Életmentő cseppek – erre van szükséged neked is

életmód boldogság együttérzésÁltalános iskolában volt egy osztályfőnököm, akitől tartottam. Hamar kijött a sodrából, ha rosszul kötöttem meg az úttörőnyakkendőt, ráadásul gyakran osztott rám verstanulást. Egy alkalommal reggel szembesültem azzal, hogy aznap nekem szavalnom kell. Az első óra utáni ünnepségen a féktelenül unalmas verset négyen szavaltuk volna, felváltva, ám én még a címét sem tudtam. Az maga volt a rettegés. Egyrészt az osztályfőnöktől, másrészt anyámtól, aki szíjat hasít majd a hátamból. Verítékben úszva próbáltam az első órán suttyomban bevágni azt a négy, irgalmatlanul hosszú szakaszt. Végül sikerült hibátlanul elszavalni, ám utána úgy éreztem: halálos vészhelyzet végletekig elcsigázott túlélője vagyok 🙂 Osztályfőnököm igazgatta az iskolakönyvtárt is, az volt az osztálytermünk is, így délután ott tanultunk. Ha végeztünk a leckével, olvashattunk kedvünkre. Akkoriban Fekete István Hú-ja volt nálam a sláger. Újra és újra elolvastam, addig-addig, míg szét nem esett. Amint kinyitottam, rögtön uhuvá lényegültem, és mit sem tudtam arról, hogy egy úttörőcsapat rendetlen és renitens tanulója vagyok, egy a sok közül egy olyan osztályban, ahol a többieket semmi sem érdekli mindabból, ami engem. Ám bárhogy szárnyaltam is, egyszer csak az osztályfőnök odaparancsolt az asztalához, méghozzá a könyvvel együtt. Kiszedte belőle a lapokat, majd visszaragasztotta, aztán egy ragasztószalaggal rögzítette a gerincet is. Várjak, míg megszárad, mondta, addig olvassam a könyvtári példányt. A könyv gyönyörű lett, s már értettem az osztályfőnök nyelvét is: ő így mondta el, hogy figyel rám, és ez engem hosszú napokra boldoggá tett. Bár talán csak rendnek kellett lenni, és a könyveknek is rendben kellett lenniük, talán csak én voltam kiéhezve némi figyelemre. Bárhogy volt is, megdöbbentő, hogy a jelentős támogatások-megerősítések oldalvizén milyen sok gesztus fodrozódik. Efféle apróságok ezrével történnek, többségükre napok múlva sem emlékezünk már. Annál inkább bámulatos, hogy némelyik megmarad örökre. Talán azért, mert a mindennapi gesztusok nélkül talán a nagy támogatások sem működnének. Össze kell jönnie a jóból egy bizonyos mennyiségnek ahhoz, hogy megerősödhessünk. E kritikus tömeg javát azok dobják össze, akik gyorsan és sokat adnak, ám a kiteljesedéshez mindig hiányozhat még két gramm. Talán épp a mindennapok apró gesztusai adják hozzánk a hiányzó grammokat. De juthat valakinek a támogatásból oly kevés is, hogy ha nem kap sürgősen legalább egy grammnyi törődést, már képtelen kihúzni az első komoly támogató megérkezéséig. Legyen egy ilyen gesztus a túléléshez szükséges első csepp, vagy legyen a kiteljesedéshez hiányzó utolsó, így is úgy is életmentő. És ha Rilke lezárhatta Archaikus Apolló-torzó című versét azzal a sorral: „Változtasd meg életed!” – akkor annyit én is mondhatok: ne mérd szűken az életmentő cseppeket!
EREDETI POSZT ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 
életmód boldogság együttérzés

Fotó: Centauri

5 Comments:

  1. Szabó Edit

    Reggeli ellenőrzés. 😉 🙂
    …és tényleg. Megcsináltad!! Itt is hozzászólhatok, s ennél a megoldásnál akár a telefonról is. Gratulálok! 👍

    Ezt a kedvencemet mindjárt osztom is. 🙂

    Elállt a havazás, talán még a napot is látjuk ma.
    Szép hétvégét, Cen’!

  2. Ibolya Nagy

    Most csodálkoztam rá igazán: az igaz gondolatok mellett egy lenyűgöző fotó! Gratulálok!

  3. Marsovszki Viktória

    Milyen jó, hogy kilenc hónap múlva, amennyi egy egy magzat kihordási ideje, rátaláltam erre az írásodra, Cen! Úgy érezhetem,érzem hozzám született. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.