2019.02.26. A hétvégén délen, két országban is jártam, és ahogy nekiláttam az írásnak, eszembe ötlött: pár éve írtam már néhány Fb-posztot a dalmát délvidékről, így tehát, mielőtt az újonnan felfedezett helyekről hoznék beszámolót és képeket, áthozom-átmentem ide a 2016. novemberében a horvátországi Velebitről írt posztokat és fotókat. Fogadjátok szeretettel a hazatalálásukat. A legjobbakat! Cen’
2016. november
Halottak napja előtt egy ősi, mediterrán temetkezési helyen jártam (a hátborzongató helyről később). Olyan helyen, ahol pár kilométeren belül három éghajlati öv randevúzik. A déli oldal a mediterránum tikkasztó forróságába ájul, és pálmákra, kaktuszokra, kisebb-nagyobb olajfaligetekre néz, fölötte viszont az égre törő ormon alpesi köd bukik át, a hegy mögött pedig az itthon is megszokott, kontinentális éghajlat az úr: lombhullató erdők, ismerős fajok, olajfák helyett szilvafák. Míg a sírköveknél álltam, október utolsó napjaiban, a nyári hőségben, a forró kövek között, s dél felől az Adria ragyogott, a temetkezési hely fölötti hegy mögül, az osztrák Alpokból ismert havasi csókák keringtek elő. Különös elegy.
Egymástól térben is távoli, radikálisan különböző állat- és növényföldrajzi övek szokatlan ötvözete.
Alapesetben száz és száz kilométert kell utazni a szilvafák kontinentális elterjedési területéről, hogy elérjünk az első pálmafáig. Száz és száz kilométert kell megtenni, hogy a pálmafák után zergét lássunk. Itt, némi szerencsével húsz percen belül meglehet mindhárom: szilva, zerge, pálma.
Aligha van sok ilyen hely a világon.
Egyet biztosan ismerek, ám az eddig fiktív hely volt: az új regény, a Hórvölgyi-köd hegysége. Ahol a regény hőse, Rudolf Portestein gróf bolyong, létező vidékek elemeiből áll, így például ott a Bükk és a Balaton (Pelso-tó) is, ám a Balaton nem a Bakony, hanem a Bükk lábainál zöldell-kéklik. Viszont a terület déli határa bizonytalan volt eddig, ám most megtaláltam.
A Kárpát-medencét három hegység határolja. Nyugatról az Alpok, északról és keletről a Kárpátok, délről pedig a Dinári-hegység. Ha ezt a három hegységet összetolom – és ezt egy regényben minden gond nélkül megtehetem! –, megkapom azt a tájat, ahol a gróf tévelyeg. Másként: kivonom a képletből a Kárpát-medencét, az összetolt hegyvidékek közé csak a Balaton és pár nagyobb folyó, például a Duna szorul.
A Nagykarsztnak mondott vidék képlete tehát:
KKE – KM = Nagykarszt (ahol KKE = Kelet-Közép-Európa, KM = Kárpát-medence). Így olyan tájat kapok, ahol a gróf mindössze egy heti lovaglással a Kárpátoktól az Adriáig jut.
Észak és Nyugat inkább racionális vidék, Dél és Kelet (legalábbis a nyugati ember számára – amilyen a „bécsi illetőségű” gróf is) inkább irracionális, mitikus és démonikus. Ez épp az a kettősség, ami a gróf jellemét és sorsát alakítja.
A Kárpát-medence biztonságos távolságot tart a hideg és racionális Észak, valamint az irracionális, mitikus és kaotikus Dél között.
Ez a biztonság, ez a puffer-zóna szűnik meg, ha kivonom a tájból a Kárpát-medencét, hogy gátlástalanul csapjon össze az eddig csak távolból csatározó két világ.
De miért épp a síkságot vonjam ki a képletből, miért ne a hegyeket? Mert síkságon az ég és a föld között is puffer-zóna van. A hegyvidékek földje viszont az éggel határos. Mintha a Kárpát-medence képletéből kivonnám az ég-föld távolságot. Vagyis:
a Nagykarszt esetében Északot rátolom Délre, az Eget pedig a Földre. Az így kapott centrumban minden mindennel érintkezik. Amúgy Délen csak az történne, ami Délen történhet, az Égben az, ami csak az Égben. A Nagykarszton viszont, mivel minden együtt van, minden megtörténik, ami csak megtörténhet.
Ideális táj és talaj egy regénynek, ideális hely egy Portestein-féle, „bécsi illetőségű” tévelygőnek. Főként, ha nemcsak egymásra tolt hegyeket, egymásra préselt eget és földet, hanem – mintegy bónuszként – labirintusszerű tengerpartot is kap hozzá.
Fogadjátok szeretettel az új regény legújabb helyszíneit. Legyen veletek észak és dél, föld és ég minden java, s ha ez nem volna elég: A legjobbakat! Üdv: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/regenyreszletek/tejkod/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/herr-donau-duna-eredetenek-igaz-tortenete/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/tarcanovellak-nepszabadsag/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/legvadabb-folyo-mura/
http://https://centauriweb.hu/archiv/galeria/tema/hegyek/
Ó, hát vannak még számomra ismeretle írásaid, Cen! Örömmel találok rájuk. 🙂
Ahányszor csak említésre kerül a gróf, mindig szomorkodom egy picit. Most is. 🙁 🙁
No de félre bánat, kapunk majd helyette galambokat! 🙂 🙂
Merre barangolsz, Cen’? Hamarosan hazatalálsz? Várunk. 🙂 ♥
És teszek a tűzre megint egy hasábbal, bár már a Nap is melengeti házunk.
“Csak” a te hangod hiányzik innen, Cen, nagyon! ♥
Adok egy kis visszhangot most..- Írtam régen, hogy színpadra álmodom az Úszó sziget-et, hát eddig sikerült. A szigeten zajló történet már inkább filmre kívánkozik, vagy egy monodráma keretében játszódhatna, de rockoperaként is el tudom képzelni, a Pink Floyddal pl. 🙂 🙂 🙂 Szóval játszottam vele, itt az erdmény, kérted, hogy osszam meg veletek. Ha megmondod, hol él Mr. BIrd, javítom a határsértéseket. 🙂
Természetesen nem tudom téáküldeni, Edit segítségét kell kérnem. 🙂
No, majd, ha visszajösssz, Cen. 🙂