2022 legemlékezetesebb posztjai | 2022.08.14., Facebook |
… annak, aki tudja, milyen aprólékos munkával épít meg egy-egy erdőt a bioszféra – hogy aztán percek alatt váljon sívó pusztasággá. Három napja jártam Istria keleti partján ezen az erdőtűz sújtotta tájon. Ha megállok egy ilyen erdő helyén, elhatalmasodik rajtam az érzés: a bioszféra szándékosan „csinálja ezt”. Visszaveszi az erdőt. Visszaveszi a vizet. Visszaveszi a hűs levegőt. Visszaveszi az élelmet. Visszavesz mindent. Semmisnek tekinti az ember és a közte egykor megkötött szerződést.
Ha figyelembe veszem, hányszor és hányféleképp szegtük meg együttélésünk megannyi paragrafusát, indokolnak tűnik a bioszféra bármely ellenlépése. Lehet erre azt mondani: ó, ez csak egy költői kép! Ám aki biológiában, ökológiában csak közepesen is jártas, pontosan tudja: bármely rendszer működésének egyik alapja a feed back-mechanizmus vagyis a visszacsatolás. A bioszféra tehát valóban reagál, valóban visszavon, megsemmisít, elenged élőhelyeket, erdőket, mezőket és folyókat, magára hagy tavakat, bár valószínűleg nem tudatosan, ahogy azt a magamfajta sokszor elképzeli. Épp e tudatosság hiánya eredményezi azt, hogy nem mérlegel, nem ment meg senkit és semmit önmagáéért. Nem kímél minket csak azért, hogy megmaradjon egy erdő, egy tó, egy hal, egy ökoszisztéma. Ha fenntarthatatlan, hát akkor fenntarthatatlan. Ennyi. Nincs olyan, hogy 2×2 néha öt. Nem, az mindig négy. A bioszféra nem szarozik. Nincs erkölcse. Nincs esztétikája. Csak vaslogikája van. Ez jut érvényre egyre gyakrabban – ahogy korábban is. Évezredekig egy rendszer optimális tartományban tartott lassú fejlesztésében, újabban radikális változtatásokban.
| Az Európai Unióban csak az idén 660.000 hektár égett le – eddig a legrosszabb év 2017 volt, amikor 420.000 hektár vált a lángok martalékává.
| Magyarországon az utóbbi 16 év átlagában évente durván 300 hektár válik hamuvá. Ezzel szemben az idén már 6500 hektárt tarolt le a tűz.
Rájövünk majd, hogy az ember sosem volt felvilágosult. Rájövünk majd, hogy az ember sosem volt progresszív. Arról beszélünk majd egyszer, mi is volt az a mítosz, amit a Homo sapiens unos untalan fejlődésnek és szabadságnak nevezett. Méla undorral beszélünk majd azokról is, akik csak akkor váltak zöldekké, amikor „megérte” már. Cseppnyi részvét nélkül beszélünk majd azokról, akik csak akkor kezdtek bezöldülni, amikor az már divattá vált. De nem kell csüggedni és pánikolni; a csöndes kisebbség tovább él majd; megérti hamarosan, hogy progresszív csak a bioszféra lehet, és szép csendben fejet hajt a fölöttünk álló törvények előtt. A posztmodern ember szabadságeszményét megmosolyogja majd, és miután új szövetséget köt a bioszférával, létrejön az az embertípus, aki alkalmazza is, amit régóta tud, figyelembe veszi például a feed back-mechanizmust, és így lesz minden korábbi kultúra emberénél együttműködőbb és szabadabb.
Kérlek, oszd meg ezt a posztot másokkal is
Köszönöm.
FOTÓK: Istria, 2022. augusztus (Centauri)
