Cuki, de megosztó kisállat lett az év emlőse

Az év emlőse a vakond

A vakondot választotta 2023-ban az év emlősének a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium (AM) és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével.

A vakondot (Talpa europaea) nem nagyon kell bemutatnunk. A tömött, koromfekete bundájú, hengeres testű kisemlősünk rövid, három centiméteres farkával együtt is alig hosszabb, mint egy szokványos golyóstoll. Élete jelentős részét a föld alatt tölti, apró szemei, bőrredővel lezárható, fülkagyló nélküli fülnyílásai, hosszú, ormányszerű orra és feltűnő mellső ásólábai mind a speciális életmódhoz való alkalmazkodás jegyei.

A földművelésügyi miniszter 1901-ben a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében több mint száz madárfaj és néhány más emlősfaj mellett a vakondot is természetvédelmi oltalom alá helyezte, akkor még csak „a virágos, veteményes kertek és csemete ültetvényeken” kívüli területeken.

A rovarevő azóta teljes védettséget élvez, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke ma huszonötezer forint.

A mozgékony állatkával sokkal ritkábban találkozhatunk, mint jelenlétének közvetett bizonyítékaival, a vakondtúrásokkal, amelyek az akár száz méternél is hosszabb, elágazó járatrendszeréből összegyűjtött talaj szakaszonként felszínre hozott kupacai. Skandinávia és egyes mediterrán területek kivételével egész Európában elterjedt, hazánkban is, a mocsaras, köves, szikes területek és az intenzíven művelt szántóktól eltekintve szinte minden élőhelyen megtalálható.

A kertekben megjelenő túrások olykor bosszúságot okozhatnak, ez azonban eltörpül, ha a vakond talajlazító, valamint rovarkártevő-gyérítő “szolgáltatásait” is figyelembe vesszük.

Hiszen a rovarevőkre jellemző módon, kizárólag állati táplálékot, elsősorban a föld alatt mozgó férgeket, csigákat, rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Meg kell tanulnunk, hogy a természettel való együttélés során a többi élőlénynek, köztük a vakondoknak is hagynunk kell életteret.

A Vadonleső Programról a Hermann Ottó Intézet honlapján olvashattok bővebben.

Képek forrása: Pixabay, Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük