Edward a villámetetőn (Fotó – Screenshot: Centauri)
Naponta vadászok Edwardra, a legszebb gímbikámra (írtam róla ITT), hogy a lehető legszebb felvételeken mutathassam meg nektek. Az első hosszabb felvételeket egy viharnak köszönhetem. Augusztus elsején, az esti órákban vihar vonult át itt, és úgy nyolc óra felé hatalmas villám csapott be a közelben. Belerezzent a ház is.
A villanás és a hang közötti eltelt időből úgy tippeltem, hogy körülbelül 200 méterre csaphatott le a háztól, valahol a völgyben.
Két nappal később arra gondoltam, hogy rendhagyó módon délután is kinézek a lesre. Mindig hajnalban és este megyek ki, hisz akkor látom a vadjaimat a legnagyobb eséllyel, de arra gondoltam: a bőgés közeledtével talán más időszakokban is egyre többet mozognak; az őzek nappal is üzekednek, elvileg bármikor felvehetném őket, de talán a szarvasok is tesznek már egy-egy kört, főként miután elvonult a hőhullám is (amit ők sem kedvelnek).
A lesre érve először nem észleltem semmit. Csalódott voltam, hogy még az őzek sincsenek kint a placcon, ám nem sokkal később csörtetést hallottam a völgy nádasából, s úgy negyedórával később legnagyobb örömömre Edwardot pillantottam meg, amint a patakparton vonul észak felé. Követtem a kamerával, és abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb átjön a patakon és talán kilép nyílt területre is. Ezzel szemben a birtok közepe táján megállt és beereszkedett a patakmederbe. Kameráztam amennyire tudtam, de csak néha-néha bukkant ki a feje. Ahogy azt az utóbbi időben más szarvasok esetén többször is sikeresen felvettem, Edward is fűzfaágakat ropogtatott.
Pár perc után újabb szarvasok tűntek fel Edward mellett, és ők is csemegéztek. Időnként roppanások, reccsenések zaja jött a partról, amiből arra következtettem, hogy a fűzfaágakat tördelik.
Ezen a screenshoton Edward mögött felbukkan egy szarvastehén is.
Bő fél órán át figyeltem és filmeztem őket, amikor valamitől megriadtak, és az egész csapat tovább vonult a patakpart mentén északnak. Délután hat óra felé történt mindez, ezért kissé furcsálltam, hogy ennyire aktívak a szarvasok. Lementem a lesről, és mielőtt visszahúzódtam volna a házba, a Kökényliget északi végéről is ránéztem a patakpartra. Úgy gondoltam, onnan jobban látom majd azt a helyet, ahol a nagy csemegézés ment. Abból a szögből valóban jobban láttam azt a szakaszt, így rögtön feltűnt, hogy valami erősen fehérlik.
Távcsővel az is világos lett, hogy az egyik legnagyobb patakparti fűzfa egyik törzse hasadt végig – tipikus villám hasította fa vált belőle.
A helyén nagy nyílás támadt az addig összefüggő lombfalban. A lezuhanó fűztörzs pedig elérhetővé tett a szarvasok számára megannyi friss, ízletes, enyhén édes, magas cukortartalmú ágat. Ezért gyűltek össze ott akár fényes nappal is! Hogy le ne maradjanak a ritka bőséges csemegéről.
Így nyitott villámetetőt a környék szarvasainak a vasárnapi vihar.
A villámhasított fűzfa – jókora lyuk támadt a helyén az erdőszélben (Fotó: Centauri)
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
A természet megoldotta, avagy, minden rosszban van valami jó. Ez utóbbit azért merem leírni, mert tudom, hogy már Dan is egyetért ebben. 🙂
Gyönyörű felvételek.
😯
Deus ex machina, Zeuszra hangolva…
♥ ♥ ♥………..