2021.03.29. Beteljesült álom – készen áll az odúkolónia
Gyermekkoromban elkísértem párszor öreg madarászokat őszi odútisztításra, azóta vágyom arra, hogy saját odútelepem legyen. Olyan, amit nem fenyegethet semmi, hiszen az enyém. 20 évvel ezelőtt részint azért költöztem a birtokra, erre a 11 hektárra, mert itt erre is volt esély. Igaz, akkor még nem volt rajta erdő – egy nagy puszta volt csak, zömmel gazfélékkel. 20 év alatt azonban sokfelé nőttek fák, bokrosok, és én magam is intenzíven telepítettem a fákat. Százával ültettem a csemetéket, így mára valóban alkalmas a terület odúkolónia létesítésére.
10 éve már helyeztem ki odúkat, ezekben meg is telepedett jó pár madár (mezei verebek, széncinegék, barátcinegék, seregélyek és nyaktekercsek), de 3-4 költő párnál sosem volt több. Igaz, a kirakott odúk száma mindössze 7 db volt. Ezek 2021-re teljesen tönkre mentek. Nem volt olyan év, amikor ne akartam volna javítani a helyzeten, de olcsón jó odúkat készíteni vagy szerezni nem könnyű.
Idén felbukkant a madáretetőn egy ritka színváltozatú széncinege (róla ITT), ő adott újabb lökést. Az lett volna a cél, hogy költésre is itt maradjon, ehhez azonban sok odúra lett volna szükség. Hosszan tartó betegség miatt, és mert ismét nehezen találtam elfogadható árban jó odúkat az odútelepítés megcsúszott, de végül is március közepére összejött.
Mára befejeződött az odúkolónia létesítése, legalábbis az első kör. Összesen 48 odú várja a madarakat,
zömmel B típus (széncinegének, mezei verébnek, nyaktekercsnek) és D típus (elsősorban seregélyeknek, de esetleg füleskuviknak is). De a kis termetű kékcinegék és barátcinegék is találnak maguknak A típust, és C odúból is bőség van már. Utóbbi a kertben elsősorban a házirozsdafarkút várja, de beeshet a barázdabillegető és a szürke légykapó is (mindhárom faj költött már az udvarban korábban). A C-odúval életemben először próbálok ökörszemet és vörösbegyet telepíteni; kettővel a házat övező kertben, kettővel pedig a nagy patak partján, a berekben.
MENNYI MADÁRRA SZÁMÍTOK?
A telepítés megcsúszása miatt könnyen lehet, hogy az idén nem lesz költés minden odúban. Ugyanakkor az is igaz, hogy az idén a tavasz is csúszott, majdnem egy hónap késésben van minden, így az esélyek jobbak. Ráadásul az odúlakók jelentős része még csak most érkezik vissza telelésről. Bár a seregély megérkezett február utolsó napjaiban, az itt költők egy része még csak ezután érkezik meg. Remélhetem, hogy közülük jó páran felfedezik a bőséges kínálatot, de ha nem, hát majd jövőre. A nyaktekercsek sem érkeztek meg hozzám egyelőre, a szürke légykapóra pedig még legalább egy hónapot kell várni. Úgy számolok, ha 2021-ben 20-25 odúban költés lesz, akkor már elégedett lehetek. A teljes kihasználtság csak 2022 tavaszától reális eshetőség.
FOGLALJÁK-E MÁR AZ ODÚKAT?
A kezdés biztató. Több olyan odúm is van, amit a kihelyezés után órákon belül felfedeztek, első sorban mezei verebek. Eddig 18 olyan odúm van, amit vagy elfoglaltak (mezei verebek, széncinege, barátcinege és seregély), vagy felfedeztek már. Ez nem is rossz. Ahogy melegszik az idő, egyre erősebb a nászhangulat, így várhatóan újabb odúk találnak gazdára. Az utolsó odúkat 2021.03.26-án helyeztem ki (5 db B, és 5 db D odúval zárult a telepítés).
Ezen a térképen mutatom, hol találhatók odúk.
MIVEL SEGÍTEM MÉG AZ ODÚLAKÓKAT?
A pónim télre vastag bundát növeszt; olyan télen, akár egy jegesmedve. Ettől a bundától április végén, május elején megszabadul. Ilyenkor gyakrabban tisztítom és fésülöm. Tavaly egy zsákba gyűjtöttem a bőséggel hulló szőrmét. Ezt a szőrmét rákötözve az ágakra – amint korábban is -felajánlom a madaraknak, akik örömmel hordják fészekbélésnek.
MENNYI MADÁR TELEPEDHET MEG A BIRTOKON?
Az odúlakók száma elvileg meghaladhatja akár a 100 párt is. Ez főként azoknak a fajoknak köszönhető, akik hajlamosak telepeket alkotni. Ilyen a seregély és a mezei veréb, illetve ilyen a házi veréb is, de utóbbi sajnos 2021-re kipusztult a környékről. Se etetésen, se az odúk közelében nem láttam; bő egy éve egyetlen példány sincs. Sajnos. De a mezei verebek létszáma úgy 60 példány körül alakul, ami elvileg 30 párra „elég”. A seregély létszámát alapvetően az szabályozza, hogy milyen a környék eltartóképessége. Számára ideális, ha sok a szegély és a gyep. Számításaim szerint 2 kilométeren belül 100-120 hektárnyi legelőt és gyepet találnak, ez pedig alkalmas lehet akár 100-150 pár eltartására is, de idő kell ahhoz, hogy jelentős létszámú seregély rendezkedjen be a területen. Úgy gondolom, hogy 2-3 év, mire a birtokon fészkelő seregélyek számát felvihetem 30-40 párra is. A mezei verebek már az idén is jelentősebb számban fészkelhetnek, a nálam elkvártélyozott párok száma meghaladhatja a tízet akár az első körben is (jelenleg legalább 8 odút foglalnak). Jó év után, jövőre ennek duplája vagy triplája is fészkelhet, annál is inkább, mert jelentős, számukra kedvező élőhelyátalakításon esik át a birtok nagy része (sok magtermő terület lesz).
Ha összeadjuk a két fajt, csupán a mezei verebek és seregélyek foglalhatnak akár 80-100 odút is.
LESZ-E FOLYTATÁS?
Látva, hogy milyen arányban válnak lakottá az odúk, könnyen lehet szükség bővítésre. Így ősszel szinte biztosan újabb odúkkal bővül a kolónia, elsősorban B-odúkkal, hisz télen a telelő cinegék számára fontos az éjszakázóhely. Még egy gyengébb télen is legalább 50-60 széncinege tartózkodik a területen, s mivel egyesével éjszakáznak, számukra indokolt lehet fenntartani 50-60 B-odút akkor is, ha azokban később nincs költés.
ODÚBAN LAKIK A PELE IS
Sőt egyes egérfajok is örömmel vesznek birtokba madaraknak kiakasztott odúkat, elsősorban B-odút. Feltett szándékom, hogy a kisemlősfaunát jóval gazdagabbá tegyem, ahogy azt már sokszor írtam: szeretném a sok rágcsálóval a ragadozókat a birtokra vonzani, elsősorban az ölyveket és baglyokat (erről ITT). Őszi odútelep ellenőrzésekor gyakran láttam, hogy némely odúban mogyorós pelék alszanak téli álmot, de gyakran vackolódik el odúban az erdei egér is. Így várható, hogy nálam is lesznek odúfoglaló rágcsálók.
A nagy pele rendszeres vendég a háznál (ITT), de a nálánál jóval gyakoribb mogyorós peléről nincs adatom. Csak feltételezem, hogy élhet nálam. Az utóbbi egy hét felfedezése, hogy a Juharos nevű parcellában talált (bokrokra épített) rágcsálófészkek talán a mogyorós pele alkotásai. Erre a területrészre kimondottan neki fogok még kirakni odúkat nyár végén, kora ősszel. Ugyanez a parcella napokon belül felülvetésre kerül magtáplálékot bőven ontó lágyszárúakkal: vörös kölessel, lennel, napraforgóval, búzával.
MIT LÁTHATTOK MAJD AZ ODÚTELEPBŐL?
Hamarosan teszek egy körutat, és ha szép, szélcsendes időjárás lesz, videón is megmutatom a telepet. Természetesen az odúkat rendszeresen ellenőrzöm, és a párokról fotókat is lövök. Az odúk egy részét ellenőrzöm, így esetenként a fészekaljakról és fiókákról is láthattok majd fotókat és felvételeket.
TUDOMÁNY ÉS ODÚKOLÓNIA
Azon túl, hogy nagy öröm volna megsokszorozni a birtokon élő madarak számát, egy ekkora telepnek már tudományos jelentősége is lehet. Pár éve már jeleztem, hogy a területen élő madarak számának megtízszerezése a célom. Ez túlzottan grandiózus célnak tűnhet, de vegyétek figyelembe: bármilyen szép is ez a terület a fotókon, az eltartóképessége igen gyenge, mivel nagy részét ugyanaz a növényfaj, a kanadai aranyvessző uralja. Ráadásul természetes odú csak a patakparton található, mindössze 4-5 db. Vagyis oly sokat lehet javítani, ami akár igen jelentős növekedést is eredményezhet.
Ha a kihelyezett odúk száma megközelíti vagy elhagyja a 100-at, akkor rendszeres monitorozással komoly adatokat nyerhetek az egyes fajokról; állományingadozásukról, költési sikerességükről, de természetesen sok etológia megfigyelés is könnyen adódhat. Arról nem is szólva, hogy 100 lakott odú esetén egyetlen nyár alatt körülbelül 800-1000 fiatal madarat adhat a birtok a világnak. 10 év alatt akár 10.000 madár is kirepülhet innen. Ha csak ennyit elmondhatnék, már megérte.
Most a várakozás ideje jön – legalábbis odúkolónia ügyben. Folynak a radikális átalakítások, a birtok teljes átformálása egy sokkal jobb, nagyobb eltartóképességű élőhellyé, de az odúkkal most jó ideig nincs semmi dolgom. Időnként körbejárom a területet, és gyakran figyelem, melyiknél van mozgás. A változásokról, új párokról, családokról beszámolok majd.
Drukkoljatok, hogy már az idén sok madár találjon rá sok odúra.
Szeretettel: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Ez nagyszerű, várom a friss híreket, fotókat!! 🙂 Adtál egy ötletet. A kifésült szőr a kutyákról, a kukában landol, de ha lehet, ha megfelel ez a minőség is, gyűjteni fogom, és felkínálom a nálam fészkelő madaraknak. Kösz!
Az odúk már akkor elbűvöltek, amikor egy előbbi posztban láttam fotót róluk.
Ez csodás, Cen’!
Micsoda kulisszatitkok! A póni adja a fészekanyagot, imádom!
Szeretném majd látni a filmet, a fotókat, ami ebben a világban egyre merészebbnek tűnő kívánság.
A legeslegjobbakat Cen’!
Nagyon reméltem, hogy akárcsak a borzvárhoz, az odúkhoz és a gunyhókhoz is veled tarthatunk majd egyszer – vagy esetleg többször is? 🙂 -, és hátha nemcsak madárfiókákat, hanem tüneményes peléket is láthatunk majd.
Nem fogom sürgetni a túrát, megígérem! 🙂
Szia, Cen’! Nagyon izgi, hogy milyen sok lakót remélsz! Közülük a pelékkel nem vagyok jóban!!! Volt egy vályog pincénk, Holládon. ( akkor még Marcaliban laktunk ) Misi is megörült, amikor egy pelét látott felkúszni a padlásra. Aztán egy éven belül “millió” lett belőlük. Átrágták a gerendák mellett a deszkát, beköltöztek az edények közé a szekrénybe, az ágyneműtartóba, stb. Én aztán többet nem is mentem a pincéhez. Ész nélkül szaporodtak. Kiirthatatlanok lettek. A többi lakóra viszont nagyon kíváncsi vagyok!!!
Drukkolok és sok sikert kívánok e grandiózus terv megvalósulásához. Örömmel tapasztalom, hogy felépülésed jó úton halad és jövőbe vetett hited töretlen! Várom az élményekben gazdag híreket.