Új madárfajok a birtokon a zsezse és barna zsezse!
24 év után nehéz új madárfajokat találni a birtokon, mégis, 2023 bőkezű volt ebből a szempontból is. A teljesség igénye nélkül először került meg a halászsas, a kék vércse, a vörös kánya (kétszer is), a kis kárókatona és a fekete gólya (szintén kétszer), másodjára fordult elő pusztai ölyv, a rétisas pedig már szinte rendszeressé vált. Az évet novemberben pedig egy régóta várt faj, pontosabban fajpár felbukkanása koronázta meg, nem is akármilyen körülmények között.
Magánterület mint rezervátum
Sokan tudják, hogy ezt a birtokot rezervátumként, élőhelyrekonstrukciós területként kezelem 24 éve, ami nemcsak annyit jelent, hogy a visszavadításán, osztályon felüli madárélőhellyé alakításán dolgozom, hanem kutatom is. A cél nemcsak a 11 hektáros terület rezervátummá alakítása, hanem a flóra és fauna lehető legteljesebb felmérése és monitorozása. Ezért évről évre újabb kutatásokat végzek. A regisztrált fajok bekerülnek egy nagy birtok könyvbe.
2024 év elejéig több mint 800 növény- és állatfajt találtam meg itt.
Minderre nemcsak azért térek ki,
mert új olvasók, új nézők számára mindez új infó lehet, hanem mert a zsezsék megfigyelésének különös bukét ad, hogy épp aznap frissítettem a fajlistákat, egész pontosan a madarak listáját, minthogy közeledett már az év vége.
De nemcsak az új fajok adatait vittem fel, hanem készítettem egy alternatív listát is, melyen azok a potenciális fajok szerepelnek, melyeknek előbb-utóbb meg kell lennie.
Hogy egy példát mondjak: télen gyakori ragadozó a kékes rétihéja, és bár hihetetlen talán, de még sosem sikerült megfigyelni a birtokon vagy annak légterében. Kevésbé „potens” fajként, de a zsezse is felkerült a listára. Főként a ritkábbnak tartott barna zsezse, minthogy negyven év tapasztalat után ebben a régióban a barna zsezsét (Acanthis cabaret) tartom gyakoribbnak, nem pedig a főként inváziók idején tömegesen érkező közönséges zsezsét (Acanthis flammea).
A lista összeállításának napjáig
Magyarországon már sokfelé láttak zsezséket, sőt fogták is őket és gyűrűzték, így tudtam, hogy épp olyan időszakban vagyok, amikor a zsezse (egyik vagy másik) végre megkerülhet akár itt is. Igaz, a 2023 őszi adatok az ország északi-északkeleti részéről származtak, én pedig jóval nyugatabbra és délebbre vagyok. De jelentősebb inváziók során a Balaton régiójában is gyakori a zsezse, a barna pedig szórványosan akkor is előfordul néha, amikor invázió sincs. Ebben most nem mennék bele, alighanem erről és a zsezsék határozásáról majd külön cikket írok. Egyet egyébként is írtam már a zsezsék nem mindennapi helyzetéről.
2023. november 18/19-én jó szokásom szerint éjjel dolgoztam, körülbelül reggel kilenc körül álltak össze a listák, a potenciális fajokat is két csoportba szedtem, az igazán potens fajok (kékes rétihéja vagy zsezse) mellett olyan fajoknak is készítettem listát, melyek igazi ritkaságok, mégis számolok velük, ilyen a fenyősármány és az erdei sármány, de most ezt is tegyük zárójelbe.
Újabb ellenőrző körút
A munka lezárásaként, és mert javában zajlott a sármányok gyülekezése a birtokon, pihenés előtt még beiktattam egy ellenőrző barangolást. Határozottan azzal a gondolattal léptem ki az ajtón, hogy a birtok szűkebb környékét is megnézzem, hátha megkerül a zsezse.
Aki jártas terepen, jól tudja: sokszor gondol az ember efféléket, s aztán vagy bejönnek a dolgok, vagy nem. Persze idővel egyre sűrűbben jönnek be, hisz minél több a terepi tapasztalat, annál pontosabbak a sugallmak is.
A ház és az Angolkert nagykapuja közötti távolság körülbelül 30 méter. Egy perc sincs, amíg a háztól eljutok a Nagykarámig. Tehát egy perc sem telt el, és máris a nagykapunál álltam, ahol máris zsezséket láttam.
Valljuk be: egészen kivételes, hogy ilyen rövid az idő és a távolság a vágy és a beteljesülés között.
Csodálatos reggel volt
és nem csak a zsezsék miatt. A birtok, különösen az Angolkert és az Őskökényes környéke pontosan azt a képet mutatta, amit jobbára csak elképzel az ember, amikor álmodozik. Gyermekkorom őszein még sok olyan terület akadt, ahol ennyi madár nyüzsgött egy-egy napfényes reggelen. A birtok területkezelése is minden erővel azt célozza, hogy ilyen, főként énekesmadarakban gazdag területté váljon. Régi olvasók tudhatják: nem adják az eredményeket könnyen. Sok küzdelem, amíg egy terület látványosan gazdagabbá, egyértelműen jobb madárélőhellyé válik.
Ezen a hajnalon faltól falig mindenütt madarak szedegettek, reppentek, tollászkodtak, sütkéreztek, falatoztak. Verebek, cinegék, süvöltők, szajkók, csízek, tengelicék, erdei pintyek, citromsármányok, nádi sármányok, rigók… És 6 zsezse, illetve barna zsezse.
Két érdekessége is van ennek a megfigyelésnek.
Mit eszik a csíz meg a zsezse?
Nem sokkal korábban, október közepén Marával a Hortobágyon jártunk, ahol fotóztunk és filmeztünk egy csízt a halastavak töltésén, amint a földre szállva a mezei katáng terméseit szemezgeti. Ez azért volt számunkra érdekes, mert itt, a birtokon a csízt ritkán látjuk gyomokon szedegetni, földre jobbára csak akkor megy, ha a madáretető aljából napraforgózik. Minthogy a völgy bővelkedik égeresekben (a birtokon is van másfél hektárnyi), a csíz fő táplálékát pedig az éger vagy a nyír magjai adják (az Angolkertben nyír is van), nálunk nem „gyomozik”.
Érdekes volt látni, hogy a birtokon is gyakori katáng ősztől az aprómagvakat kedvelő, finomabb testalkatú pintyféléknek jelent táplálékforrást.
Mindez azért keltette fel a figyelmünket,
mert 2023-ban már jelentős mézelő zónákat hoztunk létre, és általában is kiemelt figyelmet fordítunk a vadvirágokra. A Hortobágyon megfigyelt csíz pedig azt jelezte a számunkra, hogy mint téli aprómagvas táplékforrás jelentős lehet a mezei katáng is.
Ezt a megfigyelést fényesen megerősítették a zsezsék is, aki elsősorban a mezei katáng magvait bontogatták. Főként a nagykapu környékén mozogtak, rövid ideig a diófa alatt, ahol pedig a csalán irgalmatlanul kicsi magjain eszegettek. Később átmentek a szomszédos területre, szintén katángokra, aztán vissza hozzám. Tegyük hozzá azt is, hogy láttam őket kanadai aranyvesszőn is, ahogyan csízeket is, katángon pedig később kenderikecsapatot.
Mindez fontos tapasztalat és adat, amit a mézelő zónák kezelésénél figyelembe kell venni. Amikor és ahol csak lehet, a nyár végén, ősszel virágzó katángos területeket lábon kell hagyni!
Nemcsak remek táplálékforrás, főként a virágzat a bőgés előtt álló szarvasbikáknak, akik az aranyvessző energia- és cukorban gazdag virágzataiból lesznek “döhér” bikák (erről részletesebben a szarvasainkról szóló filmben).
Nemcsak a méheknek adnak gazdag nektárt egy olyan időszakban (nyár végén), amikor a honi fajok alig adnak nektárt, hanem az aprómagos pintyféléknek is jók lehetnek. Később csízeket is filmeztem az aranyvesszősön, ami azzal is összefügghet, hogy 2023/24-ben a szokottnál gyengébb az égeresek termése. Ez amúgy – ha nagyobb területekre is igaz – okozhatta a zsezsék elvándorlását is északról, nálunk pedig a kisebb inváziót
Zsezse, de barna vagy nem barna?
A madarak határozása további tanulságokkal szolgál. A két nemrégiben szétválasztott faj, a zsezse és a barna zsezse határozása rázós ügy. Tapasztalt terepi madarászokat is megrángathat. Erről írtam korábban. Most csak annyit erről, hogy korábban csak két zsezsefajt tartottunk számon:
- a zsezsét
- és az arktikus területeken élő szürke zsezsét.
Utóbbi mindössze két esetben fordult elő Magyarországon. A barna zsezse csak a zsezse alfaja volt. Ezt emelték aztán a faj szintjére, de annyi a bizonytalanság, hogy a legújabb genetikai vizsgálatok alapján néhány tanulmány már nemcsak azt pedzegeti, hogy a barna zsezsét újra vissza kellene sorolni alfaji rangba, de még a szürke zsezse külön fajként történő kezelését sem tartják indokoltnak. Magyarán:
- Hosszú évtizedekig két zsezsefaj volt. Ebből csináltak hármat.
- De lehet, hogy hamarosan a háromból csinálnak egyet.
Ilyen ez a taxonómia.
Ezekután nem meglepő,
ha azt mondom: a novemberi megfigyelésről azért írok ennyire megkésve, mert a látott madarak faji hovatorzását tisztázni nem egyszerű. Márpedig nem mindegy, hogy novemberben egy vagy rögtön két madárfajjal lettünk gazdagabbak. Ezt sem most részletezem. Röviden annyi a lényeg:
a zsezsékről lőtt fotókat azóta több hazai és külföldi csoportban megfuttattam. Látták ezeket a madarakat hazai és külföldi madarászok is. A határozás körüli bizonytalanságokat jól jellemzi, hogy arról a madárról, amit az egyik helyen a többség „sima” zsezsének vélt, egy másik csoportban, zömmel brit és részint skandináv madarászok (ahol mindennapos a barna zsezse) inkább barna zsezsének tartották. Az „inkább” konkrétan 92%-ot jelent, vagyis meggyőző többséget.
Időközben az egyre szaporodó hazai megfigyelések körül is kialakultak diskurzusok, Faceboook-csoportokban épp úgy, mint a birding.hu oldalán. Abban egyeznek a brit és a hazai terepi madarászok, hogy mindkét országban vannak, akik indokolatlannak tartják a zsezse és a barna zsezse faji elkülönítését. Sokan amellett érvelnek, hogy a két faj elkülönítése terepen valójában nem is lehetséges. Ebbe a vitába nem is akarnék belemenni, mindenesetre, a legújabb magyarországi megfigyelések (2024.02.03-ig) inkább azt igazolják, amit régóta gondolok:
A hozzánk közeli Alpokban fészkelő barna zsezse, a cabaret (legyen faj vagy alfaj) rendszeresebb, nyugaton akár kisszámú, de rendszeres téli vendég is lehet, míg a flammea jobbára csak inváziós években jelentkezik és érkezik keletről. Ebben egyébként volna logika.
A 2023/24-ben Magyarországon megfigyelt zsezsék „meglepően” nagy része egyértelműen barna zsezse.
De vissza a birtok zsezséihez.
Nem állítom, hogy megnyugtatóan rendeztem minden zsezsével kapcsolatos kérdést, de hosszas kutakodás, sok száz tapasztalt, honi és főként nyugati madarász véleményére alapozva azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy a hat madár között volt közönséges zsezse (Acanthis flammea) és a barna zsezse (Acanthis cabaret) is. Így nem egy, hanem rögtön két fajt is üdvözölhetünk a birtokon, és a megfigyelt madárfajok listáján a két zsezse a 144. és a 145. madárfaj.
Őket pedig rögtön 2024 elején 146-iknak az uráli bagoly követte, de ez már másik mese.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több “Kert és vadon”
még több madár
Én nagyon távol vagyok a költőhelyektől, nem láttam még a kertben zsezsét, de most adtál egy ötletet, hátha egyszer mégis. Konkrétan, a katángkórót nem fogom lenyírni a kert egyik részén, általában van bőven nyár végén, és majd meglátom, milyen madarat csalogat ide.
A lábon hagyott katáng biztosan jó lesz valamire, ha másra ne, akkor arra, hogy elszórja a magjait (a méhlegelő növényének is kiváló). Amúgy – ezt sajnos kihagytam a posztból, ami így is túl hosszú – másutt is találtam további fotókat másoktól, külföldi madaras csoportokban meg az Instán is, ahol zsezsék szintén katángon bandáznak, de népes tengelic-csapatokat, kenderikéket is láttam katángosokon. Úgy tűnik, hogy a mezei katáng kifejezetten kedvence az kistermetű, finomabb alkatú, aprómagokra “szakosodott” fajoknak, így például egy másik ritka pintyfélét is behozhat, a sárgacsőrű kenderikét is (ez már csak hipotézis).
Ha ornitológia vizsgára készülnék, akkor a te leírásaidból készülnék, Cen’.
Átlátható, logikus, amellett nem unalmas!
Azok a fotók! Tüneményes!
Köszi.🐦🐦⬛💚
Nem unalmas? Hát annak nagyon örülök, mert ezeket a zsezséskedéseket pokoli nehéz tálalni – amíg írtam, azzal vigasztaltam magamat, hogy egyúttal a birtok nagykönyvét is írom, amiből szeretnék majd egyszer egy tényleges könyvet is. De olyan könyvet, ami érdekes és érthető laikusoknak és profiknak egyaránt.
Olyan lesz, hidd el, jó a “stílusod”. 🙂
Ezt a posztot most olvastam először, ha most vizsgázni kéne belőle, sikerülne, simán. 🙂
Ezt ma éjjel írtam 🙂 Tavalyról volt elmaradás, mert azt írtam, hogy meglett a zsezse, mutattam fotót is videót is, de még nem írtam meg, hogyan eset a megfigyelés, mit kell tudni róla… és még van egy nagy adósságom még tavalyról, a legritkább madárfajom 24 év alatt… 🙂 csak először a zsezséket akartam.
Nagyszerű lett, remélem, kipihented magad azóta! 🙂
Azt lehet tudni miért zsezse a neve ennek a pöttöm madárnak? A katáng kóró amúgy gyógynövény, csak azért ugrott be mert epebajosoknak mint én kifejezetten ajánlják a leveleiből készült teát, a gyökere meg a jól ismert cikória. Ha minden madárról ilyen alapos tanulmányokat (bocs hiszen szakember írja) lehet itt olvasni, akkor nem csupán a birtok nagykönyve lesz felbecsülhetetlen érték, hanem a madaras könyved is.
Jééé! Ő a zsezse? Láttam néhány ilyen példányt a kertemben. A komposzttelep melletti “művelés alól kivont” elgazosodott nyílt területen, ahol az egyszer régen ültetett metélő fokhagyma is elszaporodott, mint a fű. Gazdagon hozza a magtermést, azon szedegettek. Piros sapkájuk miatt messziről azt gondoltam királykák. Közelebbről nem tudtam jobban megnézni, mert elröppentek.