Ideológiák helyett élet
Minél unalmasabb, annál fontosabb
![](https://centauriweb.hu/wp-content/uploads/2023/01/cropped-cropped-cen_logo_circle.png)
Küzdeni kell a fásultság kísértetével az utóbbi években. Főként a pandémia kitörése óta. Nem mintha a járvánnyal együtt járó bezártság törvényszerűen vezetne fásultsághoz. Sokaknál igen. Nálam nem. Viszont a járvány jóvoltából még élesebben rajzolódik ki az út, amelyen járunk. Az út, amiről rég le kellett volna térni. A zsákutca.
Ezer és egy dolog történik,
és mégsem történik semmi. Ahogy azt a járvány elején, 2020 márciusában „jósoltam”. A pandémia intő jel, amiből levonhatnánk egynémely következtetést végre. Volt is pár hét, talán 1-2 hónap, amikor világszerte egyre hangosabban fogalmazódott meg sokakban, hogy ideje volna lépni; ideje lenne átnyergelni egy másik működési módra. Nekem akkor is erős kétségeim voltak. Nem azért, mert ne gondolnék elkerülhetetlennek egy éles, gyors szemlélet- és életmódváltást, hanem mert úgy láttam:
a pandémiából fakadó „kötelezettségeket” előbb-utóbb elfedi valamivel a politika és a közélet; ahogy más globális kihívásokkal szemben eddig is tette.
Úgy gondoltam 2020 kora tavaszán, hogy adekvát válaszok és valódi reformok helyett arra törekszünk majd, hogy mihamarabb visszaálljon a régi „rend”, és hogy ezt megtehessük (annak tudatában is, hogy ez a „rend” fenntarthatatlan), ideológiai harcokkal írjuk majd felül a cselekvéskényszert.
Mert a kényszert nem szeretjük.
Nemcsak árukat termelünk túl sokat, de túltermelés van szabadságeszményből is. Olyannyira, hogy nem vesszük már észre, melyik az a kényszer, ami – szeretjük vagy sem – megkerülhetetlen. Így aztán elkövetünk majd mindent, hogy a kényszert, a szükségszerűt valami módon felülírjuk. Igen, gondoltam (és írtam) másfél éve:
ideológiai háborúk lesznek erre a legalkalmasabbak, mert harcolni azt nagyon szeretünk.
Főként szélmalomharcokban.
S lőn. Az utóbbi harminc évben egyszer sem zajlottak olyan heves és mindenre kiterjedő ideológiai- és identitásviták, mint az utóbbi másfél évben.
Miközben nyakunkon a járvány negyedik hulláma, és ami különösen problémás: a Föld bioszférája az utóbbi másfél évben sem volt karanténban, folyamatai nem álltak meg, nem lassultak. A bioszféra – melynek mi csupán részei vagyunk – nem torpan meg egy percre sem csak azért, hogy időt adjon nekünk. Hisz adott már eleget. Nem ad még egy félidőt egy kis tombolásra, hisz végigtombolhattunk már pár évezredet.
![](https://centauriweb.hu/wp-content/uploads/2023/01/1000-earth-Fold-Gaia.png)
Unjuk már mindannyian
– azt hiszem – az újabb és újabb klímaváltozásról, erdőtüzekről, aszályokról, viharokról tudósító híreket. Elfogadom: lehetetlen úgy élni, hogy beengedjük magunkhoz minden nap minden percében ezeket az infókat és fotókat. Többek között azért sem, mert elveszhet a hitünk is, ha ugyan el nem vesztettük már.
Az ember értelmességébe vetett hitünkről beszélek. De harcoljon a világ bárhogy ezer és egy kérdésben, míg valójában nem tesz semmit az életbevágó kérdésekben, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak ideológia viták pankrációiban „gyönyörködjünk”, hogy úgy figyeljük a híreket, mintha szappanoperát néznénk. Csak nézzük napról napra, ahogy belharcokat vívunk, míg könnyűszerrel kimutatható: ahhoz sincs elég szufla és bátorság bennünk, hogy prioritásokat állapítsunk meg.
Ahhoz is hülyék vagyunk,
hogy belássuk: érjünk el bármit ideológiai-politikai harcaink során, legyünk abszolút győztesei bármelyik vitának, hős jobbítási szándéknak, járjanak belső forradalmaink még oly hatalmas, pozitív eredménnyel is, ezek csak belső forradalmak; belső forrongások és összecsapások egy olyan történelmi korban, amikor bármely társadalom léte egy radikálisan változó nagy rendszer, az összeomló, de lagalábbis radikálisan átalakuló, a maga forradalmát élő bioszféra foglalatában ül.
Most épp teljesen mindegy, milyen eredményre jutunk belviszályaink végén – ha a végükre érünk egyáltalán valaha –, mert a kérdés valójában az: bármiféle vélt vagy valós eredményünknek lesz-e még értelme ezen a bolygón pár évtized múlva?
Egymás röpiratait olvassuk,
kritizáljuk, cincáljuk, fikázzuk, égetjük el nap mint nap, míg a minket eltartó rendszer most már óránként küld sürgönyt, infót, jelet a világ minden tájáról, hogy értsünk végre a szóból. De hiába.
A Tuz Gölü mellől érkező képek sem lesznek jók semmire. Szokatlanul nagy az aszály Törökországban. Ahogy évekig aszály sújtotta a háború kitörése és a menekülthullám kialakulása előtt Szíriát is. Unalmasak már a hőmérsékletrekordok is.
Egyik fülünkön be, a másikon ki.
Megszoktuk. Anélkül szoktuk meg, hogy megértettük volna akár csak egyszer is. Nem értjük. Nem beszélünk a bioszféra nyelvén, úgy látszik. Hogyan is értenénk egy ennyire univerzális nyelven, ha egyszer permanens felvilágosodásunk során odáig sem jutottunk el, hogy egymás nyelvét megértsük. Hogyan is lehetne bármi lövése a Bioszféra egyetemes, matematika-alapú nyelvéhez egy ilyen bábeli népségnek?
Íme egy videó, ahol tízezer fiatal flamingó pusztult el az aszály miatt. Sóval bevont, összefonnyadt madármúmiák a mederben.
Újabb ikonikus képek, melyeket remekül használhatnak majd „riogatásra” „sötétzöldek”. Nincs elég víz. Ott sem. Ami van, annak jelentős részét elöntözik. Jogos. Kell az élelmiszer. Csak le kell mosni néha a kocsit is. Ezek meg csak flamingók. Nem mintha nem ölték volna már egymást a vízért emberek is.
Megértem, ha felmerül a kérdés: és akkor mi van? Mit kezdjünk most ezzel? Mit gondoljanak, érezzenek és tegyenek azok, akik akaratlanul vesznek részt mindebben. Akik csak önkéntelenül úsznak az emberiségnek mondott árral, bár ha tehetnék, fordítanának a sorsunkon.
A többséget elragadta a tévtanok, téveszmék, és tévhitek forgataga. A többség nemcsak ma, hanem tíz év múlva is szentül hiszi majd, hogy amiért ma harcolt, az volt a legfontosabb. Nem kell haragudni. A többség nem tudja, miben vesz részt, mit tesz épp, s mindez hová vezet. Tudta-e valaha?
Amit tennénk, nem tehetjük meg. Ahhoz most mindenki kellene. Olyasminek kellene történni, ami sosem történt meg velünk.
Együtt kellene visszavonulót fújni csaknem minden kérdésben, hogy reagálhassunk valamit arra is, ami a legfontosabb, és ami minden egyéb kérdésnek és harcnak alapfeltétele. Ez egy kicsit őrjítő néha. Ha értjük, miről van szó. Ha értjük, miben élünk. Mégsem lehetünk jelen itt félőrülten. Látjuk: félőrültből és egészen őrültből is tombol a túlkínálat. Mi azonban ne növeljük ezt a piacot tovább akkor sem, ha úgy tűnhet, egyoldalú őrültségekre mindig van kereslet. A legfőbb kereskedelmi partnerünk jól láthatón nem vevő rá; ebből jó ideje egy grammot sem vesz át már a Bioszféra.
Ne vegyünk részt baromságok újratermelésében, és ha már egyszer szétműanyagozzuk, szétfüstöljük a Bioszférát épp úgy, mint a Homo sapiens elméjét, arra ügyeljünk, hogy mi a lehető legkevésbé járuljunk hozzá újabb tavak kiszáradásához, s vigasztaljon minket a tudat, hogy még ha erdőtüzek, kiszáradó tavak, tarvágások, s megannyi pusztítás ellen a mi lépéseink alig-alig számítanak, addig van egy hely, ahol tökéletes tisztaságot tarhatunk, ahol virágozhat minden virág, ahová nem kerülhet be műanyag, ahol nem vágnak tarra mindent, ahol nem fonnyaszt mindent karcinogénre a füst; van egy hely, ahol legalább a változás, a valódi reform lehetőségének eszméjét tisztán tarthatjuk; tartsuk tehát tisztán – mint egy dús erdőt, mint egy hömpölygő folyót, és mint egy háborgó óceánt – az elménket.
Az sem könnyű, látjuk, de azért próbáljuk meg! – már ha akarjuk egyáltalán, hogy legalább a fejünkben rend, a pszichénkben tisztaság és fenntartható létállapot legyen; ideológiák helyett élet.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
![](https://centauriweb.hu/wp-content/uploads/2023/10/adomany-8-683x1024.jpg)
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több cenweb
még több cenweb