Délnyugati szélben száguldanak legjobban a lovak, de kedveseim, együtt kávéztam reggel a bukikkal, és azt mondták, hogy Eclipse-kettőre ez egyáltalán nem igaz, ő keleti szélben hozza a formát, talán mert a dédanyja valahonnan Grúziából származik. Délnyugati szél fúj, ugye, érzik? Élénk délnyugati szél, vagyis pokoli vágta várható, a lelátón, a pályaszélen is tapintható a feszültség, nézzék, hogyan lobognak máris a sörények, noha még csak a rajtrács felé terelgetik a lovakat. Remek futam ígérkezik, akár nyernek, akár nem, emlékezetes napjuk lesz, ezt garantálom, legfeljebb azok aggódhatnak, akik Eclipse-kettőre tettek, nem lesz keleti szél, vajon megbirkózik-e a délnyugati széllel a keleti vér, ez itt a kérdés, vajon előfordulhat-e, hogy Eclipse-kettő veszít? Azt hiszem, talán nem testhosszal nyer, de nyerni fog. Látták már Eclipse-kettőt? Most jön ki, igen, ott lépdel a szuperklasszis, nézzék, nézzék, a mozgását, a lépéseit, látják, ugye, látják, hogy ő abszolút nem foglalkozik velünk? Fantasztikus, fantasztikus, miféle veleszületett elegancia ez, uram-atyám, micsoda tökély, szikárság, és visszafogott, fegyelmezett, kirobbanó erő! Hölgyeim és uraim, aki Eclipse-kettőre tett, nem csalódik, innen érzem, ez a ló verhetetlen! Látom, a fejüket forgatják, jobbra, jobbra nézzenek, mindjárt feltűnik, ott jön, ó, igen, kérem, ez nem ló, ez látomás, ez egy álom! Kérem, vessenek egy pillantást balra is, ott érkezik Eclipse-kettő méltó ellenfele, az a mén, aki háromszor nyert Grand Prix-t, és hét évig tartotta a kék Möbius-szalagot, a nagyszerű Kolkrabe! Valljuk be, ő sem kutya, láttak már ilyen fekete lovat? Szinte csak a körvonala látszik, félelmet kelt, sötét, görög lóisten ez, és most végre együtt futhat Eclipse-kettővel, nagyszerű, nagyszerű, micsoda nap! Ott van már az ausztrál Liberálisérzés a hatoson, hozzák, ott vezetik a nyugtalan angol telivért, Redrobint, és kérem, jön már a spanyol Felhő is, Kiscsillag a nyolcason, percek kérdése, és mindenki a helyére kerül, a szél erősödik, nyugtalan vagyok már én is, önök nem érzik?, hogy az ember szeretne a rajtvonalra állni, nekifeszülni a rácsnak, aztán elvágtázni, Eclipse-kettő és Kolkrabe között! Hölgyeim és uraim, irigylem önöket, kiváltképp azokat, akik a rajtrácsnál ülnek, mert önök közelebbről érezhetik a lóvér őrült erejét, önök nyakig vannak abban a feszültségben, amit én csak fentről látok, hamarosan érezni fogják a felszikrázó patkók csillagszórószagát, jól láthatják a kitáguló orrlyukakat, én viszont azt is látom, hogy néhányan most szaladnak a szelvényekért, tessék, tessék csak, van még idő, néhány perc, siessenek…
És most elrajtoltak, Liberálisérzés hajszálnyival a többiek előtt, Felhő és Eclipse-kettő fej-fej mellett, Kolkrabe lépéshátrányban fut, mintha lovagi tornán páncélban futna, kimért tempóval, de hosszú léptekkel. Mögötte Redrobin kapkodja lábát és fejét, jobbra-balra, nem nyugszik, és így métereket veszít, Liberálisérzés visszaesik, sűrű a boly. Gyerünk, gyerünk, lássuk, ki áll az élre, Eclipse-kettőt most nem viszi a keleti szél, Felhőt sebesen repíti az északnyugati is, fej-fej mellett még mindig, a szuperklasszis megnyújtja lépteit, de látják ezt?, látják, amit én látok, hiába nyújtja, hiába, Felhő sebes, nyomukban még mindig a komor Kolkrabe dönget, gyerünk Eclipse-kettő, ne hagyd magad, gyerünk, érzik ezt?, hihhhetetlen, hihhhetetlen, hogy még mindig gyorsítani tudnak, mintha Kolkrabe ösztökélné őket, Eclipse-kettő és Felhő az élen! Eclipse-kettő és Felhő! Nem hiszek a szememnek! Eclipse-kettő és Felhő! Nincs különbség, együtt bólogatnak, mi lesz itt, kérem, mi lesz itt? Együtt az első pillanattól, ugyanaz a ritmus, ugyanaz a hossz, centire együtt, Eclipse-kettő Felhő árnyéka, Felhő árnyéka Eclipse-kettő, és mögöttük kitartóan a sötét, mitikus démon, Kolkrabe! Eclipse, húzz bele! Közeledik a cél, kibírhatatlan ez, kérem, iszonyú, borzalom, ilyen nincs, ők bírják még, együtt, fokozni az iramot, de én nem bírom tovább, kérem, Eclipse!, Eclipse!, Eclipse!, mit neked a nyugati szél, mit neked Felhő, ne hagyj cserben kérlek, ne hagyj cserben, csak egy kicsit, csak még egy kicsit, mindenemet a te nevedre tettem, kis csikóm, bocsásd meg, hogy eladtalak, add viszsza a pénzem, add vissza, add vissza, ne csináld, ne csináld ezt Eclipse, Felhő ellép, Felhő elnyúlik, úristen, Eclipse ne hagyd magad, támadj fel, keleti szél, keleti szél, hátszél, jó szél, jaj, neeeee!
… A kurva életbe.
Hölgyeim és uraim!
Ebben a pillanatban lett oda mindenem.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Sosem jártam még lóversenyen, de most olvasás közben ott voltam. Köszönöm az élményt!
Aztán ott van a meglepő befejezés, a csattanó a végén, amivel más novelláidnál is találkoztam már, és amit annyira szeretek. 🙂 🙂
Ez hatalmas!
Lélegzet- visszafojtva olvastam, ott voltam. Nagyszerű volt!🐎🐎🐎
Ma éppen erre olvasgattam. 🙂
Azok a nevek! Kolkrabe és Redrobin.
Hát persze, hogy te a lovaknak is madárnevet adsz! 🙂 🙂