2020.12.03. Éjjel idilli havazást kaptunk. Nem támadt hőförgeteg, de annyira azért esett, hogy felidézze, hogyan néz ki egy valamirevaló tél. Éjfél után fél kettőkor álltam fel az íróasztaltól, lerongyolódtam kissé, de a havazás miatt úgy döntöttem, hajnalban kelek, és ha másként nem megy, akkor megvilágított madárbalkonnál próbálok hozzájutni pár téliesebb madárfotóhoz.
Mert ugye újabban a tél egyáltalán nem garantál szép havas képeket. Pedig mennyire szeretjük azokat!
Megéri hát félholtan is feltápászkodni, gondoltam; töltőre raktam az akksit, letöltöttem a kártyáról a korábbi képeket, még a kávét is lefőztem előre. Szeretem ezeket az akciós napokat – mint régen, amikor hajnalban terepre mentem. Most a terep itt van az ajtóm előtt, sőt itt van az ablakomban. Expedíció a szobából. Nem a kényelemszeretet szól belőlem, de ez éppúgy hozza a lessátras hangulatot, mintha odakint dideregnék. Csak épp van egy plusz extrája; hősugárzó melegíti a lábam, kényelmes horgászszékben ülök, fél szemmel pedig még azt is látom, hogy mindeközben épp melyik cikket olvassák a legtöbben a honlapon.
A reggeli sötétszürke úgy beállt, akár a beton. Igazán ki sem világosodott. Elmúlt már dél, de most sincs több fény, mint kora reggel. Mintha a hajnal és az este között nem jutott volna ma a nappalnak egy hézag sem. Ismerjük ezt más telekről is: hosszú, sötét reggel, és máris esteledik. Be is fejeztem a fotózást viszonylag hamar. A vártnál kevesebb a madár, és a reggeli roham után felszívódott mindenki. Nem értem, miért.
Viszont jó hír, hogy a kis búbos cinege megvan még. Azért örülök ennek minden nap, mert egy madarat is ezer dolog érhet.
Mivel egyetlen búbos van csak – de jó volna legalább kettő! –, ha bármi beüt, egy karvaly, egy macska, vagy egy betegség, akkor lőttek annak, hogy búbosom legyen. Ezért, ha pár napig nem látom, már aggódom. Mint a parás szülő: „Két napja már, hogy nem hívott, jaj, csak nem érte valami baj!?”
Egy szó a vadkameráról is. Délelőtt a hóra ónos eső esett, olyan volt végigcaplatni az udvaron, mintha egy dobostorta tetején csámpáznék. Kimentem azért. Már meg sem lepődtem. Nem fogyott el a búza. Árva nyom nem volt a környéken. Nagy itt a csönd, na. Hol a sok madár? Hol a sok vad? Ha én azt tudnám!
Téma (írnivaló) viszont mindig van; annyi, hogy csak kapkodom a fejem, s nem győzöm tartani a tempót.
Fogadjátok szeretettel a ma lőtt képeket! Nem orbitálisan nagy zsákmány, de hangulatában legalább mindenképp más, mint a korábbiak. Tovább kísérletezek, ti pedig vigyázzatok magatokra!
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
❤ 🙂
Rájöttem: a búbost is imádom! (Egyre bővül a csapat. 🙂 )
A havat pedig irigylem.
Hát lehet is! Az a helyzet, hogy már vagy hete van egy búbos-posztom bekészítve, csak technikai problémák miatt nem tudtam elétek adni, de most újra megpróbálom. 🙂
Köszönöm! 🙂
Itt se hó most, se madár, csak a szomorú sötétség. 🙁 A karvalyt azért sikerült lekapni, igaz háttal ült most, és elég messze, de pár perce (nyilván amikor közelemben sincs a masina, és ezer dolgom van) itt ült az ablak előtt a diófán, ahol 2 etető is van.
Gyere, tarts itt velünk – itt (a honlapon) azért nincs szomorú sötét. Írtam is, itt is csak dereng minden, de azért ebben is lehet lenni, sőt, szeretni is lehet. 🙂 Élünk, gondolkodunk, érzünk – s ez jó.
” Mintha a hajnal és az este között nem jutott volna a nappalnak egy hézag sem.”
Sziporkázol Cen’, élmény, ahogy leírod ezt a kis posztot.
Csodaszépek kis vendégeid, drukkolok a kis buboscinegenek!🐦🐦🐦
Te is vigyázz magadra és a kismadarakra!
Köszi, vigyázok, amire csak lehet! – Jövök még, és jön a hétvége is. Már itt van az oldalon a következő hír is, forró még, hűl egy kicsit, s már adom is 🙂
Ohh,de kis gombóc búbosod van🥰Tünemény!
A havat/akármennyi is esett/irigylem❄🙂
Sajnos a tavalyi sok kék cinegéből az idén csak egy jött az etetőre, fenyves cinege egy sem. Sokkal több viszont a széncinege és mint korábban is írtam, csapatostól járnak hozzám a tengelicek.
Amit Ibolya idézett, az nekem is nagyon bejött:-))
Szia, Cen’! Nagyon hangulatos írást olvashattam megint! Nálunk is esett hó, nem látszott a kertben a fű, mindent fehér paplan takart. Öröm volt nézni! Évek óta nem láttam már ennyi havat. Sajnos, délutánra megjött az eső. Nálunk az udvaron van a madáretető. Van kutyánk és macskánk is. Ha nincs kint a macsek, az etető alatt akár 20-30 stiglic is megjelenik. Akkor esznek lent, ha verebek bent a kosztosok. Rengeteg a cinege, kék fejű és széncinege és nagyon sok a citromsármány is. Zöldikét, vörösbegyet és pintyeket is láttam szép számmal. Nagyon örülök, ha látom a hadsereget! Gyönyörűek a fotóid! Vigyázz magadra! Üdvözöllek: Gyöngyi