Bevallom elfáradtam. Kicsit remeg bennem ma minden, ahogy Tracy Chapman hangja remeg. Már délután tudtam, hogy ezt választom ma estére. Nem mellesleg egy apró, szép emlékem is kötődik hozzá. Annak idején minden második hét péntekén népes baráti társaság verődött össze nálam egy kis főzésre, borozásra, zenélgetésre, mulatozásra. Egy alkalommal nemcsak borozás volt, hanem becsúszott pár konyak is – úristen, mióta nem ittam konyakot, van már 15 éve is –, így aztán hajnalra erősen emelkedett állapotba jutottunk, főként az egyikünk. Akkortájt még CD-ről hallgattunk mindent. Felváltva raktuk be a kedvenceinket. Egy ponton én Tracy Chapmant választottam, azt hiszem, épp ezt a számot. A szám végére az egyik cimbora – aki egyébként nem volt érzelgős soha – könnyekben tört ki. Úgy sírt, akár egy karon ülő gyerek. Páran megrémültek ettől, azt hitték, valami baj van. Én viszont nagyszerű, bátor dolognak tartottam, hogy egy férfi sírni is mer, és ebbéli lelkesültségemben azt mondtam: legyen ez a CD annál, aki igazán érti és érzi. Azóta sincs Tracy Chapman CD-m.
Jó éjt!
Fotó forrása: Wikipédia
Azt hiszem, hogy lemaradt a zene. 🤔
Tényleg fáradt lehetsz!
ó basszus tényleg! De már ott figyel!
Köszi! 🙂 Kár lett volna érte, ha tényleg lemarad.
Ez a reggeli és esti zene nagyon jó ötlet! 👍🙂
Pihenned kellene! ☝
Jó kis házibuli zene. 🙂
Emlékszem rá. Szeretem.