Melyik a világ legjobban repülő madara?

Fotó: Centauri

Akit most szeretnék bemutatni nektek, olyan kategóriában világrekorder, ahol első pillantásra szintén bizonytalankodhatunk. Melyik a világ legjobban repülő madara? Ki tudja azt megmondani?


2020.05.08. Ahogy ma ITT is írtam már, egy természetbúvárnak nem kell némi csodáért a szomszédba mennie, de még legekért sem. Mutattam pár esetet az utóbbi hetekben, de van valaki, akiről még nem írtam, bár évek óta szeretnék. A napokban megint láttam, és most aktualitása is van.
Ha legekre kérdezünk rá, néha egyértelmű a válasz, máskor mérlegelés kérdése. Melyik a Föld legnagyobb állata? Nem vitás: a kék bálna. Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó? Itt már óvatosabbnak kell lenni. Melyik a legszebb lúdfaj? Adhatunk választ erre is, de ez már ízlés dolga.
Akit most szeretnék bemutatni nektek, olyan kategóriában világrekorder, ahol első pillantásra szintén bizonytalankodhatunk. Melyik a világ legjobban repülő madara? Ki tudja azt megmondani? – hisz az egyik vitorlázásban jeleskedik, a másik a távolságok tekintetében viszi a pálmát, a harmadik pedig egyértelműen a leggyorsabb (a vándorsólyom). Sok szempontból vizsgálhatjuk ezt a kérdést, és ha például az is érdekel minket, hogy melyik madár képes a leghosszabb függőleges emelkedésre, akkor legnagyobb megdöbbenésünkre még a házi veréb (Passer domesticus) is beszáll a versenybe. Zavarba ejtő kérdés ez tehát, s ha mégis szeretnénk rá választ, olyan madarat kell keresnünk, aki nemcsak gyors, nemcsak remekül kering, nemcsak hatalmas távokat tesz meg, hanem aki az egész életét a repülésre alapozza.

Ha ilyet keresünk, meglepve látjuk, hogy van ilyen, ráadásul nem kell távoli tájakra utaznunk érte, gyakran elég kinézni az ablakon vagy sétálni egyet a Déli pályaudvar környékén; jól ismerhetik veszprémiek, soproniak, szegediek, és debreceniek is. Gyakorlatilag itt él velünk az egész országban.

A sarlósfecske (Apus apus) a világ csodája. Talán még egy madárbarát is azt gondolhatja, túlzok, vagy valamiféle elfogultság és ízlés szól belőlem, de hamar belátjátok: ez objektív ítélet csupán.

havasi sarlósfecske - apus melba

Valójában Európában is több sarlósfecske faj él. A képen látható faj a havasi sarlósfecske (Apus melba) nálunk mindössze nyolc esetben fordult elő, bár épp a napokban Debrecenben bukkatn fel 4 (!) példány. A cikkben hivatkozott adatok a leggyakoribb fajra, a “közönséges” sarlósfecskére vonatkoznak. (FORRÁS)


A sarlósfecske csak látszólag fecske, valójában közelebbi rokonságban áll a kolibrikkel, mint a fecskefélékkel.

Bár első körben érdemes átgondolnunk azt is, mit tud egy füsti fecske a levegőben. Gondoljátok el, mi kell ahhoz, hogy alig látható, zömmel szúnyogméretű rovarokat kapdosson össze, lehetőleg annyit, ami egy fészekalj felneveléséhez is elég. Azt szoktam mondani: képzeljük el, hogy gombócot főzök nektek ebédre, de repülő gombócókat! Pici, cikázó gombócokat, és amikor eljön az ebéd ideje, felemelem a fedőt, és szélnek eresztem a gombócokat, nektek pedig a tér minden irányába eliramló gombócokkal kellene jól laknotok. Nem volna egyszerű. Pedig egy fecske számára nagyjából ez a feladat. Mindezt nehezíti, hogy időnként szél van, eső, vihar.

Azért is fontos ez, mert a sarlósfecske nemcsak alakjában, hanem táplálkozásában is hasonmása a „rendes” fecskéknek, azzal a különbséggel, hogy a végletekig a légi táplálkozásra és létre specializálódott.


“A fecske” – Füsti fecske (Hirundo rustica) (Fotó: Rajna Edit)

A fecskék rendszeresen szállnak le a földre, főként tavasszal, hogy a fészeképítéshez szükséges sarat gyűjtsenek, de nem így a sarlósfecske. Ő a fészekhezvalókat is kizárólag a levegőben gyűjti. Mi ebben a logika? Miért nem száll le? Nem volna könnyebb?
A sarlósfecske szárnya nem véletlenül sarló alakú, nem véletlenül annyira keskeny. Anélkül, hogy részletesen belemennék az aerodinamika törvényeibe, alapvetésként annyi elmondható:

minél nagyobb sebességre törekszik egy madár, annál keskenyebb szárnyra van szüksége, hisz nagy sebességnél keskeny szárny esetén is elegendő felhajtóerő keletkezik.

Gondoljatok a ragadozókra: a lassú, keringésre berendezkedő sasok és keselyűk jellegzetesen széles szárnyakat használnak, ám a gyors sólymok szárnya keskeny – bár nem annyira, mint a sarlósoké.

Sarlósfecske Apus_apus

A “közönséges” sarlósfecske egyöntetűen sötétbarna, csak a torokfoltja fehér. Ő az, akivel bárhol bárki összefuthat Magyarországon is. (FORRÁS)

A sarlósfecske tehát nagy sebességre lett kitalálva, ezért ennyire keskeny a szárny, ebből azonban számos dolog következik. Ha egy madár fel akar szállni, ahhoz, hogy a szárnyakon megfelelő felhajtóerő keletkezzen, kell egy bizonyos kezdősebesség. Ezért sok madár előtte fut egy kicsit, vagy elrugaszkodik.

A sarlós keskeny szárnyai olyan nagy kezdősebességet igényelnek, amit igen nehéz lenne elérni például nekifutással vagy nekirugaszkodással.

Ezért a sarlósok mindig magas helyeken, sziklafalakon, tornyokban, újabban panelházak repedéseiben fészkelnek. Ha onnan kiugranak, a zuhanás adja meg azt a kezdő sebességet, ahol a madár már átveheti az irányítást, és repülhet. Ebből fakadóan fészekanyagért sem száll le, hisz aztán hogyan tenne szert elegendő kezdősebességre? És mivel a sarlós évezredek óta nem száll le, a lába is elsatnyult. A „rendes” fecskék lába is kicsi, de a sarlósé szinte már csak egy kampó. Épp arra elég, hogy megkapaszkodjon vele egy sziklafalon vagy egy panelház oldalán. A „földi létről” a sarlós réges-rég lemondott. Ilyen lábakkal végképp esélytelenné vált a földön. Kerül is minden helyzetet, ami a földre sodorhatná.

Sarlósfecske Apus_apus 1

Nemcsak kicsi ez a láb, de még kicsit kacska is. Ezen állni se lehet rendesen, nemhogy elrugaszkodni vele (FORRÁS)


Mivel a sarlós a levegőből szedi össze a „gombócokat”, és ez nem könnyű feladat, egy átlagos napon 900 kilométert megy.

Ez a 900 kilométer számára épp annyit tesz, mint nekünk egy nap elugrani a közeli boltba. 100 km/h körüli sebEsséget a madarak zöme csak akkor ér el, ha üldözik, vagy sietve vonul (mondjuk ennyi a récefélék maximális sebessége), a sarlós alapsebessége viszont 90 km/h körül jár. Aki látta már őket, tudja, hogy visítva, villámgyorsan cikáznak szinte állandóan. Ezzel a „gyalogsebességgel” nem is olyan nehéz 900 kilométer megtenni a „boltba, oda meg vissza.”

A gyakorlatban úgy fest ez, hogy a nagyobb városokban költő sarlósok időnként igen távoli területekre járnak ki élelemért.

Fontos olyan légteret találniuk, ahol nagy a levegő „rovartartalma”, ilyen területek meg gyakran a jelentősebb vizek fölött találhatók. Így például a budapesti sarlósok, teszem azt a Déli pályaudvar környékén a bérházak repedéseiben várakozó fiókáiknak a Velencei-tóról hordják az elemózsiát, de néha a Balaton térségéből is.
A sarlósok egészen más dimenzióban mozognak és gondolkodnak, mint mi, de másban, mint akár a többi madár.

Ha már egyszer gyorsak, ha már egyszer napi szinten is rettentő távokat tesznek meg, ha már egyszer a fészekanyagot is a levegőből gyűjtik, miért ne párosodnának a levegőben!?


Sarlósfecske Apus_apus. 2

A széles csőr segít abban, hogy a repülő rovar könnyebben “betaláljon” (FORRÁS)

Igen szép emlékem, amikor sok évvel ezelőtt egy csoportnak Sopronban a sarlósokról tartottam előadást, de nem zárt térben, hanem egy park szélében, mintegy az eget használva prezentációnak, ahol szép számmal jöttek-mentek a sarlósok. Aztán ahhoz a részhez értem az előadásban, ahol most tartunk ebben az esszében. Elmondtam ott is: állítólag a levegőben párosodó sarlósok látványa egészen unikális. A két madár egymásra simul – 100 km/h-ás sebességnél – majd tökéletes szinkronban, összetapadva, együtt repülnek a párzás ideje alatt, mintha egyetlen madárrá olvadtak volna össze, s állítólag

úgy is néz ki, mintha egy négyszárnyú madár repülne.

Mondtam a hallgatóságnak, majd hozzátettem: sajnos ez az, amiről én is csak olvastam, mert bár ezer és ezer sarlóst láttam, de a légi párzás pillanatait még sosem kaptam el. És abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, a szemünk láttára, épp a fejünk fölött, nem is túl magasan, két madár pontosan úgy tapadt össze a levegőben, ahogy a források alapján elmondtam, és valóban olyan volt, mintha egy négyszárnyú madár szárnyalna. Szégyen vagy sem, könny szökött a szemembe, de ami a legjobb, többeknek is.
Csak azt tudom mondani: kívánom mindenkinek, hogy ezt egyszer lássa.

De ezzel még nincs vége. Még csak azt sem mondhatnám, hogy megközelítettük a sarlósfecske életének azt a szféráját, ami alapján a levegő urának mondhatjuk majd. A legjobban repülő madárnak. Koránt sem!


Az ilyen nagyfokú specializáltság mindig együtt jár kockázatokkal is. A sarlósok számára nem kockázat például egy sólyom. Szemben a párzásukkal, számos esetben láttam, hogyan iramodnak el sólymok elől visítva-röhögve. Viszont földre kerülni számukra a legtöbb esetben a vég maga.

De hogyan kerülhet egy ennyire remekül repülő madár a földre? Például nagy viharok idején.

Voltaképp magától értetődő gondolat lenne, hogy a sarlósok kerüljék el a viharokat. Ugyanakkor az időjárást ők sem választhatják meg. Erre egészen speciális megoldással élnek. Ha vihar jön, kikerülik. A füsti fecskére is szokás azt mondani, hogy jelzi a vihart, az eső közeledtét, s valóban, ha alacsonyan száll a fecske, általában vihar jön (azzal magyarázható ez, hogy viharok előtt csökken a légnyomás, ennek hatására a rovarok is lejjebb húzódnak, a fecskék pedig őket követve jönnek egészen alacsonyra, de mi csak őket látjuk, a „gombócokat” nem.) De igazán a sarlós a jó időjárásjelző. Ha például olyan helyen bukkannak fel a légtérben, ahol a közelben sem költenek, biztosan tudható: erős front, nagy vihar közeledik.

A sarlósok nem a rovarok követése miatt jó jelzőkészülékek, hanem mert pontosan detektálják a légkör változásait, és még mielőtt kipattanna a vihar, egyszerűen lelécelnek.

Ilyenkor több ezer kilométert képesek menni csak azért, hogy a vihar ne érje el őket. Ilyenkor bukkannak fel ott is, ahol egyébként rendesen nincs sarlósfecske. Gyakorlatilag bárhol megjelenhetnek. A jó hír az, hogy ily módon bárhol bárki összefuthat velük.

/Az alábbi videóban egy kézzel nevelt fiókát láthattok. Amint a fióka anyányi már, jól látni, milyen elképesztően hosszúak a szárnyai, amint az is látszik, mennyire eseten a földön /


Mivel remekül repülnek, annak sem látják értelmét, hogy behúzódjanak a fészkekbe, és ott koplalva várják az időjárás normalizálódását. Minek? Ha egyszer addig is élhetik világukat és ehetnek.

A sarlósfecskék életében mindennapos, hogy pl. egy német sarlós, míg Németországban viharok dúlnak, Olaszország felett vadászgat vagy Spanyolországban.

Ha egész Európát viharzónák járják, képes elkalandozni költés közben egészen Észak-Afrikáig. Annyit jelent ez, hogy például egy debreceni vagy budapesti sarlós, míg épp nálunk fészkel, megjárhatja fél Európát, de akár a Földközi-tenger térségét is. Ez nem semmi, ehhez fogható mobilitásra nemigen találni példát.

De mi van ilyenkor a fiókákkal?

Tudjuk, hogy bizonyos frontok napokig tartó viharokkal járnak. Azt is tudjuk, hogy az énekesmadarak, a sarlóshoz hasonló méretű madarak fiókái általában csak pár órát bírnak ki élelem és víz nélkül. De nem a sarlós fiókái! Ők képesek akár 4-5 napot is átvészelni. Tudva, hogy a madarak anyagcseréje rendkívül gyors, a fiókáké különösen, ráadásul a tollazat védelme nélkül, hamar kihűlhetnek, a sarlós fiókája mégis hogyan képes kibekkelni egy ilyen időszakot? Ilyenkor vetik be a hibernáció trükkjét. A sarlós fiókái – míg a szülők messze járnak, s odakint tombol a vihar – összebújva egyfajta transzba, alvásszerű állapotba esnek, lezuhan a testhőmérsékletük és lassul a szívverésük, így a tartalékaik elegendők napokra is. Mikor aztán kitisztul az ég, elnyugszik a légkör, és visszatérnek a szülők is, minden megy tovább.

És még mindig nem értünk a végére.


Sarlósfecske fészke

A fészekanyaga zömmel toll – logikus, hisz a levegőben leginkább azt “foghat” (FORRÁS)


Amikor először észleltek Svájc fölött radaron sarlósfecskéket az éjjeli égbolton, sokan kételkedtek. Ám aztán újabb vizsgálatok erősítették meg, hogy a sarlós képes a levegőben éjszakázni.

Bár keskeny szárnya nagy sebességre predesztinálja, valamiként mégis képes siklásra, sőt körözésre is. A sarlósok gyakran éjjel sem szállnak le, hanem nagy magasságban egyfajta körözésbe kezdenek. A nagy magasságra azért van szükség, hogy pirkadatig ne veszítsenek annyit a magasságból, ahol már ütközhetnének valamivel. Ez egészen elképesztő, és jogos a kérdés: nem volna egyszerűbb mégis leszállni?
Nehéz is erre magyarázatot találni, de talán nem áll távol a valóságtól, ha abból indulunk ki: ha egyszer egy madarat ennyire a levegőnek teremtettek, nagy kitolás volna velük, ha nem szeretnének repülni. A sarlós szemlátomást imád a levegőben lenni, szinte fürdik benne, és nála játékosabb lény aligha él a légben. Bárki, aki látta már őket, bárki, aki sarlósok lakta lakótelepen él, láthatja, hogy megállás nélkül jönnek-mennek, s napi rutin a kergetőzés, a visítva „szaladgálás”, kisebb-nagyobb légiparádék felvonultatása. Egy sarlósfecske kolóniánál hangosabb és mozgalmasabb bagázst igen nehéz elképzelni. Ne feledjük: erre a sok légiparádéra, játékra, kergetőzésre úgy jut idejük, hogy mellette napi 900 km a „bevásárlás”, és készen kell állni arra is, hogy ha az időjárás úgy kívánja, egy szemvillanás alatt el kell tűnni a környékről.
Miután tudjuk már, hogy a sarlósfecske állati gyors, tudjuk, mennyit utazik naponta, tudjuk, hogy levegőből szedi a fészekanyagot és levegőben párosodik, tudjuk, hogy ha teheti ott tölti az éjszakát is, voltaképp nincs több kérdésünk. Kijelenthetjük: a világ legjobban repülő madara a sarlósfecske.

Mégse álljunk meg itt. Miért is állnánk meg? Hisz a sarlós minden percben, minden etapban meglep minket.

Egy sarlósfecske három évesen éri el az ivarérettséget (szemben a fiatal füsti fecskével, aki a következő nyáron már költ). Vagyis a kirepülő fiatal sarlósfecskének voltaképp három éven át semmi, de semmi oka nincs arra, hogy bárhol is leszálljon. A földre ő sem kerülhet, fészekhelyre nincs szüksége, de alvóüregre sem. Egyes egyedül levegőre.

Így aztán a sarlósfecskék életük első három évét a levegőben tölthetik egyhuzamban – úgy, hogy mindeközben a lábuk sem éri a földet.

Csoda, ha rajongással nézek fel az égre, bármikor látom is őket?
Mivel a világ csodájáról van szó, nagyon szeretném, ha sokakkal megosztanátok ezt a cikket. Előre is köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


 

Forgandó szerencse és véget nem érő lakoma

Melyik a legnagyobb állat a Földön?

Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó?

A legszebb lúdfaj, a vörösnyakú lúd hazája lettünk

Amit tudnod kell a vándorsólyomról

10 Comments:

  1. Szabó Edit

    Egy csodamadarat – ami a kedvencem lett rögtön, és ami eszembe is jutott itt a poszt elején – már megismerhettem a te jóvoltodból, Cen’ : ez a sarki csér. S most itt van egy másik, amiről elképedve olvastam, és amiért, ha látni akarjuk, nem kell messzire menni. Lenyűgöző madár – de az is, ahogyan írsz róla! 🙂

    Olvasás közben az a kérdés motoszkált bennem, hogy hogyan tud a levegőben fészeképítő anyagot gyűjteni. Erre az egyik kép végül választ adott.
    Már csak egy kérdésem maradt: jó, jó, hogy a sarlósfecske a levegőben éjszakázik, de mikor és hogyan alszik? 😮

  2. Nagyon köszönöm! Rengeteg újat tudtam meg a sarlósfecskéről, és minden újat itt egy helyen, nálad. 🙂 Bakancslistás, sosem kaptam még lencsevégre, és nagyon régen láttam, az elmúlt 2-3 évben talán egyet sem.
    Köszönöm, hogy még őrzöd ezt a régi fotómat, emlékszem le kellett butítani anno, hogy használható módon átküldjem, de még így is van hangulata, attól, hogy fotótechnikailag nem igazán egy Nat Geo minőség. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Hála, Cen’!
    Csodás ismeretekkel vértezel fel bennünket és ezt nem lehet eléggé megköszönni.
    Egy hét alatt többet tanultam az élővilág csodáiról, mint előtte évek hosszú sora alatt.
    (még az állam is leesett. 🙂 )

  4. Bencze László

    Köszönöm,sok érdekes dolgot tudtam meg a “szabadság madarairól”

    Üdvözlettel László

  5. Nagyon jó volt az irás! Hadd tegyem hozzá, az hogy más dimenzióban és idöintervallumban élnek nem kérdéses. Én is csodálom öket és szintén azon az állásponton vagyok hogy a legfürgébb és manőverképesebb madár a fecske. Az hogy mekkora Gravitációs és Centripetális erők hatnak testére egy egy éles fordulóban arra nagyon kiváncsi lennék. Valószínu anatómiája ettöl olyan amilyen, de csontozata nagy erök leküzdésére kell hogy legyen tervezve az biztos. Szerintem az idő is lassabban ketyeg számukra ami a 21.századi tudomány számára istenkáromlás, de majd megertik azt is egy-kèt évszázad múlva. Azt hinnénk szegény kis teremtményeknek milyen rövidke az életük pedig nem az. Ha az ö szemükön keresztül látnánk a világot akkor nagyjából 50-60% lassabban mozgunk mi emberek benne. Ezért azokat a “gombócokat” e madarak olyan nehézen gyüjtik be mint mi emberek a konzerveket a közért polcairól. A teória ugyanaz csak a forma mas mint mikor hangsebesség feletti sebességet nem tudunk légcsavaros meghajtással elérni, egy minden dimenziójában más meghajtásra van szükség ahhoz. Üdvözlet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."