Jákob botja (Magvető Kiadó, 2016)

Kaland, szerelem és csavargás Jack London után szabadon

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető KiadóSan Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek.
Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.
Megrendelhető itt
Beleolvashatsz a JACK menüpont alatt!

A Jákob botjáról


Vigyázat, mellékhatásai lehetnek: érzelmesebb olvasók számára időnként torokszorító lehet, súlyosabb esetben sokaknál előfordulhat ellenállhatatlan vágy valamelyik Jack London regény, illetve Centauri előző műve, a Jégvágó elolvasására. (ekultura.hu)

A történet valóban nagyívű, kalandos mese egy fiatal srác férfivá éréséről, a világgal való találkozásai és tapasztalatai alapján. Olyan, ami bizony kedvet csinál az olvasónak is elindulni, élni. (gaboolvas)

 A történet végig leköti az ember figyelmét, árad belőle az élet, és a természet szeretete. (nowmagazin)

„Tovább olvastam, és pár perc múlva a könyv ép ésszel fel nem fogható, démonikus erővel bekebelezett. Körbevett, bekerített, lekötözött. Etette-itatta magát, hol szelíden, hol a legvadabb erőszakkal.” Ez az idézet magában a könyvben található, s Jack gondolatait tükrözi, amikor kedvenc olvasmányát, Herman Melville Moby Dickjét olvasta. Olvasás közben pontosan így éreztem én is: megmagyarázhatatlanul gyorsan megkedveltem Jacket, pedig ő már az elején is leszögezte: „Nem azért jöttem, hogy szeress, mindössze azt akarom megtudni, van-e még egy dobásom.” (ekultura.hu)

Tökéletesen érvényes rá, amit Tábor Ádám Centauri első regényével kapcsolatban másfél évvel ezelőtt ezeken a hasábokon megjegyzett: „Ha angol név állna szerzőként a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom”. (…) A Jákob botja széles epizódokból álló, nagyszabású, sűrű anyagú pikareszk, amely egyszerre állít emléket az amerikai XIX. század utolsó évtizedének, és egyszerre hozza játékba mindazt a tudást, ami Herman Melville felfedezésétől Salinger főművéig az amerikai irodalomban egy évszázad alatt leforgott. (…) A Jákob botja a kortárs magyar prózának (…) hasonlíthatatlan darabja, mely egyetlen regény erejéig képes visszahozni ifjúkori olvasmányélményeink, úgy hihettük, talán már örökre hátrahagyott izgalmát. (Élet és irodalom)

A Jákob botja alapvetően arra keresi a választ: mi a titka a zsenialitásnak? Mennyi elszántság kell a mindenféle körökön kívüli tehetségnek ahhoz, hogy felszínen maradjon? A Jákob botja olykor mágikus élményekkel fűszerezett utazással segíti az olvasót, hogy maga is próbáljon választ találni.” (Faktor)

Annyi mindent tudnék még írni erről a regényről, de már nem akarok. Szenzációs, letehetetlen, magával ragadó. Nem is lehet visszaadni egy ilyen ismertetőben. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, megéri!

 Tudod, egy olyan oaklandi házban nőttem fel, ahol halottakat idézett meg Flora Wellman, az anyám, s bárhogy éltünk is, jól vagy rosszul, bizonyos időszakokban, valamiként az egész família átlógott a túlvilágba. (Jákob botja)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.