Nem árt néha jó híreket hallani. Jó tudni, hogy 2020-ban a havasi sarlósfecske megtelepedésével új fészkelő madárfajt üdvözölhettünk a hazai madárfaunában; örömmel látjuk, hogy 2021-ben és az idén is visszatértek hozzánk, és már legalább három magyar városban költenek (a napokban írtam erről kicsit részletesebben ITT). Szerencsére akadnak még olyan madárfajok, melyek meglephetnek minket.
Sajnos igaz, hogy jó pár faj – köztük egykor gyakori fajok is – létszáma drasztikusan csökken, az erről szóló hírek pedig nagy publicitást kapnak (joggal), de azért örüljünk a jónak is.
Sőt készüljünk a jóra, és ismerjük meg azokat a fajokat, akik hamarosan betelepülnek hozzánk.
Több faj is akad, mely az utóbbi évtizedekben beköltözött hozzánk (erről ITT), néhány faj között pedig „verseny” alakult ki: nem tudni, melyik fészkelése nyer igazolást előbb. Az egyik esélyes minden bizonnyla a citrombillegető (Motacilla citreola).
Milyen billegetők élnek Magyarországon?
Magyarországon (és Európában is) mindössze 4 billegetőfajjal találkozhatunk. Gyakoriságuk sorrendjében:
- Barázdabillegető (Motacilla alba)
- Sárga billegető (Motacilla flava)
- Hegyi billegető (Motacilla cinerea)
- Citrombillegető (Motacilla citreola)
Az első három faj mindegyike fészkel is Magyarországon. Mindegyikre jellemző a más énekesmadarakhoz mérten rendkívül hosszú farok. Mindannyian a talajon mozognak, és valamennyi keresi a vizek közelségét. Legkevésbé a mindenki előtt ismert, leggyakoribb barázdabillegető. Ő városi környezetben, vizektől távol sem ritka, de ha teheti – különösen vonuláson –, szintén előnyben részesíti a lecsapolt tómedreket, folyópartokat, patakokat, lápréteket. Rendkívül könnyű felismerni: fekete-fehér mintázata jellegzetes, és nincs benne szemernyi sárga szín sem.
Sárga billegetők (és barázdabillegetők) a Hortobágyon. Pár hete én is sokat láttam a Kaparó csárdától Nagyivánig vezető hepehupás út mentén 🙂
Második leggyakoribb billegetőfajunk a sárga billegető. Jóval ritkább, erősebben kötődik a vizes élőhelyekhez, láprétekhez, időszakos vizekhez, és pusztákhoz. A megfelelő élőhelyeken tömeges is lehet, akár gyakoribb is, mint a barázdabillegető, de elterjedtsége össze sem hasonlítható a barázdabillegetőével.
Még kevésbé elterjedt a szintén vízhez kötődő hegyi billegető, sőt fészkelőként nálunk kifejezetten ritka. Specialitása a tiszta, gyors folyású hegyi patak. Mivel nálunk ebből keveset találni, fészkelő hegyi billegető párjaink száma is alacsony (körülbelül 450 pár körüli). Más billegetőfajokhoz mérten kisebb mértékben vonul, de a magashegyi régiók, az Alpok és Kárpátok hegyi billegetői levonulnak a síkságra, egy részük pedig délebbre húzódik, ezért szeptember-november között sokfelé találkozhatunk velük, akár az eredeti élőhelytől markánsan különböző élőhelyeken is, például a balatoni mólókon, a budapesti rakpart kövezésén vagy a Városligeti tónál. Aki ismeri a hangját, ősszel viszonylag gyakran szúrhat ki bárhol a légtérben átvonuló hegyi billegetőt.
Végül a legritkább, s egyelőre még nem fészkelő faj a pompás citrombillegető.
Mivel időnként Magyarország is – továbbra is – időről időre elveszít fészkelő madárfajokat (mint például a Hortobágy egyik büszkeségének tartott, de mára kipusztult csíkosfejű nádiposzátát ITT), különleges öröm, ha ugyanakkor kapunk új fajokat is.
A citrombillegető első ránézésre rendkívül hasonlít a sárga billegetőre, élőhelye is hasonló, s nem ritkán elvegyül a sárga billegetők csapataiban.
Mivel a tojók és a fiatalok csak a rutinos megfigyelő számára világlanak ki a sárga billegetők közül, a hazai megfigyelések zöme hím citrombillegetőkről tudósít. Ezeket könnyű kiszúrni rendkívül sötét hátuk miatt. A citrombillegető fő elterjedési területe Szibéria középső fertálya, melyből egy jelentős nyugati csáp nyúlik egészen Lengyelországig. Telelésre szinte minden citrombillegető Indiába és annak viszonylag szűk térségébe vonul (Érdekes, hogy Afrikát nem szeretik). Elterjedését nézve arra sem volna sok esélyünk, hogy egyáltalán találkozzunk vele, ám az a helyzet, hogy a citrombillegető lassan bár, de évtizedek óta nyugat felé terjeszkedik.
Ritkán találni a Wikipédián egy madárfajról alapos és pontos összefoglalást, de a citrombillegető oldalát valaki annyira precízen szerkeszti, hogy érdemes szó szerint idézni azt a passzus, mely 2006-ig foglalja össze a tudnivalókat:
Nálunk először 1989. május 6-án észleltek egy hím példányt a fertőrákosi üdülőtelepen, a Fertő partján. Második előfordulása szintén a Fertő mellett volt: 1992-ben ismét csak május 6-án egy hím példányt fogtak és gyűrűztek a leeresztett Hansági-főcsatornában Mekszikópusztán. 1992 óta szinte minden év tavaszán észlelték, az egy gyűrűzéstől (3%) eltekintve minden esetben (97%) megfigyelték a madarakat, sokszor fénykép is készült róluk. Magyarországon 2006-ig harmincnyolc esetben összesen negyven példány került elő, ami azt jelenti, hogy az esetek nagy részében (95%) magányos madarakat észleltek, mindössze két alkalommal fordult elő ugyanazon a területen egyszerre két egyed. Általában a feltűnőbb, élénk színű hím madarakat könnyebben észre lehet venni, ezért többször figyeltek meg hímet, mint tojót. A megfigyelések területi eloszlását tekintve a negyven példány 50%-a a Tiszántúlon került elő, az adatok nagyrészt a Hortobágyról és környékről, valamint a Bihari-síkról származnak. 25% származik a Duna–Tisza közéről, főleg a dél-alföldi halastavak és a Kiskunság területéről. 18%-ban került elő a Dunántúlon. További dunántúli adatai a hahóti tőzegbányatavakról és a Sumonyi-halastóról valók. Észak-Magyarországról mindössze a megfigyelések 7%-a származik. Ezek szerint a fajt rendszeres, de kis számú tavaszi átvonulónak kell tartanunk Magyarországon. (Forrás)
Hím citrombillegető (Motacilla citreola) énekel Helsinkinél
Mikor találkozhatunk citrombillegetővel?
2006 óta még rendszeresebben látott fajjá vált, főként tavaszi vonuláson. Az utóbbi négy évben (a Birding.hu adatai alapján), az alábbiak szerint alakult a megfigyelések gyakorisága:
2018. (04.05. és 08.27. között) 6 esetben
2019. (04.12. és 09.23. között) 18 esetben
2020. (04.08. és 06.03. között) 21 esetben
2021. (04.24. és 04.25, között) 2 esetben
2022. (04.24.-től a cikk időpontjáig) 11 esetben
Két dologra is felfigyelhetünk. Egyrészt 2021-ben valami okból „hanyagoltak” minket a citrombillegetők. Másrészt: főként április-májusban találkozhatunk velük, szinte mindig csak egy-egy madárral.
Mit tegyünk, ha citrombillegetőt látunk?
Mindenekelőtt készítsünk róla fotót, bármilyen minőségben sikerül is. Ez a faj ugyanis továbbra is az úgynevezett hitelesítendő fajok közé tartozik, vagyis minden észlelésről fotót és leírást kell készíteni. Ebben az esetben – ahogy azt már sokszor megírtam más ritkaságok kapcsán – nem a fotó minősége a mérvadó; gyakran egészen pocsék, távolról lőtt képek is alkalmasak lehetnek hitelesítésre. És persze rögtön keressünk meg egy tapasztalt madarászt, aki kimegy velünk a helyszínre. Minél többen látnak egy ritkaságot, az adatot annál nagyobb valószínűséggel veszik hitelesnek.
A Citrombillegető megfigyeléseinek eloszlása Magyarországon (Forrás)
Mi kell a citrombillegető hazai megtelepedéséhez?
Elsősorban citrombillegető 😊 Látjuk, hogy a tavaszi átvonulók száma (mondjuk 2021-ben) alacsony is lehet, de még jó években is többnyire csak egy-egy madár jelenik meg, ebből következően akkor sem tudnának költeni, ha akarnának. Ezért olyan évek esélyesek, amikor viszonylag sok az átvonuló, és a megfelelő élőhelyeken összefuthat egymással egy hím és egy tojó. A citrombillegető terjeszkedése nem állt meg, és már elérték Németországot is, így várhatóan tovább növekszik a nálunk átvonulók száma. Az idei év (2022.) pedig nagyon jónak ígérkezik… Hátha 😊
Filmelőzetes a téli Balaton káprázatos, de kevésbé ismert madárvilágáról:
