Gyakran hallgattuk ezt a számot a kávézóban a zárás utáni takarításhoz, miután kitöltöttük magunknak az üveg alján maradt másfél deci proseccót. Akkor még azt hittem, hogy az énekes nő, szóval ma eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy nem.
Megszerettem azt a bársonyos, elfogadó nyugalmat, amivel ez a zenekar a nehéz érzelmekhez nyúl. De hát nincs igazuk? A kétségbeesés nem vezet sehová. Ez a termékeny, meditatív nyugalom viszont még a legelveszettebbnek tűnő helyzetekben is új irányt mutathat.
(Kép forrása: Pixabay)
Basszus, ez tényleg nem nő? Meglepett engem is! – de már órák óta ezt hallgatom.
Ugye? 🙂
Külsőleg nem nő, de ……… a szakáll még nem minden. 😀
Egyébként a lényeg, hogy ez a kicsit szöszös hang egy hideg szobában is átmelegít. 🙂
Én most úgy ráhangolódtam, hogy egy hosszabb válogtást kezdtem hallgatni.
Haha, igaz. 🙂 Lehet, hogy mégsem tévedtünk..De szépen összefoglaltad a hangulatot! Én is így kezdtem, először egy, aztán két szám, aztán már nem számoltam. Addiktív dolgok ezek. 🙂
“szöszös hang” – ez jó! Tízpontos 🙂
A szám hallgatása közben láttam magam előtt a záróra utáni kávézót! 🙂 Tökéletes kép ehhez a számhoz.
Tényleg meglepő, hogy ez a hang egy férfihoz tartozik. Az jutott most eszembe, hogy a 70-es években volt egy énekesnő, Amanda Lear – a fiatalabbak biztosan nem is hallottak róla -, a diszkókirálynő, akiről meg azt nem akarták elhinni a hangja alapján, hogy nő. 🙂
🙂 🙂
Amanda Lear nevét ismertem, de a számai nem voltak meg, úgyhogy rákerestem. Tényleg sajátos karaktere van a hangjának. Akkoriban ezt nem is lehetett olyan egyszerű lecsekkolni, nem volt olyan akadálytalan az infóáramlás.
Most látom, hogy az Enigma című számot már többször is hallottam.
Bizony, akkor még nem létezett az internet, hogy pár kattintással rákeresek. 🙂 A tévében is ritkán lehetett látni, csak a hangját hallhattuk a rádióban.
Én emlékszem rá! Most, hogy említetted. Mekkora sláger volt az is…