Három rém egyszerű recept

Felhoztam a pincéből egy 2000-es, vagyis kereken 20 éves mecsekaljai Muscat ottonelt. A muskotály általában rövid életű bor, de ez prémium kategória.

A franciaországi út után (amint Málta után is) fokozott éhség jelentkezett 😊 Igaz, a várakozásokhoz képest egészen mennyei körülmények között találtuk magunkat az óceán partján, de azért azt nem mondhatnám, hogy változatosan étkeztünk. Így azután hazaérve nem is fogtam vissza magam.
Három olyan ételt is elkészítettem, amit soha korábban – de ne gondoljatok semmi extrára.
Nagyjából abban a sorrendben haladtam, ahogy a mélyhűtőből bukkantak elő a hozzávalók.
Először a pisztráng. Ráadásul az gyorsnak és ínyencségnek ígérkezett. Halkan mondom: pisztráng csak egészen kivételes esetben van a mélyhűtőmben. Ez most egészen kivételes eset volt. S azzal kecsegtetett, hogy mint minden hal, hamar elkészül, de mivel szerettem volna megadni a módját, és beugrott a klasszikus süllő recept (a pisztráng is ragadozó, akár a süllő), gondoltam, legyen tejszínes; de azért átpörgettem néhány receptet is, s pár helyen belebotlottam boros verziókba.
Mármost a bort nagyon szeretem, használom húsokhoz, még tejfölös húshoz is – na meg palacsintatésztába, mint azt páran már évek óta tudjátok 😊. Összevontam hát két receptet. S milyen jól tettem.
Egy jénait kikentem vajjal, megszórtam zsemlemorzsával, a halat megsóztam-borsoztam, körbeszórtam apróra vágott vöröshagymával. Halhoz fehér bor dukál, de gondoltam, életem első pisztrángja ez, hadd szóljon! Felhoztam a pincéből egy 2000-es, vagyis kereken 20 éves mecsekaljai Muscat ottonelt. A muskotály általában rövid életű bor, de ez prémium kategória. Aranyérmes borról beszélünk, amit ennek megfelelően annak idején első osztályú dugóval hoztak forgalomba. A fénykorán túl van már, eltűnt belőle az a bódító hárs- és bodzaillat, cserébe finom vajasság keletkezett benne. Megdöbbentően finom – és hál istennek van belőle bőven, legalább 30-40 palack.

Így tehát a 20 évig érlelt muskotállyal és tejszínnel meglocsoltam a pisztrángot, majd zsemlemorzsával a tetejét is megszórtam.

Eszement volt. Csak kevés.

Míg a pisztráng sült, előkészítettem életem első oldalasát. Másutt ez köznapi kaja, de én rendkívül ritkán eszek sertést. Nincs ellene semmi kifogásom, szeretem is, de más húsokat sokkal jobban. Erről szinte kár is írni.
Oldalas, a ’la ahogyan akarod. Oldalas vagy ami tetszik.

Életem első oldalasából annyit tanultam, hogy mint oly sok húsnál, itt sem érdemes spórolni a mennyei fokhagymával – el nem tudok képzelni olyan mennyiséget, ami elronthatná.
Fűszerezés tetszés szerint, viszont sütni lassan kell. Míg át nem sül, alufólia alatt, aztán lehet kicsit pirítani rajta.

Végül: ez itt az, aminek látszik. Már ha látszik valaminek egyáltalán. Ez az, amit anyám agyba-főbe készített: rakott káposzta. Mégsem készítettem soha, pedig élek-halok érte, sok borssal, 21-es tejföllel.
Kb. 1 kg darált sertéscomb, 1 kg rizs, és 0.5 kg savanyúkáposzta felhasználásával készült.
Sokfelé ettem gyermekkorom óta rakottkáposztát, meg töltött káposztát is, néhol savanyú verzióban. Azt én valahogy kevésbé szeretem. Ezért a káposztát kétszer is átmostam, sőt, hagytam kicsit ázni. Ezután jó hosszan dinszteltem, a rizst megfőztem. Míg ezek pöfögtek-rotyogtak, addig a darált húst befűszerezve wokban megfőztem-sütöttem. Állítólag jó, ha kicsit pirul is, de a leve nem engedte, én meg úgy gondoltam, hajrá, főként miután a rizs is elkészült és a káposzta is átfőtt.
Sokan rétegezve rakják tálba vagy tepsibe, de én összekevertem, méghozzá alaposan.
Ez egy kicsit fárasztó, de szerintem jobb; így nagyon együtt vannak az ízek, az egész cucc összesül. Úgy rémlett, hogy anyám is így készítette, legalábbis így valahogy, és én azt szerettem. Miután az egészet beleeresztettem a tepsibe és elegyengettem, erősen reméltem, hogy olyasmit kapok, mint gyerekkoromban. S lőn csoda! Valóban. Azóta megismételtem. Nem tudom, lehet-e a rakottkáposztáról frankó képet lőni, nyilván. Nekem nem sikerült, de valószínűleg csak azért nem, mert nemigen tudtam másra gondolni, minthogy csapathassam rá a tejfölt, és végre ehessek.