Égi testek (A Föld az űrből)

Centauri égi testekA fennmaradás, az életképesség igénye nemcsak a test felépítésében, hanem a tudat struktúráiban is specializálja a fajt és egyedeit; minthogy a világot lehetetlen leegyszerűsíteni az egyed számára, az egyedet butítja le az evolúció annyira, hogy a léte még elviselhető legyen.

Elhangzott a Liget Jó szó című előadássorozatában (2008.)
A Földnek az a fényképe, amelyet a világűrből, műholdról készítettek, és amelyen az egész kék égitest rajta van a felhők örvényeivel együtt, az emberi tudat fejlődésének mérföldkövét jelentette. Láthatjuk, hogy alakja van és véges. Ismét megtudjuk, hogy olyan rendszerben élünk, amely valamilyen értelemben zárt: megvannak a maga határai és kölcsönösen függünk egymástól. Az ebből fakadó etika vagy erkölcs sokkal több annál, mint hogy kedvesnek kell lenni a mókusokhoz.”
(Gary Snyder: A hely dicsérete)

fold fotoHa megnyugvást akarunk – a tudományt javallanám. Ott hiba, ha önellentmondásos, vagyis nyugtalanító valami; ott boldogítóbb a világot boncolgatni, mivel átláthatóbb, következetesebb egyfajta rend, bár csak ideig-óráig, mivel a modern tudomány – a relativitáselmélettől a kvantumfizikáig – ma már egyáltalán nem az a könnyen átlátható, hatás-ellenhatáson alapuló sakkparti, mint Newton idejében volt. A tudományosság, csakúgy, mint a jó családi háttér, az erős és egyenletes társadalmi hatás során létrejövő szocializálódás, szintén segít az identitás kialakulásában és szinten tartásában. Az önazonosság, az identitás az egyed alapvető létfeltétele, kijelöli azokat a családi, társadalmi inerciákat, amelyek segítségével magabiztosan, állandó kétely és veszélyérzet nélkül képes a világban mozogni.
Súlyos túlzás volna úgy fogalmazni: a Nagyvilágban.
Mert az identitás ugyanolyan erősen korlátoz, amennyire támogat.
Egyetértek azokkal, akik az első Földről készült űrfotót mérföldkőnek gondolják – amikor az ember (Homo sapiens) először szembesülhetett azzal, hogy miféle apró, kék golyóbison éli napjait, háborúit, iszonyait. Ez az űrfotó épp az identitásra hat. Egy űrhajós azt mondta a légkörről: amikor az űrből látta, hogy a hatalmasnak hitt, vastag és védelmező atmoszféra mindössze vékony celofán a bolygón, soha nem érzett félelem szállta meg. Ex-űrhajósokat néha évekig kezelnek lélekbúvárok, mert nem képesek feldolgozni a kozmoszban látottakat: hogy a Föld, Amerika, Európa, Ázsia, a régió, a város, az udvar, fű, fa virág, csak ennyi! Mert onnan látszik: a hártyavékony földi légkör után közvetlenül nem más következik, mint a kozmosz; az a golyó bizony abban úszik védtelenül.
Feltűnő, hogy az űrhajósok java visszatérve az anyaföldre különböző környezetvédelmi programok önkéntese, a bengáli tigris vagy a jegesmedve utazó nagykövete lesz. Állandósul bennük az űrben felvett, nyomasztóan nagy veszélyérzet – képtelenek lerázni magukról az elhagyottságnak azt az érzését, ami akkor égett beléjük, amikor először néztek ki a rendkívül kicsi kajütablakon, a roppant méretű, dermesztő és töksötét, halott és üres, védelem és isten nélküli űrbe. Kivételes kvalitású, jól képzett, pszichésen már-már abnormis mértékben stabil férfiakról beszélünk, akik a kezdetektől olyan kondíciót mutattak, később olyan sikereket értek el, egészségi állapotuk olyan makulátlan volt, hogy identitásuk atombiztosnak tekinthető: lenyűgöző fiziológiai tökélyük spirituális megnyilvánulásának – és lám! Az univerzum érintése mégis padlóra küldi őket: úgy érzik, a Föld valószínűtlenül kicsi lélekvesztő, amelyben talán addig lökdösődünk, míg fel nem borul; identitásuk összeomlik, gyökeresen átalakul, pandákat szoptatnak cuclisüvegből, és elefántszart talicskáznak a szafari-parkokban; a mindennemű és rangú tudományok kőkemény föccstején izmosodott férfiak a bioszféráért és az emberiségért fohászkodó ájtatosok lesznek.
Néhányan azt várták az első űrfotótól, hogy az ember tudata lassan e fotóhoz idomul, s másképp tekint majd a Földre-világra; de nem! Az ember, aki csak hallott arról, hogy néhány társa járt már az űrben, de a saját szemével sosem látta azt az örök éjszakát, sosem üvöltött rá az űr közvetlen közelről, úgy, hogy nem állt közötte és a semmi között a védelmező atmoszféra, az az ember hiába tanulta-tudja, hogy a Hold egy jókora gömb, mely egy másik, még nagyobb gömb, a Föld körül kering, mégis, korongnak tekinti. Ha felnéz rá, korongnak látja! Számos esetben mutattam meg embereknek a Holdat erős nagyítású spektíven, amikor a rézsút fényben jól látszanak a kráterek, sőt, a kráterek külső és belső árnyéka is, amikor a Hold a legplasztikusabban az, ami: egy meteor lyuggatta gömb. A többség olyan csodálatba esik, mintha sose hallott volna arról, hogy a Hold és a Föld gömbölyű.
Ha bármi reményt fűzhetünk a technikai haladáshoz, akkor azt, hogy végül valóban hétvégi időtöltéssé válik nemcsak a Föld körberepülése, hanem a Holdutazás is – talán majd akkor, ha mindenki láthatta odakintről a Földet, lassan változik a tudat is. Bár az első űrfotó előtt is számos alkalom kínálkozott arra, hogy külső hatás, vagy önmagunkra mért csapás hozza mozgásba, és sarkalja gyökeres fordulatra a tudatot – mégsem történt meg. Nem igaz, hogy megtörtént! Ha valamihez valódi, vérmes reményt fűzhetünk az a tudat belső reformja: ha sikerülne idehaza, a Földön állva, kiforgatni önmagából; levetkőztetni, és rászorítani, hogy csinálja ruháját maga! Ne lopja, túrja, szedje, vásárolja össze.
Mondjon le régi és jól bevált identitásáról – vesse le, mint a rongyot, akkor is, ha eddig védelmet nyújtott. Lépjünk együtt abba a félelembe, amit két-három, összezárt asztronauta odakint érez, és hagyjuk, esetleg akarjuk is, hogy nehezen felépített belső világunk összeomoljon.
Csakhogy ilyen identitás-összeomlás már sokkal korábban, tömegméretekben, kollektíven is lezajlott. Ha hinni lehet az emberré válás folyamatában, akkor épp az emberré válás valamelyik – egyelőre meghatározhatatlan – stációja lehetett ez a tudati-agyi katasztrófa. A meghasonulás. A tudat maghasadása. Az identitást talán épp e meghasonultság leplezésére, kezelésére találta ki – öntudatlanul – az ember. Ha van a kulturáltságnak, művészetnek, irodalomnak, filozófiának valamiféle elsőbbsége-felsőbbsége, akkor épp abban ölthet testet, hogy önmagát is megkérdőjelezheti. Bátorságot gyűjthet lerombolódásának vizsgálatára, és mielőtt egy unásig ismétlődő ciklikusság újabb epizódjaként állítaná be, mielőtt arra gondolna, hogy a modern ember viszont fantasztikus képességű keljfeljancsi a letűnt korok embereihez, az inkákhoz, az egyiptomiakhoz, a rómaikhoz képest, szembenéz azzal a felfedezésével is, hogy voltak földtörténeti korok, amikor ugyanezt a ciklikusságot olyan fajok élték, amelyek távolról sem hasonlítottak a Homo sapienshez! És tízszer annyi agónia után, mint amit mi az előembertől a Homo modernicusig átéltünk, végleg kinyúltak – és ma már csak kövületeik vicsorognak ránk a mészkőfalakról.
Ha valami jó van az emberben, akkor az a képesség, hogy átláthat a kövületekkel teli falakon, és áttörheti saját identitásának határait akkor is, ha veszélyes és fájdalmas. Mert az ember identitása leginkább azt a célt szolgálja, hogy az örökölt, (szűkre) szabott össztársadalmi illúziók között jól érezhesse magát; az identitás a hit eszköze és alapja; az identitás alapozza meg, hogy az egyed hihessen valamiben, valakiben, másban, önmagában, az elnökben, pártban, kabalában, vagy mindennek elutasításában; az identitás teszi lehetővé, hogy bízzon – egy másik, hasonszőrű identitásban. Ám ezek mind-mind – bár nem tűnnek annak – valójában esetlegesek, és korlátozóak. Ami talán jól is van így. Nem hordhatja egy faj minden egyede önmagában a mutálódás emlékét, és nem fogadhatja be a kozmosz rémét sem. A fennmaradás, az életképesség nemcsak a test felépítésében, hanem a tudat struktúráiban is specializálja a fajt és egyedeit; minthogy a világot lehetetlen leegyszerűsíteni az egyed számára, az egyedet butítja le az evolúció annyira, hogy léte még elviselhető legyen. Ha ez az üdvös lebutulás nem jön létre, akkor rémisztő dolog történik: a nagyon kicsi egyed elenyészőségébe beáramlik a Nagyvilág. Nem az adott társadalom nyavalyáinak összessége, nem is a megoldatlan problémák korról-korra akkumulálódó lavinája, hanem a messze az egyed felett álló, felfoghatatlan messzeségből érkező, de halálos röntgensugárzás. Az identitásnélküli tudat védtelensége ilyen, mintha fényérzékenységbe csapna át: beleég az egész kozmosz kópiája.
A tudomány lehetővé teszi, hogy elhagyjuk a Földet, hacsak időlegesen is. Az irodalom, amikor értelmes foglalatosságnak látszik, alkalmasnak tűnik, hogy segítségével elhagyjuk a tudatot – hacsak időlegesen-részlegesen is. Egyfajta mediátorként ez sokkal könnyebb, eredményesebb, mint identitásként. Igaz, nincs köröttünk a kapszula, szkafander nélkül hagyjuk el a bázist, ám messzebbre juthatunk, mert nemcsak megérthetjük, hanem érezhetjük is, ami az űrből látszik: az univerzumban keringő, bolyongó kisebb-nagyobb testek csak a Földről nézve helyezkednek el egy égen, és a Föld is számos bolygó egén látszik. Egek vannak, horizontok, testek, s csak egyetlen egyes szám: a neve űr; és ebben a felismerésben, ebben az érzelmi viharban, önmagunkban is felismerhetjük az égitestet: a végletesen egyedi horizontokkal rendelkező, magányos, űrbe kivetett bolygót, holdat vagy csillagot; félelmes zuhanás ez a tudat, az identitás számára. Ezt az utat talán meg sem teszi; ha mégis, azzal vigasztalja magát, még ha csillag is, talán egyszer talál egy másikat, akivel ikercsillaggá állhatnak össze, ugyanebben az űrben; és akkor talán a nyugtalan férfi, az űrhajós égiteste a távoli napok fényétől terhes nő horizontjába beúszva égi testre találhat.
Ha visszatekint az űrállomás ablakából a Földre, azt mondja: gyönyörű hölgy. Ha a vékonycsőrű póling megmentését célzó expedícióról hazaér, és benéz a konyhaablakon, amely mögött egy nő kisbolygókra emlékeztető krumplikat pucol, akkor azt mondja: Csillagom.

http://www.youtube.com/watch?v=Vexo1tQ_zMc

 

9 Comments:

  1. nem ez a lényeg, tudom, csak egy szín a kéken. A lényeg szíven ütött, tényleg. *

    Szóval Newton fizikája ugyanolyan távolságban volt (gondolom) a köznapi gondolkodástól, mint a mai fizika a mai közgondolkodástól (jó persze..). Nem kis erőfeszítés kellett hozzá, hogy valaki megértse (ma is). Akkor és azóta ezt úgy rázták le az emberek, hogy megnevezték: a “gravitáció törvénye” érettségi tétel stb. Most azt mondjuk kvantumfizika, ugorhatunk. (Mondjuk a kvantumfizikát megérteni senki sem tudja, ellentétben mondjuk a relativitás elmélettel, az kézenfekvő). Mindegy , vigyázni fogok a mókusokra (is), amíg lehet.

    * ..Eddig minden felismerést megszoktunk(tam), megneveztünk(tem) és már le is rázzuk(tam, de azért nekem is visszaböffen gyakran): az élet meg megy tovább. Már akinek…

  2. Antal Anikó

    Kedves Cen!
    Ezt az írást légy szíves, feltétlenül jelentesd meg MA valamilyen fórumon/újságban, mit tudom én hol. El kell jutnia minél több emberhez és nem csak az erre az oldalra tévedőkhöz. Én nagyon boldog vagyok, hogy idetévedtem!
    Mellbevágó írás, alapvető gondolatok, különös szemlélet – köszönöm, hogy megteremtetted/ megnyílvánítottad a lelkemben élő érzéseket!
    És a befejezés?!….

  3. Szabó Edit

    (y) 🙂
    Káprázatos!
    Nagyon szeretem az esszéidet.

  4. Ibolya Nagy

    Lenyűgöztél Cen’! Ez az esszé egy isteni drog, nem tud szabadulni tőle az ember és nem is akar.😊

  5. Marsovszki Viktória

    Szívesen!
    Jaj, ne haragudj rám♥

  6. Marsovszki Viktória

    Írtam szép kommentet i, de azt a Ligethez, és az már nem él. 🙁

  7. Marsovszki Viktória

    Meg amúgy is, mindenki mondja a magáét, beszélgetni lehet csak erről, nem beszélni. Szeretve tisztellek! De így nem ér!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."