Három madár, három titok | Őszapó, vörösbegy és csuszka
Csaknem minden madárfajról tudunk valamit, amit csak kevesen tudnak. Minden madárfaj – sőt minden faj a Földön – rejtvények és titkok tárháza. Gondoljunk arra, hogy az ember több ezer éve igyekszik kiismerni önmagát, és még ez a munka sem ért véget. Azon túl, hogy a Homo sapiens jó ideje önmagát tartja a legérdekesebbnek, semmi sem utal arra, hogy más fajok kevésbé volnának érdekesek, sőt: az utóbbi két évtizedben rendre az derül ki más fajokról, hogy alaposan alulértékeltük őket.
40 éve
hogy szakadatlan kíváncsisággal megyek a madarak után, újabban pedig megteszek mindent azért, hogy ők „jöjjenek utánam”, hozzám, a kertembe és udvaromba, ligetembe és nádasomba; 40 éve olvasok róluk, beszélgetek róluk, írok róluk, de még ma is mindennapi tapasztalatom, hogy egy faj elmélyültebb megismerése nem alagsori ablakot, hanem egy katedrális grandiózus kapuit nyitja meg számunkra, melyen keresztül beléphetünk a bioszféra szentélyébe újra és újra.
Három olyan madarat mutatok most, akikkel bárki találkozhat, s mindhárman ott lehetnek egy madáretetőn is, a képek alatt pedig három apró, de annál érdekesebb „titkot” mondok el róluk. Fogadjátok szeretettel, osszátok meg másokkal is!
A legjobbakat továbbra is, üdv: Cen’
1. | VÖRÖSBEGY
Nemcsak csodaszép, nemcsak sokak kedvence, de a napokban még tart a vonulásuk is. Októbert általában a daruvonulás hónapjának tartjuk, ám valójában ugyanebben az időszakban, októberben, és november elején vonulnak tömegesen a vörösbegyek is. Nálam például az utóbbi egy hétben körülbelül 50-80 vörösbegy tanyázott.
A vörösbegy különlegessége, hogy vonuláson is énekel, így mostanában, ha madáréneket hallunk, az leggyakrabban a vörösbegy éneke. Tapasztalt madárbarátok azt is hallhatják, hogy más ez az ének, mint a mi vörösbegyeink éneke – hisz most épp főként a Baltikum és Skandinávia vörösbegyei keresgélnek és énekelgetnek a kertjeinkben, mielőtt a többségük innen is tovább vonulna a Földközi-tenger partvidékére.
A kedves, csinos vörösbegy azonban kiemelkedik a madárvilág más tagjai közül abból a szempontból, hogy „beírta a nevét” a tudománytörténetbe.
Territoriális madár, ami annyit tesz, erősen tartja és védi a területét (néha még vonuláson is!), s e viselkedés tanulmányozása annak idején megért egy Nobel-díjat is. Niko Tinbergen, holland kutató kapott orvosi Nobelt (megosztva Karl von Frischsel és a közismertebb Konrad Lorenzzel), miután a tüskés pikó nevű hal mellett leírta a vörösbegynél is az úgynevezett kulcsingert; a vörösbegy csodaszép narancsszíne ugyanis míg minket gyönyörködtet, a hím vörösbegyekre úgy ha, mint a vörös posztó, és vad támadást vált ki belőlük; elég a területökre kihelyezni egy vörös vattacsomót, annak is nekimennek.
Szelíd és kedves madarunk tehát valójában – legyen ez bármilyen kiábrándító – elszánt harcos a saját köreiben, és ennek kulcsa épp a szemet gyönyörködtető vörös szín. Minderről és a vörösbegyről általában részletes cikket írtam ITT.
A Youtube-on pedig ITT találtok róla egy videót.
2. | CSUSZKA
Hamarosan több írásban is foglalkozom a madáretetés kérdéseivel, de annyit máris elárulok: arra az örök kérdésre, „mikortól szabad etetni?”, a válasz az, hogy novembertől teljes nyugalommal. Nyilván akadnak is köztetek olyanok, akik már javában etetnek, és sok helyen felbukkanhat a csuszka is; és ha felbukkan, azt tapasztaljátok, hogy a csuszka talán a legszorgosabb, „legmohóbb” madárvendég, megállás nélkül sürög-forog, ráadásul egyszerre több, néha 3-4 napraforgóval távozik, de csak azért, hogy rendkívül gyorsan visszatérjen.
Ezeket a magokat nyilván nem eheti meg ebben a tempóban, de akkor miért hordja el esetenként az utolsó magot is?
A csuszka, épp ahogy a szajkó vagy a mókus, raktárokat készít. Nem mohó, hanem előrelátó. Amíg táplálékbőség van, igyekszik mindent elspájzolni, így közeli odvakban, hasadékokban halmozza fel a magot, hisz nem tudhatja, hogy a madáretetőn egész télen gondját viselik. Erről írtam már egyszer (arról is, hogyan „moderáltam” egy mindig mindent kifosztó csuszkát) ITT.
Ebben a videóban pedig az is jól látszik, hogyan gyűjt a csőrébe több magot:
3. | ŐSZAPÓ
Ha van cukiság, akkor az őszapó az. És a szemhéjceruzája se gyenge 
Főként olyan etetőknél bukkan fel, ahol cinkegolyóval is etetnek. Azon túl, hogy rendkívül szép és kedves, gyakran bizalmas kis „nyeles gombóc”, van egy olyan tulajdonsága is, amit leginkább azok ismernek, akik járnak gyűrűzőtáborokba.
Míg a vörösbegy szelíd külleme „zord szívet”, nagy harcost takar, addig az őszapó a szolidaritás mintapéldája. Általában csapatokban jár, sokszor együtt a cinegékkel és a királykákkal, de esetükben a csapatszellem nem egyszerűen arról szól, hogy együtt könnyebben fedeznek fel új élelemforrásokat és a ragadozók ellen is nagyobb biztonságot nyújt egy csapat, hanem valódi szolidaritásról van szó, magyarán:
ha valaki bajba kerül, a többiek nem hagyják magára.
Gyűrűzések során gyakran tapasztalható, hogy amikor a hálóba kerül egy őszapó, és leadja a vészjelzést, a többiek – ahelyett, hogy tovább állnának – a „bajba jutott” társ körül hemzsegnek; addig-addig, míg néha az egész csapat a hálóba nem kerül.
Hálózásnál ez a viselkedés nem sokat segít, épp ellenkezőleg, kész szerencse, hogy a befogott madárkák, miután jelölőgyűrűt kapnak, szabadon és épségben mehetnek tovább, de más helyzetekben valóban előnyös. Költési időben az őszapó remekbe szabott, gömb alakú fészkeit többen is fosztogathatják, a szajkótól az erdei siklóig. Ha a fészekaljat fenyegető ragadozó bukkan fel, a környék összes őszapója összegyűlik, és izgatott repkedésbe kezdenek. Apó termetük, finom alkatuk nem teszi lehetővé, hogy felvegyék a harcot, ám minthogy minden ragadozó a láthatatlanságra törekszik, rendkívül idegesítő számukra, hogy köröttük őszapók felhője rajzik, és pillanatokon belül minden környékbeli madár őket figyeli, így az esetek jelentős részében egy idő után inkább odébbállnak. Minderről és az őszapóról részletesebben ITT írtam:
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madár
még több Kert és vadon
