2020.03.13. Járvány idején az a legjobb hely, ahol semmi sincs

centauri irodalom

2020. február – Franciaország, Maubuisson

A birtok a legjobb hely most a világon. Két hét múlva még inkább így lesz ez. Valószínűleg egy hónap után is. Végül jó eséllyel levonható a következtetés: az a legjobb hely, ahol semmi sincs.


Mit mondhatnék? Általában nem kérdés ez, de a világ megváltozott, történelmi időbe csöppentünk, és ez felülír mindent. Életemben először akartam utazni, és most ez vált lehetetlenné, méghozzá oly mértékben, amihez foghatót nem láttunk még. Február 20. körül épp Nápolyba mentünk volna, ezekben a napokban pedig már Izraelbe érkeztünk volna, hogy többek között ott legyünk, amikor a gólyáink tömegével kelnek át ott.

Mindez tárgytalan, s nemcsak pár hétig, hanem – várhatóan – hosszú hónapokig.

Vagyok annyira tapasztalt, hogy személyes példák sokaságán át értsem már, hogy az egyén szintjén is törvényszerűen következnek be érthetetlen válságok, az egyén épp oly ostoba, következetlen, notórius hibaismétlő, mint a „társadalom”, amely felnevelte. Az a rendszer pedig, amely évszázadokig bukdácsol egyik hibából a másikba, ugyanannyira képes belátásra, következetességre, mint a benne élő milliónyi egó. Semennyire. Kísérletei, váltásai, reformjai, intézkedései időlegesek, ad hoc jellegűek, s legyen bármekkora a zűr, azt a következtetést, ami megakadályozná az újabb ballépésben, képtelen levonni.

Tanácstalanságom, hallgatásom, exponenciálisan növekvő belső csöndem mögött persze nagyon is nagy a zaj, ha tetszik a küzdelem. „Mit mondhatnék?” Költői kérdés ez. Valójában volna mit. Van mit.

De hogyan? S miért? S kinek? Ezek a valódi kérdések.

Megkísérlem persze.

Addig is praktikusan. Nem vagyok karanténban. A TWO ON THE ROAD megszakad, másik út jön. Hogy merre visz, most már nem én irányítom. Ez a karantén útja, akkor is, ha nem vagyok fertőzött vagy beteg. Más olvasatban eddig is volt karantén, csak nem ilyen radikális.

A birtok a legjobb hely most a világon. Két hét múlva még inkább így lesz ez. Valószínűleg egy hónap után is. Végül jó eséllyel levonható a következtetés: az a legjobb hely, ahol semmi sincs. Nincs szomszéd, nincs kétszáz méterrel arrébb egy disznóól, nincs az árokparton szedegető tyúk, nincs átmenő forgalom, nincs a közelben semmi, amiért bárki odamenne. Az a legjobb hely, ahol semmi sincs. Legalábbis sokan mondanák erre a helyre a távolból, talán még most is: minek ott lenni, ilyen helyen élni, hisz ott semmi sincs?

De ha valamikor, most belátható – vagy beláthatóvá válik hamarosan –, hogy van az a helyzet, például egy nagy járvány időszaka, amikor ott, ahol semmi sincs, ott van minden.

Nem tudom még, érdemes-e befejezni az épp csak megkezdett óceáni beszámolót.

Mondjátok: érdemes még?

Fát ültetni, visszahúzódni, írni, olvasni viszont érdemes, gondolom.

A legjobbakat kívánva:

Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


2020.03.11.

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Név*

Email cím*


A kert, aminek nincs közepe

2020.02.19. Csöbörből vödörbe, végül a mennybe

Írni vagy megőrülni? – ez itt a kérdés

2020.02.13. (2020.01.30.) Zombiapokalipszis a francia partoknál

Az öldöklő civilizáción túl

A legjobb helyen a megfelelő időben

            

21 Comments:

  1. Én nagyon örülök Neked és természetesen nagy kíváncsisággal várom a beszámolót:-)

  2. Igen, a magam részéről nagyon várom az írásaid s valószínűleg az összes olvasód is várja, hogy megoszd az élményeid(itek). Amúgy meg a lehető legjobb hely most a természet, ahogy írtad , ahol nincs “semmi”- ez most a lehető legjobb minden:-)
    A legjobbakat ,
    Üdv.,

  3. Szabó Edit

    Néha az ember önként vonul karanténba, ha úgy érzi, hogy arra van szüksége…

    Hogy érdemes-e befejezni a két beszámolót?
    Mi biztosan kíváncsiak lennénk rá, mi történt még, de talán az eddigi formában már nem volna érdemes írnod róla. Viszont van egy ötletem. Mi lenne, ha mindkét útról csinálnál egy-egy összefoglaló galériát, és a képekhez – mégha nem is mindegyikhez – írnál néhány sort? Ezzel le is zárhatnád ezeket az utakat, és jöhetnek az új posztok.

    Most írásra/olvasásra való idők jönnek, attól tartok. 😕

    • Szabó Edit

      S hátha egyszer folytatódhat majd a TWO ON THE ROAD is – ha szeretnéd még. Talán egy, a vírus által megváltoztatott, kicsit jobb világban…🤔

    • Nagyné Ica

      Nagyon jó ötlet Edit, egyet értek veled. 😊 Reméljük Cen’ is! 😊

  4. Patai Mária Zsuzsanna

    Igen, jó lenne folytatnod persze, de nem a mi kedvünkért!

    • Antal Anikó

      Egyetértek, kiegészítve egy kicsit: nem csak a mi kedvünkért írj, kedves Cen’ a történtekről! Az utazásod pedig, szerintem, nem szakadt meg, csak nem úgy folytatódik, ahogy tervezted. Nagy csalódottságot, szomorúságot, elégedetlenséget érzek benned – s ez érthető, hisz az elvárásaidtól eltérően alakultak az események. De Ne szomorkodj, kedves Cen”, hisz körbeölel a kerted-vadon, s madárdaloktól kezd hangos lenni a természet, meg illatokkal, színekkel telik!! S mi is itt vagyunk:-))) De jó, hogy Te is itt vagy!!!

  5. Egyetértek Szabó Edittel, igen valahogy így szeretném én is, képekkel, sok képpel, sok madárral, és az érdekes pillanatokkal!
    Szeretném!! 🙂

  6. Először is, nagyon örülök, hogy újra” hallak”!🤠Írásodra visszatérve, én szívesen olvasok Tőled bármit, s most arról, azt írj ami ” jól esik”.😊
    Madárcsicsergős, virágillatoos, csendes szzép napokat!😊/Ezért nagyon irigyellek/Minden jót!🌞🐦🌻🤠🦋🐞🌷

  7. Szabó Edit

    Egy Centauri novella újra a Ligetben. Mi már tudjuk, hogy a kép volt előbb, s annak hatására született a novella.
    Épp a napokban olvastam el újra. A kedvenceim egyike. 🙂

    https://ligetmuhely.com/liget/skylark/

    Olvassátok!

  8. Nagypapám,de sok történetet mesélt…😌
    Erre nem is tudom, mi a megfelelő szó…Embernek maradni,embertelen helyzetben…😌
    A novella” szép” 😊
    Szép napot!🤠

  9. 😀😍

  10. Holsky Péter

    Csatlakozom sok előttem szólóhoz: ha érdemes írni és olvasni, akkor érdemes megírni az óceáni beszámoló hátralévő részét is – ha másért nem, hát azért, hogy elolvashassuk! Ha meg nem érdemes olvasni, írni – – – de akkor minek is lennénk itt, ugye?
    Mondom ezt úgy is, hogy én viszont – a valóban vadul tavaszodó természet közepette is – úgy látom, katasztrófa felé halad az emberiség. Vagy inkább mindinkább kénytelen vagyok úgy látni: az emberiség kezd mindinkább katasztrófává válni. Meglehet, a világjárványt egyfajta válasznak is tekinthetjük mindarra, ami mi, mindannyian elkövettünk és elmulasztottunk az utóbbi években, évtizedekben, századokban. Remélem, tévedek!

  11. Nagyné Ica

    Nagyon jó ötlet Edit, egyet értek veled. 😊 Reméljük Cen’ is! 😊

  12. Nagyné Ica

    Megértem és picit sem csodálkozom, hogy ez a poszt “kissé szomorkásra” sikeredett.
    Van okunk félni, aggódni, ugyannyi mint bizakodónak lenni. ( hirtelen a félig tele, félig üres pohár jutott eszembe 😊)

    Te csak tedd amit tenned kell! 🤠

  13. Holsky Péter

    Ovidius, a római költő mondását régen sokat idézték:
    “Bene qui latuit, bene vixit.”
    – magyarán: ‘ aki jól rejtőzködött, az jól élt’.

    Rossz nyelvek persze hozzátették ehhez: ezt csak akkor fogalmazta meg a nagyvilági életet élő poéta, amikor Rómából a világ végén lévő Tomiba száműzték.
    Csakhogy ez a gondolat az antik filozófia két nagy iskolájában, a sztoikusoknál és az epikureusoknál (bár egymástól eltérő módon, de) egyaránt megtalálható – kivált Epikurosz (Epicurus) követői voltak azok, akik kezdettől a városon kívüli, a kertbeli élet előnyeit hirdették:
    https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9posz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.