Élt a 18. századi Svédországban egy dalköltő, bizonyos Carl Michael Bellman, akinek fő témáját az ivás adta. Kiterjedt életművében még a magyar bor is felbukkan:
“Jajha barátim! volna csak
Torkunk java, dézsa magyar bor!”
Bellman a svéd irodalomnak Strindberg mellett a legnagyobb világirodalmi hatású alakja, akinek a költészete fiatalabb magyar kortársának, Csokonai Vitéz Mihálynak a lírájával rokonítható. Egyedülálló stílusában az elegáns rokokó klasszikus utalásai komikus kontrasztban állnak az ivás és a prostitúció pórias világával, miközben egyszerre bánja és ünnepli a kicsapongó életmódot. Leginkább két megzenésített versgyűjteményére büszke az utókor, a Fredman leveleire és a Fredman dalaira, amelyekbe itt bele is hallgathatunk:
Bellman életéről itt és itt olvashatunk többet, a műveibe pedig itt pillanthatunk bele.
Címlapkép: Per Krafft portréja Bellmanról, forrás: Wikimedia Commons
Ez érdekes, még csak nem is hallottam róla és ez szomorú. Főleg, hogy Strinberg után a második legnagyobbnak titulálják.
Ugyan semmit nem értettem belőle, de remek ritmusa van 🙂
Én is csak most ismertem meg Infodémonnak hála, valójában neki köszönhetjük a cikket, úgyhogy át is írtam. Minden nap tanulunk valami újat. 🙂 Itt egyébként megtalálható néhány verse svédül és magyarul is: https://www.magyarulbabelben.net/works/sv/Bellman%2C_Carl_Michael-1740/
Köszi a linket, megnézem.
Nincs mit! 🙂
Akkor egy kicsit a svédek Villonja is.