk hagyományozott őrületet. Hogyan kezdjünk el végre élni. Igen, sok könyv szól erről, talán van pár olyan, amit fiataloknak írtak és az ő nyelvükön is szólal meg, de szerintem nagyon kevés teszi ennyire mesterien. Álruhában van a könyv, a nagymagyar álvalóságból kirántva, álruhás szerzővel mögötte, mely éppen azt a rengeteg negatív és kanonikus tudatszűkítő hátsó gondolatot és jelentéstapadást teszi lehetetlenné, ami a kortárs magyar irodalom rákfenéje. Ezt a könyvet olvashatod nyugodtan úgy, hogy fogalmad sincs, ki a szerzője, vagy hogy most ez magyar, vagy nem magyar. Hipokritáknak, mániákus unatkozóknak nem ajánlott, de kötelező. Fiataloknak viszont, akiknek teli a töke a hipokritákkal és az unalmasokkal, igen-igen jó cucc. Szerezzétek meg, ha nincs pénzetek, akkor lopjátok el, jobb esetben kérjétek ajándékba karácsonyra, aztán kezdjetek végre saját életetek főszereplői lenni. (Kulturpart)

A Coolbirth család fotelba szögező sztorikkal és szállóigegyanús bemondásokkal a szélesebb olvasóközönséget is elérheti. Dan elbeszélésmódjában, stílusában végig ott kísért Holden Caulfield emléke, de a nyilvánvaló és bevallott rájátszás ügyesen van megoldva: sokkal inkább használja Salingert ugródeszkának, mint biztonságot adó állványnak. (Magyar Narancs)

A regény ugyanis bizonyos szempontból mégis leleplező erejű: pontosan felidézi a szerző prózai világát, vagyis eltéveszthetetlenül centauris. Az írói (ál)név véglegessé vált, megszilárdult. A regény ugyanakkor jóval több, mint a korábbi munkák felidézése. A Jégvágó egy szokatlanul nyers, felpörgetett történet, amely egyszerre idegen, és mégis rendkívül ismerős. Mintha egy ízig-vérig észak-amerikai prózát a szerző nyakon öntött volna egy adag latin mágiával, és mindezt magyar nyelven, a magyar olvasó valóságát szem előtt tartva formálta volna regénnyé. A végeredmény egy különleges, letehetetlenül izgalmas regény, az év egyik különleges meglepetése. (Magyar Nemzet)

2013 két legfontosabb könyvélménye Centauri Jégvágója és Houellebecq A csúcson című regénye volt. Ahogy Weiner Sennyey Tibi barátom fogalmazott, Centauri megírta “a magyar Zabhegyezőt”. A könyv hiperlaza nyelve és a természetbe visszavezető története úgy hasít a magyar olvasó fejébe, mint a jégvágó. Aztán meg ott áll hetekig meglékelt koponyával a valóságban, Magyarországon, San Fransiscóban és Montanában, és legszívesebben venne magának egy erdei lakot, hogy ott éljen. Egy amerikai nagyregény született magyar alkotótól. Nem semmi. A csúcson csak most jutott el hozzám, és nem is tudom, olvastam-e a 21. század problémáival ilyen alaposan foglalkozó regényt. PTSD, turizmus, terrorizmus, lélek, perverzió, nagyváros, vidék, bevándorlás, Európa vs. Ázsia, gazdaság vs. művészetek – ezeket a témákat érinti. Ja, és persze az egész egy hatalmas terápia, egy modern mese felnőtteknek huszonnyolcas karikával. (Prózanostra)

Ez a csávó (Centauri) igazi médium, európai indián, reliktum, jár erdőt-mezőt, ismeri a gombákat, a füveket, meg hogy milyen mézet kell enni levertség ellen. És van benne valami ősi nyugtalanság, erő, hit a természet rendjében. Bármiről beszél, az érdekel. (Irodalmi Jelen)

Centauri zavarba ejtő jelenség. Arc nélkül, írói (ál) néven alkotva, az irodalom árnyékos területein rejtőzik. Igazán titokzatossá azonban mégis a szövegei teszik. Prózája idegenül szól magyarul. Egy részleteiben ismerős világot épít fel, a végeredmény azonban mégis különbözik mindattól, amihez hozzászoktunk. Már novelláskötetei megjelenésekor is több kritikusa megjegyezte, mintha Centauri a semmiből, előzmények nélkül bukkant volna föl. Jégvágó című új regénye kapcsán ez a gyökértelenség – ha lehet – még hangsúlyosabbá vált. (Magyar Nemzet)

Furcsa könyv a Jégvágó. Olvasása közben sokkal fontosabb kérdések merülnek fel, mint a megskalpolt nagypapa hatása a családi pszichére. Például olyasmik, hogy tulajdonképpen mit is tartunk a kezünkben. Családregényt? Szatírát? Kissé későn induló coming of age történetet? A posztmodernnek mégsem a ravatalára kerül a virág, mint ahogy azt a szerző korábban állította? Fogalmam sincs. Nevezzük mondjuk olyan irodalmi játéknak, amit komolyan kell venni. Ha megpróbálnánk elhelyezni a mai magyar irodalomban, ismét bajban lennénk. Centaurinak külön polcon a helye.

Centauri a kortárs magyar irodalom egyik legrejtélyesebb jelensége, prózája pedig kívül áll mindenen, amit eddig ismertünk. Ha nem tudnánk, hogy magyar, könnyen hihetnénk, hogy nagy amerikai regényíróval van dolgunk, máskor azt, hogy komoly sci-fi szerzővel, megint máskor a franciákat kellene emlegetnünk. Prózájának ereje épp a stílusok közti ugrándozásban rejlik, minden írásában újabb személyiséget ölt, lehetetlenné téve, hogy valaha is tetten érjék. (Könyvesblog)

Az univerzum magyar hangja (Könyvesblog)

A Jégvágó ugyanis nem egyetlen regény, hanem rögtön kettő. Az első az abszurd családi történetektől egy különösen véresre sikerül mentőakcióig tart (257. o.), a második pedig onnan kezdődik. Oaklandet felváltja a vadregényes Montana, és a helyszínnel együtt a regény hangneme is megváltozik. (…)Két ennyire különböző felvonás könnyedén szétcsúszhatna, de Centauri regényében észak és dél között nem áthidalhatatlan a különbség. Minden a helyén van, se hiányérzet, se feleslegesen összekapcsolt történetszálak. (…) Centauri prózája végtelen és megfejthetetlen. Nagy elődök jegyeit mixeli popkulturális és irodalmi utalásokkal, mágikus és könyörtelen realizmussal, és az egészből úgy hoz létre valami jellegzetesen centaurisat, hogy még azt sem tudnánk megmondani, mitől jellegzetes. Inkább csak minden egyszerre. Külön polcon a helye. (Könyvesblog)

Thomas Pynchon Súlyszivárványa is ebbe a sorba tartozik. (Szerzője kerüli a nyilvánosságot, nem jelenik meg a díjátadókon, és tizenéves kora óta nincs róla publikus fénykép.) Itt azonban valaki másképp szövögeti a fikció labirintusát, nagyon költőien és gördülékenyen. Az ironikus líraiság és a bűn kábító elegyének szaga átjárja a szöveg regisztereit. (Népszabadság)

A regény ügyesen játszik a koponyalékeléssel és a jégvágó motívumával az Elemi ösztön című film kultikus jelenetétől kezdve a modern világ zombigyártó tevékenységének érzékeltetéséig. A zárlatban teljesen új értelmet nyer az eszköz, miközben a négyszáztizennégy oldalas könyv is jégvágóvá változik, a szemüregen keresztül észrevétlenül hasít az ember agyába, és felülírja korábbi olvasmányélményeinket. (Irodalmi Jelen)

Holden Caulfieldot az keni a falhoz, „mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.” (23. o. – Zabhegyező, Európa Könyvkiadó, 1992-es kiadás) Dan Coolbirth-nél „az üt, amikor olyan a könyv, hogy az ember a végén szeretné felhívni az írót.” (72.o.) Abban mindketten egyetértenek, hogy „Ámbár ez nem gyakori.” Salingert a Zabhegyező után biztos nem hívtam volna fel. Centaurihoz viszont nagyon szeretnék egy telefonszámot. (Könyvesblog)

Olvasson bele itt.
Olvasson bele itt.
Karácsonyi ajándék (Jégvágó részlet) itt.
Megvásárolható itt.

Ha további, hosszú részleteket szeretnél, lapozz a következő oldalra!

One Comment:

  1. Nagyon köszönjük azt a pár órát, amit az új könyv társaságában tölthettünk. A könyv briliáns, a stílus egyedi, nem kérdés, hogy szereznem kell belőle egy példányt.
    Sok sikert a továbbiakban is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.