Ha már karanténnal kezdtük, zárjuk is ezzel a napot: megmutatom én is a kedvenc karanténzenémet, amit a lezárások alatt dobott fel a Youtube. Nem tudom, mennyien osztották meg akkor ezt a számot mint nagyon aktuálisat, de lehet, hogy sokan. A refrénje ugyanis így szól: “hagyd nekem üresen az utcákat”.
Az énekesnőt, az extravagáns Karin Dreijert már ismertem korábban a Knife nevű svéd zenekarból, amit az öccsével alapított, és ott fogott meg igazán ez a földöntúli hang, ez a nyugalmas feldúltság, ami olyan, mint egy sehol sem jegyzett tudatmódosító szer, egy egyetlen meteorológus által sem ismert természeti erő.
Én egyébként szerettem azokat a nyugodt estéket, amikor semmi nem mozdult, mintha néhány évszázadot visszaugrottunk volna az időben, amikor a nap végére tényleg leszállt a csend.
Legyen kellemes az estétek!
Kép forrása: Unsplash
Nahát! Ezt sokat hallgattam én is – ez is jó beforgatós éjszakai zene.
Az már szent igaz! 🙂 Kis éji transz.
Jó zene! 👍🙂
Én a lényegesen csendesebb nappalokat is szerettem a karantén idején. Emlékszem, ültem az erkélyen, és hosszú idő kellett hozzá, amíg rájöttem, hogy mi a furcsa és szokatlan: nem zúgtak el pár percenként a repülők a fejem felett Ferihegy felé, illetve Ferihegy felől.
🙂 🙂
Hm, érdekes, nekem a repülőmentesség fel sem tűnt, inkább az, amikor újraindultak. 🙂
Tényleg földöntúli hang, de a smink sem e világi. Akár egy Lars von Trier film hangulata.
Ugye? 🙂 Hát nem egy ereszd el a hajam klip, az biztos.