Antonio Canovától Napóleon öccse, Lucien rendelt egy szobrot a feleségéról, Alexandrine de Bleschamp-ról a 19. század elején. A szobrász a kilenc múzsa egyikeként, a táncot és dalt megtestesítő Therpszikhoréként ábrázolta a nőt, lírával a kezében. Mielőtt hozzányúlt volna a márványhoz, több gipszmodellt is készített, melyekből aztán kialakult a végső változat. Erre a modellre egy térképet rajzolt, vagyis különböző pontokon szögeket ütött bele, melyek alapján a munkásai rekonstruálni tudták a formát a márványon. Aztán az utolsó simításokat már ő maga végezte el, miközben különböző irodalmi és történelmi művekből olvastak fel neki.
Nem kérdés, hogy Canova mennyire élvezte volna a modern kor vívmányait. Bekapcsolta volna a rádiót vagy a Youtube-ot, és kifaragtatta volna a szobrait egy géppel. Egy CNC-géppel.
Nem tudom, ti mennyire ismeritek ezeket a számítógépről irányítható szerszámrobotokat, én eddig annyit tudtam róluk, hogy gyárakba gyakran keresnek CNC-programozót, -gépkezelőt, -esztergályost, -marót és hasonlók. Mindez persze nekem sokáig nem mondott semmit. Pedig ha tudtam volna, valójában mit és hogyan csinálnak ezek a szerkezetek, biztos, hogy tátva maradt volna a szám. Ahogyan most is tátva maradt, amikor azt néztem, hogyan farag ki egy klasszicista márványszobrot két carrarai olasz szobrász, Filippo Tincolininek és Giacomo Massari Robotorja.
El tudom képzelni, hogy Canova mennyire lelkes lett volna, ha létezik valami, ami ennyire megkönnyíti a munkáját. A szobrot csak meg kell rajzolni 3D-ben, (amihez persze ma már szintén vannak szoftverek), a gép pedig megcsinálja a valóságban, méghozzá töredéknyi idő alatt. A belétáplált kép alapján elemzi az anyagot, amivel dolgozni fog, és meghatározza azokat a pontokat, ahol nekikezdhet a vésésnek. Ezután kiválasztja a szükséges eszközöket, amelyeket a folyamat során, munkafázisonként cserél, a szobrász pedig eldöntheti, hogy mennyit hagy a gépre, és mikor száll be ő maga a megformálásba. Na, mit gondoltok? Hát nem elképesztő?
Képek forrás: Wikipédia
Néhány egykori évfolyamtársam már a 70-es évek második felében írt szerszángépeket vezérlő programokat. (A cég, ahol akkor dolgoztak, már nem létezik, és a szerszámgép programozás is sokkal korszerűbb eszközökkel történik ma már, biztosan.)
Az az érzésem, hogy évtizedek óta épül titokban ez a CNC-világ, aminek a híreiről kábé csak a bennfentesek értesülnek. Minden akkora hírverést kap a 3D-nyomtatástól a mesterséges intelligenciáig, ezek a robotok meg alig jutnak szóhoz. 🙂 Aztán lehet, hogy csak én nem jártam eddig elég nyitott szemmel.
Nagyon valószínű, hogy épül a CNC-világ, de talán csak azért nem tapasztalunk körülötte hírverést, mert azt gondolják róla, hogy csak szakmai berkekben érdekes. Nem gondolnám hogy titkolják. Tényleg nem lehet hallani róla, de elképzelhetőnek tartom, hogy szakmai oldalakon találkoznánk vele, ha járnánk olyanokon.
Lehet, hogy csupa ilyen sztereotipikusan introvertált fejlesztő meg barkácsfanatikus kütyübolond menedzseli ezt a területet. Van is egy ilyen oldal, hogy cnc.hu.
Na, ugye! 😀 Nem tudtam róla. Mindjárt belenézek.
Szomorú lenne, ha eljutnának a tömeges gyártásig és kisebb-nagyobb méretben hozzáférhetővé válnának a nagy művészek alkotásai. Katasztrófa!
Azt hiszem, elértük az ötödik szintet..a cnc.hu szerintem kimeríti a “szakmai oldal” fogalmát, nem gyúrnak rá, hogy közérdekű témákat hozzanak. de időnként biztosan lehet náluk kincseket találni. 😀
Ezen én is gondolkodtam, de szerintem a tömeges gyártásig már elértünk. elég csak megnézni az olasz vagy bármelyik szuvernírboltok kínálatát. Dávidok kulcstartón, Van Gogh-ok szatyrokon, és a kínálatnak csak a fantázia szabhat határt. De ez igazából nem változtatott a tényen, hogy továbbra is hosszú sorok állnak a Mona Lisához meg az Uffizihez. Persze, nem túl áldásos, ha szaporodnak a felesleges tárgyak, de én őszintén nem hiszem, hogy egy ilyen gép dobná meg nagyban a tömegtermelést.
Ezek a szuvenírboltok nekem is eszembe jutottak, vagyis hogy már eljutottunk a tömeggyártásig, még ha egyszerűbb technikával történik is. 🙂
A cnc.hu-n én például azt találtam – ami számomra érdekes volt -, hogy az ELTE Informatikai Kara hirdeti ott a nyílt napját. Ebből az derül ki, hogy folyik ilyen jellegű képzés az ELTE-n ma is, ha azon az oldalon is próbálnak hallgatókat toborozni.
🙂 🙂