Eszméletlen, milyen sorokat írt Madách! Köszönet ezért a Vígszínháznak

Vígszínház Madách 200 screenshot

Először hadd gyónjak. Tegnap nem éreztem lelkifurdalást, talán most sem kellene. Nem tudom. Tegnap, ahogy a Madách-bicentenárium kapcsán olvasgattam, csak a kötelező tiszteletadás „kényszerét” éreztem, s nem pedig Madách érintését. Próbáltam ismét közelebb kerülni, nem is egyszer próbáltam, de nem sikerült. Időm se volt rá, ez igaz.

Homérosz Iliásza is közelebbinek tűnt, mint Az ember tragédiája.

Hellyel-közzel le is zártuk a Madách-napot, de aztán ma, a magyar kultúra napján szembejött velem egy videó. A Vígszínház művészei készítették, és ez végre valami, ami nem okoskodó, nem sznob, nem kényszer szülte, ez olyasmi, ami vérbő, elhivatott, és amit tehetség és szenvedély, megértés és cinkosság itat át mélyen.

És hadd gyónjak másodszor is. Ma szokatlanul nehéz napom volt. Leszakad a vállam, de ezt majdnem szó szerint kell érteni. Olyan fizikai terhelésnek voltam kitéve a birtokon délelőtt a havazásban, hogy most, ha csak a klaviatúrához emelem a karom, belesajdul minden sejtem, és kis villámok cikáznak a vállamban. Aztán nyakamba kellett venni a várost, többek között a Cenwebhez kellett beszerezni pár fontos holmit, brikettet is kellett hozni, de a hó miatt nem lehet ideállni a házhoz, így ölben és vállon kellett behordani mindent, egyszóval, mire délután öt óra körül először lerogyhattam, csak arra vágytam, hogy végre ehessek valamit, ihassak pár kortyot, és végre kinyújthassam a lábam. Ilyenkor jön jól valami laza, negyedórát semmitmondással kitöltő videó például, de egészen más jött szembe. A Vígszínház videója, és bár fásultságom aligha lehetett volna nagyobb, annyi élet és érdeklődés mégis maradt bennem, hogy megnyissam.

Ezt követően pedig leforrázva ültem a videó előtt.

Tökéletes minőség, tökéletes válogatás Az ember tragédiájából. Rendesen fejbe vágott, mennyire ütős, jó értelemben vett szentenciózus mondatok vannak ebben a drámában. Mennyi híres idézet. Mennyi magvas, mégis cinkos, néha ironikus rigmus. Eszméletlen. Elszállt 200 szörnyű év, és ezek a mondatok mégis úgy szólnak, mintha csak ma írta volna őket, épp csak egy olyan szerző, aki szereti a veretességet, és aki kissé klasszicizál – vagy nagyon is –, de aki lelkében és szellemében oly friss, amennyire friss a jövő évszázadok generációi már sosem lesznek, s ha mégis, legfeljebb újabb 200 év kínkeserves leforgása után.

Köszönet illeti meg ezért a Vígszínházat.

Gyónok harmadszor is. Meg-megrendül az én generális, az élet egyetemleges értelmébe vetett hitem is; az emberbe vetett speciális-lokális hitem pedig nemcsak meg-megrendül, hanem hetes erősségű rengésben van állandóan, mióta az eszemet tudom; olyannyira, hogy talán már el is veszett, de ha vissza nem is nyerhetem, mert erre az ember okot sem ad, s ahogy halad az idő, egyre kevésbé, és ezzel a kollektív romlással még a Vígszínház és Madách sem dacolhat, de ez a videó abból a hitből villant meg bennem félparázsnyit, ami utóbb már csak üszök volt a hamu alatt.

Borítókép: screenshot a videóból      

1 hozzászólás

  1. Ez egy nagyon ütős videó. Tényleg egy tökéletes válogatás. Számomra még mindig ismerős és már elfelejtett idézetek.
    Hegyi Barbara mint Lucifer. Meglepő ötlet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük