• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Melyik a világ legjobban repülő madara?

Fotó: Centauri

Akit most szeretnék bemutatni nektek, olyan kategóriában világrekorder, ahol első pillantásra szintén bizonytalankodhatunk. Melyik a világ legjobban repülő madara? Ki tudja azt megmondani?


2020.05.08. Ahogy ma ITT is írtam már, egy természetbúvárnak nem kell némi csodáért a szomszédba mennie, de még legekért sem. Mutattam pár esetet az utóbbi hetekben, de van valaki, akiről még nem írtam, bár évek óta szeretnék. A napokban megint láttam, és most aktualitása is van.
Ha legekre kérdezünk rá, néha egyértelmű a válasz, máskor mérlegelés kérdése. Melyik a Föld legnagyobb állata? Nem vitás: a kék bálna. Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó? Itt már óvatosabbnak kell lenni. Melyik a legszebb lúdfaj? Adhatunk választ erre is, de ez már ízlés dolga.
Akit most szeretnék bemutatni nektek, olyan kategóriában világrekorder, ahol első pillantásra szintén bizonytalankodhatunk. Melyik a világ legjobban repülő madara? Ki tudja azt megmondani? – hisz az egyik vitorlázásban jeleskedik, a másik a távolságok tekintetében viszi a pálmát, a harmadik pedig egyértelműen a leggyorsabb (a vándorsólyom). Sok szempontból vizsgálhatjuk ezt a kérdést, és ha például az is érdekel minket, hogy melyik madár képes a leghosszabb függőleges emelkedésre, akkor legnagyobb megdöbbenésünkre még a házi veréb (Passer domesticus) is beszáll a versenybe. Zavarba ejtő kérdés ez tehát, s ha mégis szeretnénk rá választ, olyan madarat kell keresnünk, aki nemcsak gyors, nemcsak remekül kering, nemcsak hatalmas távokat tesz meg, hanem aki az egész életét a repülésre alapozza.

Ha ilyet keresünk, meglepve látjuk, hogy van ilyen, ráadásul nem kell távoli tájakra utaznunk érte, gyakran elég kinézni az ablakon vagy sétálni egyet a Déli pályaudvar környékén; jól ismerhetik veszprémiek, soproniak, szegediek, és debreceniek is. Gyakorlatilag itt él velünk az egész országban.

A sarlósfecske (Apus apus) a világ csodája. Talán még egy madárbarát is azt gondolhatja, túlzok, vagy valamiféle elfogultság és ízlés szól belőlem, de hamar belátjátok: ez objektív ítélet csupán.

havasi sarlósfecske - apus melba

Valójában Európában is több sarlósfecske faj él. A képen látható faj a havasi sarlósfecske (Apus melba) nálunk mindössze nyolc esetben fordult elő, bár épp a napokban Debrecenben bukkatn fel 4 (!) példány. A cikkben hivatkozott adatok a leggyakoribb fajra, a “közönséges” sarlósfecskére vonatkoznak. (FORRÁS)


A sarlósfecske csak látszólag fecske, valójában közelebbi rokonságban áll a kolibrikkel, mint a fecskefélékkel.

Bár első körben érdemes átgondolnunk azt is, mit tud egy füsti fecske a levegőben. Gondoljátok el, mi kell ahhoz, hogy alig látható, zömmel szúnyogméretű rovarokat kapdosson össze, lehetőleg annyit, ami egy fészekalj felneveléséhez is elég. Azt szoktam mondani: képzeljük el, hogy gombócot főzök nektek ebédre, de repülő gombócókat! Pici, cikázó gombócokat, és amikor eljön az ebéd ideje, felemelem a fedőt, és szélnek eresztem a gombócokat, nektek pedig a tér minden irányába eliramló gombócokkal kellene jól laknotok. Nem volna egyszerű. Pedig egy fecske számára nagyjából ez a feladat. Mindezt nehezíti, hogy időnként szél van, eső, vihar.

Azért is fontos ez, mert a sarlósfecske nemcsak alakjában, hanem táplálkozásában is hasonmása a „rendes” fecskéknek, azzal a különbséggel, hogy a végletekig a légi táplálkozásra és létre specializálódott.


“A fecske” – Füsti fecske (Hirundo rustica) (Fotó: Rajna Edit)

A fecskék rendszeresen szállnak le a földre, főként tavasszal, hogy a fészeképítéshez szükséges sarat gyűjtsenek, de nem így a sarlósfecske. Ő a fészekhezvalókat is kizárólag a levegőben gyűjti. Mi ebben a logika? Miért nem száll le? Nem volna könnyebb?
A sarlósfecske szárnya nem véletlenül sarló alakú, nem véletlenül annyira keskeny. Anélkül, hogy részletesen belemennék az aerodinamika törvényeibe, alapvetésként annyi elmondható:

minél nagyobb sebességre törekszik egy madár, annál keskenyebb szárnyra van szüksége, hisz nagy sebességnél keskeny szárny esetén is elegendő felhajtóerő keletkezik.

Gondoljatok a ragadozókra: a lassú, keringésre berendezkedő sasok és keselyűk jellegzetesen széles szárnyakat használnak, ám a gyors sólymok szárnya keskeny – bár nem annyira, mint a sarlósoké.

Sarlósfecske Apus_apus

A “közönséges” sarlósfecske egyöntetűen sötétbarna, csak a torokfoltja fehér. Ő az, akivel bárhol bárki összefuthat Magyarországon is. (FORRÁS)

A sarlósfecske tehát nagy sebességre lett kitalálva, ezért ennyire keskeny a szárny, ebből azonban számos dolog következik. Ha egy madár fel akar szállni, ahhoz, hogy a szárnyakon megfelelő felhajtóerő keletkezzen, kell egy bizonyos kezdősebesség. Ezért sok madár előtte fut egy kicsit, vagy elrugaszkodik.

A sarlós keskeny szárnyai olyan nagy kezdősebességet igényelnek, amit igen nehéz lenne elérni például nekifutással vagy nekirugaszkodással.

Ezért a sarlósok mindig magas helyeken, sziklafalakon, tornyokban, újabban panelházak repedéseiben fészkelnek. Ha onnan kiugranak, a zuhanás adja meg azt a kezdő sebességet, ahol a madár már átveheti az irányítást, és repülhet. Ebből fakadóan fészekanyagért sem száll le, hisz aztán hogyan tenne szert elegendő kezdősebességre? És mivel a sarlós évezredek óta nem száll le, a lába is elsatnyult. A „rendes” fecskék lába is kicsi, de a sarlósé szinte már csak egy kampó. Épp arra elég, hogy megkapaszkodjon vele egy sziklafalon vagy egy panelház oldalán. A „földi létről” a sarlós réges-rég lemondott. Ilyen lábakkal végképp esélytelenné vált a földön. Kerül is minden helyzetet, ami a földre sodorhatná.

Sarlósfecske Apus_apus 1

Nemcsak kicsi ez a láb, de még kicsit kacska is. Ezen állni se lehet rendesen, nemhogy elrugaszkodni vele (FORRÁS)


Mivel a sarlós a levegőből szedi össze a „gombócokat”, és ez nem könnyű feladat, egy átlagos napon 900 kilométert megy.

Ez a 900 kilométer számára épp annyit tesz, mint nekünk egy nap elugrani a közeli boltba. 100 km/h körüli sebEsséget a madarak zöme csak akkor ér el, ha üldözik, vagy sietve vonul (mondjuk ennyi a récefélék maximális sebessége), a sarlós alapsebessége viszont 90 km/h körül jár. Aki látta már őket, tudja, hogy visítva, villámgyorsan cikáznak szinte állandóan. Ezzel a „gyalogsebességgel” nem is olyan nehéz 900 kilométer megtenni a „boltba, oda meg vissza.”

A gyakorlatban úgy fest ez, hogy a nagyobb városokban költő sarlósok időnként igen távoli területekre járnak ki élelemért.

Fontos olyan légteret találniuk, ahol nagy a levegő „rovartartalma”, ilyen területek meg gyakran a jelentősebb vizek fölött találhatók. Így például a budapesti sarlósok, teszem azt a Déli pályaudvar környékén a bérházak repedéseiben várakozó fiókáiknak a Velencei-tóról hordják az elemózsiát, de néha a Balaton térségéből is.
A sarlósok egészen más dimenzióban mozognak és gondolkodnak, mint mi, de másban, mint akár a többi madár.

Ha már egyszer gyorsak, ha már egyszer napi szinten is rettentő távokat tesznek meg, ha már egyszer a fészekanyagot is a levegőből gyűjtik, miért ne párosodnának a levegőben!?


Sarlósfecske Apus_apus. 2

A széles csőr segít abban, hogy a repülő rovar könnyebben “betaláljon” (FORRÁS)

Igen szép emlékem, amikor sok évvel ezelőtt egy csoportnak Sopronban a sarlósokról tartottam előadást, de nem zárt térben, hanem egy park szélében, mintegy az eget használva prezentációnak, ahol szép számmal jöttek-mentek a sarlósok. Aztán ahhoz a részhez értem az előadásban, ahol most tartunk ebben az esszében. Elmondtam ott is: állítólag a levegőben párosodó sarlósok látványa egészen unikális. A két madár egymásra simul – 100 km/h-ás sebességnél – majd tökéletes szinkronban, összetapadva, együtt repülnek a párzás ideje alatt, mintha egyetlen madárrá olvadtak volna össze, s állítólag

úgy is néz ki, mintha egy négyszárnyú madár repülne.

Mondtam a hallgatóságnak, majd hozzátettem: sajnos ez az, amiről én is csak olvastam, mert bár ezer és ezer sarlóst láttam, de a légi párzás pillanatait még sosem kaptam el. És abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, a szemünk láttára, épp a fejünk fölött, nem is túl magasan, két madár pontosan úgy tapadt össze a levegőben, ahogy a források alapján elmondtam, és valóban olyan volt, mintha egy négyszárnyú madár szárnyalna. Szégyen vagy sem, könny szökött a szemembe, de ami a legjobb, többeknek is.
Csak azt tudom mondani: kívánom mindenkinek, hogy ezt egyszer lássa.

De ezzel még nincs vége. Még csak azt sem mondhatnám, hogy megközelítettük a sarlósfecske életének azt a szféráját, ami alapján a levegő urának mondhatjuk majd. A legjobban repülő madárnak. Koránt sem!


Az ilyen nagyfokú specializáltság mindig együtt jár kockázatokkal is. A sarlósok számára nem kockázat például egy sólyom. Szemben a párzásukkal, számos esetben láttam, hogyan iramodnak el sólymok elől visítva-röhögve. Viszont földre kerülni számukra a legtöbb esetben a vég maga.

De hogyan kerülhet egy ennyire remekül repülő madár a földre? Például nagy viharok idején.

Voltaképp magától értetődő gondolat lenne, hogy a sarlósok kerüljék el a viharokat. Ugyanakkor az időjárást ők sem választhatják meg. Erre egészen speciális megoldással élnek. Ha vihar jön, kikerülik. A füsti fecskére is szokás azt mondani, hogy jelzi a vihart, az eső közeledtét, s valóban, ha alacsonyan száll a fecske, általában vihar jön (azzal magyarázható ez, hogy viharok előtt csökken a légnyomás, ennek hatására a rovarok is lejjebb húzódnak, a fecskék pedig őket követve jönnek egészen alacsonyra, de mi csak őket látjuk, a „gombócokat” nem.) De igazán a sarlós a jó időjárásjelző. Ha például olyan helyen bukkannak fel a légtérben, ahol a közelben sem költenek, biztosan tudható: erős front, nagy vihar közeledik.

A sarlósok nem a rovarok követése miatt jó jelzőkészülékek, hanem mert pontosan detektálják a légkör változásait, és még mielőtt kipattanna a vihar, egyszerűen lelécelnek.

Ilyenkor több ezer kilométert képesek menni csak azért, hogy a vihar ne érje el őket. Ilyenkor bukkannak fel ott is, ahol egyébként rendesen nincs sarlósfecske. Gyakorlatilag bárhol megjelenhetnek. A jó hír az, hogy ily módon bárhol bárki összefuthat velük.

/Az alábbi videóban egy kézzel nevelt fiókát láthattok. Amint a fióka anyányi már, jól látni, milyen elképesztően hosszúak a szárnyai, amint az is látszik, mennyire eseten a földön /


Mivel remekül repülnek, annak sem látják értelmét, hogy behúzódjanak a fészkekbe, és ott koplalva várják az időjárás normalizálódását. Minek? Ha egyszer addig is élhetik világukat és ehetnek.

A sarlósfecskék életében mindennapos, hogy pl. egy német sarlós, míg Németországban viharok dúlnak, Olaszország felett vadászgat vagy Spanyolországban.

Ha egész Európát viharzónák járják, képes elkalandozni költés közben egészen Észak-Afrikáig. Annyit jelent ez, hogy például egy debreceni vagy budapesti sarlós, míg épp nálunk fészkel, megjárhatja fél Európát, de akár a Földközi-tenger térségét is. Ez nem semmi, ehhez fogható mobilitásra nemigen találni példát.

De mi van ilyenkor a fiókákkal?

Tudjuk, hogy bizonyos frontok napokig tartó viharokkal járnak. Azt is tudjuk, hogy az énekesmadarak, a sarlóshoz hasonló méretű madarak fiókái általában csak pár órát bírnak ki élelem és víz nélkül. De nem a sarlós fiókái! Ők képesek akár 4-5 napot is átvészelni. Tudva, hogy a madarak anyagcseréje rendkívül gyors, a fiókáké különösen, ráadásul a tollazat védelme nélkül, hamar kihűlhetnek, a sarlós fiókája mégis hogyan képes kibekkelni egy ilyen időszakot? Ilyenkor vetik be a hibernáció trükkjét. A sarlós fiókái – míg a szülők messze járnak, s odakint tombol a vihar – összebújva egyfajta transzba, alvásszerű állapotba esnek, lezuhan a testhőmérsékletük és lassul a szívverésük, így a tartalékaik elegendők napokra is. Mikor aztán kitisztul az ég, elnyugszik a légkör, és visszatérnek a szülők is, minden megy tovább.

És még mindig nem értünk a végére.


Sarlósfecske fészke

A fészekanyaga zömmel toll – logikus, hisz a levegőben leginkább azt “foghat” (FORRÁS)


Amikor először észleltek Svájc fölött radaron sarlósfecskéket az éjjeli égbolton, sokan kételkedtek. Ám aztán újabb vizsgálatok erősítették meg, hogy a sarlós képes a levegőben éjszakázni.

Bár keskeny szárnya nagy sebességre predesztinálja, valamiként mégis képes siklásra, sőt körözésre is. A sarlósok gyakran éjjel sem szállnak le, hanem nagy magasságban egyfajta körözésbe kezdenek. A nagy magasságra azért van szükség, hogy pirkadatig ne veszítsenek annyit a magasságból, ahol már ütközhetnének valamivel. Ez egészen elképesztő, és jogos a kérdés: nem volna egyszerűbb mégis leszállni?
Nehéz is erre magyarázatot találni, de talán nem áll távol a valóságtól, ha abból indulunk ki: ha egyszer egy madarat ennyire a levegőnek teremtettek, nagy kitolás volna velük, ha nem szeretnének repülni. A sarlós szemlátomást imád a levegőben lenni, szinte fürdik benne, és nála játékosabb lény aligha él a légben. Bárki, aki látta már őket, bárki, aki sarlósok lakta lakótelepen él, láthatja, hogy megállás nélkül jönnek-mennek, s napi rutin a kergetőzés, a visítva „szaladgálás”, kisebb-nagyobb légiparádék felvonultatása. Egy sarlósfecske kolóniánál hangosabb és mozgalmasabb bagázst igen nehéz elképzelni. Ne feledjük: erre a sok légiparádéra, játékra, kergetőzésre úgy jut idejük, hogy mellette napi 900 km a „bevásárlás”, és készen kell állni arra is, hogy ha az időjárás úgy kívánja, egy szemvillanás alatt el kell tűnni a környékről.
Miután tudjuk már, hogy a sarlósfecske állati gyors, tudjuk, mennyit utazik naponta, tudjuk, hogy levegőből szedi a fészekanyagot és levegőben párosodik, tudjuk, hogy ha teheti ott tölti az éjszakát is, voltaképp nincs több kérdésünk. Kijelenthetjük: a világ legjobban repülő madara a sarlósfecske.

Mégse álljunk meg itt. Miért is állnánk meg? Hisz a sarlós minden percben, minden etapban meglep minket.

Egy sarlósfecske három évesen éri el az ivarérettséget (szemben a fiatal füsti fecskével, aki a következő nyáron már költ). Vagyis a kirepülő fiatal sarlósfecskének voltaképp három éven át semmi, de semmi oka nincs arra, hogy bárhol is leszálljon. A földre ő sem kerülhet, fészekhelyre nincs szüksége, de alvóüregre sem. Egyes egyedül levegőre.

Így aztán a sarlósfecskék életük első három évét a levegőben tölthetik egyhuzamban – úgy, hogy mindeközben a lábuk sem éri a földet.

Csoda, ha rajongással nézek fel az égre, bármikor látom is őket?
Mivel a világ csodájáról van szó, nagyon szeretném, ha sokakkal megosztanátok ezt a cikket. Előre is köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


     

    Forgandó szerencse és véget nem érő lakoma

    Melyik a legnagyobb állat a Földön?

    Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó?

    A legszebb lúdfaj, a vörösnyakú lúd hazája lettünk

    Amit tudnod kell a vándorsólyomról

    11 Comments:

    1. Szabó Edit

      Egy csodamadarat – ami a kedvencem lett rögtön, és ami eszembe is jutott itt a poszt elején – már megismerhettem a te jóvoltodból, Cen’ : ez a sarki csér. S most itt van egy másik, amiről elképedve olvastam, és amiért, ha látni akarjuk, nem kell messzire menni. Lenyűgöző madár – de az is, ahogyan írsz róla! 🙂

      Olvasás közben az a kérdés motoszkált bennem, hogy hogyan tud a levegőben fészeképítő anyagot gyűjteni. Erre az egyik kép végül választ adott.
      Már csak egy kérdésem maradt: jó, jó, hogy a sarlósfecske a levegőben éjszakázik, de mikor és hogyan alszik? 😮

    2. Nagyon köszönöm! Rengeteg újat tudtam meg a sarlósfecskéről, és minden újat itt egy helyen, nálad. 🙂 Bakancslistás, sosem kaptam még lencsevégre, és nagyon régen láttam, az elmúlt 2-3 évben talán egyet sem.
      Köszönöm, hogy még őrzöd ezt a régi fotómat, emlékszem le kellett butítani anno, hogy használható módon átküldjem, de még így is van hangulata, attól, hogy fotótechnikailag nem igazán egy Nat Geo minőség. 🙂

    3. Ibolya Nagy

      Hála, Cen’!
      Csodás ismeretekkel vértezel fel bennünket és ezt nem lehet eléggé megköszönni.
      Egy hét alatt többet tanultam az élővilág csodáiról, mint előtte évek hosszú sora alatt.
      (még az állam is leesett. 🙂 )

    4. Bencze László

      Köszönöm,sok érdekes dolgot tudtam meg a “szabadság madarairól”

      Üdvözlettel László

    5. Nagyon jó volt az irás! Hadd tegyem hozzá, az hogy más dimenzióban és idöintervallumban élnek nem kérdéses. Én is csodálom öket és szintén azon az állásponton vagyok hogy a legfürgébb és manőverképesebb madár a fecske. Az hogy mekkora Gravitációs és Centripetális erők hatnak testére egy egy éles fordulóban arra nagyon kiváncsi lennék. Valószínu anatómiája ettöl olyan amilyen, de csontozata nagy erök leküzdésére kell hogy legyen tervezve az biztos. Szerintem az idő is lassabban ketyeg számukra ami a 21.századi tudomány számára istenkáromlás, de majd megertik azt is egy-kèt évszázad múlva. Azt hinnénk szegény kis teremtményeknek milyen rövidke az életük pedig nem az. Ha az ö szemükön keresztül látnánk a világot akkor nagyjából 50-60% lassabban mozgunk mi emberek benne. Ezért azokat a “gombócokat” e madarak olyan nehézen gyüjtik be mint mi emberek a konzerveket a közért polcairól. A teória ugyanaz csak a forma mas mint mikor hangsebesség feletti sebességet nem tudunk légcsavaros meghajtással elérni, egy minden dimenziójában más meghajtásra van szükség ahhoz. Üdvözlet

    6. Kálmán Péterné

      Szenzációs ez a kismadár, és mint fentebb Szabó Edit is írta, lenyűgöző, ahogyan írsz róla.
      Eddig is imádtam a fecskéket de a sarlós ezentúl mindent visz közöttük a tőled kapott ismeretek miatt. Minden tulajdonságát részletesen leírtad, egyet azonban kérdeznék még. Honnan tudja ez a kis csoda, hogy mikor, merről, mekkora vihar, front fog érkezni, ami elől menekülnie kell? Bizonyára nem az időképet nézi, hanem ez is valami különleges képességének köszönhető.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük