Madarak és fák napja | Hála nektek!

Madarak és fák napja


Kedves madarak!

Kezdhetném így is, ha a kötelező formulákat tartanám, de amint kimondom, rögtön rájövök: hálát az ember csak ember felé fejez ki így. „Kedves madarak!” Valójában nem vagytok kedvesek. Nem vagytok elfogultak. Nem is álltok hozzám oly közel, hogy kedvesnek mondjalak titeket. Talán azok vagytok, kedvesek – egymás között esetleg, de nem velem. Bármennyi időt töltöttem el veletek, bármennyit mentem is utánatok, bárhogy áldoztam rátok évtizedeket, nem tartozom a ti világotokhoz. Ám az eleve elrendelt távolság köztünk sosem volt sértő vagy rosszindulatú.

Nem kedvesek vagytok, hanem korrektek. Szépek és önazonosak. Már ha a végső szépség nem épp a totális önazonosság. Szabadok sem vagytok abban az értelemben, ahogy az ember képzeli el a szabadságot.

Ti viszont jobban éltek azzal a nekünk kevésnek tűnő szabadságotokkal, mint mi, a tiétekénél többnek feltételezett szabadsággal.

Kevésbé vagytok értelmesek, mint amilyen értelmesnek az ember gondolja önmagát. Ti viszont azzal a „kevesebb értelemmel” is jobban gazdálkodtok, mint mi a magunknak tulajdonított több értelemmel. Hódítók vagytok, akárcsak mi, de ti mégsem igáztátok le a Földet.

Repültök, ahogy egy idő óta mi is, de ti nem szálltok el magatoktól.

Együttműködtök, akár csak mi, de ti földdel, vízzel, levegővel és egymással is, míg mi egymás ellenében kötünk szövetségeket – és sokszor ellenetek is. Ma sem tudom igazán, hogy kik vagytok, de azt tudom, hogy ti tudjátok. Ha megkérdeznék, kinek köszönhetek a legtöbbet az életben, azt mondanám: nektek. De be kell látnom – akár tetszik, akár nem –, hogy hozzátok is emberek vezettek el. Más kérdés, hogy aztán kettesben maradtam. Veletek kettesben.

Ma sem tudom, akarnám-e, hogy egyszer madár legyek. Csodásak vagytok, de ti nem csodáljátok önmagatokat. Ha madár lennék, nem csodálhatnálak titeket, és ez a csodálat hiányozna.

Persze, ha valóban madár lennék, nem hiányozna semmiféle csodálat – csak tenném a dolgom, úgy volnék önazonos, hogy sosem gondolkodtam önmagamról, csak szelném az eget, csak keringenék a hegyek felett, csak tartanám másokkal együtt a V-alakzatot, csak ülnék jóleső magányban egy száraz ágon, csak építeném a fészkem, járnám a násztáncot. Ma sem tudom, jobb volnék-e madárnak. Nem vágyom rá igazán, de talán azért, mert így is, szárnyaszegetten is, egész életemben szárnyaltam; talán mert félig-meddig máris madár vagyok. Ma sem tudom, madárként megállnám-e a helyem, de talán azért nem, mert akaratom ellenére, ideje korán, még mielőtt újjászülettem volna, madár lettem. Ember vagyok, és ezt gyakran sajnálom. De ha én nem volnék, ki csodálna titeket így? Már pedig jár nektek a csodálat. Beérem egyelőre ennyivel. Beérem egy köszönettel. Félreteszem ezt a kérdést, maradok hibrid. Ember és madár között félúton, mondhatnám úgy is: az isten háta mögött. Beérem annyival, hogy örökös visszhangot kelt bennem nagy vonulástok; vibráló pszichém tükrözi minden csillámlástok; s majd ha egyszer eljön az ideje, elvonulok én is.

Madarak és fák napja | eredete

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.

    még több madár

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    még több cenweb

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Ármány és álca | A kakukk

    Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén…Tovább

    3 hozzászólás

    1. Én köszöntelek Téged a “napodon”, kedves Madár! 🙂 🙂

    2. Én ezt ma reggel már – biztos, ami biztos – megosztottam a fb-on, még a régi weboldalról.
      Örülök, hogy neked is eszedbe jutott, és átköltöztetted ide ma! 🙂 🐦🌴

    3. “valamikor vadlúd voltam,vadludakkal vándoroltam…” A lelkemben ma is ezt érzem.Reménykedek a folytatásban.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük