Madárritkaságok, ritka madarak Magyarországon
“Mi a jelentősége madárritkaságok megfigyelésének? Van-e jelentősége egyáltalán?”
Rendszeresen írok a legújabb madárritkaságok felbukkanásáról is. Feltett szándékom, hogy ez továbbra is így legyen, sőt az is, hogy akár évtizedekkel ezelőtt észlelt ritkaságokra is sort kerítsek, de joggal merülhet fel a kérdés: mi a jelentősége az efféle, néha csak elkóborolt jószágoknak.
Vagy azt is kérdezhetjük:
Vajon miért vonz minket egy ritkaság felbukkanásáról szóló hír?
Első megközelítésben azért
bánjunk óvatosan ezekkel a hírekkel,
és figyeljünk az arányokra. Arra gondolok, hogy a fehércsőrű búvárról vagy lazúrcinegéről szóló hírek mellett igyekezzünk a lehető legtájékozottabbak lenni a gyakori fajokat illetően, ha másért nem is, akkor azért, mert egy-egy ritkaság ökológiai jelentősége általában csekély. Általában. De ma már ez is kicsit másként van. De mielőtt erről esne szó, hadd mentsem egy kicsit az ember szenzációéhségét is.
Voltaképp természetes reakcióról van szó.
Gondoljuk át, hogy az ősidőkben, az emberré válás bölcsőjénél milyen fontos lehetett észrevenni és odafigyelni arra, ha valami szokatlan történt. A megszokott, a rendes kerékvágás szerinti jelenségek többnyire nem jelentettek veszélyt, épp ismertségük okán, ám a szokatlan, a váratlan, a kivételes (sok és sokféle átmenet lehet) gyakran egyúttal veszélyforrást is jelentett, ezért az ember mind a mai napig kihegyezett az unikálisra, a szokatlanra, a ritkára, az egyedire.
Odafigyelésünk tehát végső soron életösztönből fakad.
És ez jó. Más kérdés, hogy ezzel hogyan él vissza a média.
Ugyanezért szeretünk odafigyelni ritka fajokra is.
A madarásztársadalom egy része időnként kicsit be is dől ennek az ösztönnek, ha tetszik túlzásba viszi ezt az odafigyelést, sportot csinál belőle, és amolyan ritkaságvadásszá válik (részben őket nevezzük twichereknek). Túlzásnak persze csakis akkor mondható ez, ha egy-egy megfigyelés ökológiai súlya áll a homlokterünkben. Máskülönben mindenki olyan hobbit választ, amilyet csak akar, és a ritkaságvadászat mint hobbi, minden bizonnyal a legszebb és legártalmatlanabb hobbik közé tartozik.
Hozzá kell tenni azt is, hogy
a twícserek jelentős része ugyanakkor komoly, a ritkaságvadászatnál jóval nagyobb tudományos értékkel bíró megfigyeléseket is végez a maga megfigyelési területén.
Az is igaz, hogy a sok utazással, főként sok repüléssel járó, távoli földrészeken történő madarászatok is egyre kevésbé számítanak korszerűnek. Bár itt a természetet jól ismerő és szerető emberek utaznak, de alapvetően a madarászturizmus nem sokban különbözik a turizmus egészétől, és épp oly szennyező is. Kivéve persze, amikor tényleges kutatások céljából repül valaki a Föld golyó túloldalára.
A felmelegedés mindent megváltoztat
Ugyanakkor ma már egyre kevésbé mondható, hogy a ritkaságok megfigyelése periferiális tudás, egzotikus adat csupán, mivel a teljes ökológiai rendszer átalakuláson megy át, és sok olyan ritkaság felbukkanására számíthatunk, melyek valójában már egy komoly változás-átalakulás előjelei lesznek – ahogy az például a vörösnyakú lúddal történt :-).
Annak idején
az első balkáni gerle
felbukkanás a Kárpát-medencében (1928-1930) épp olyan szenzációs volt, mint nemrégiben a keleti gerléé, az ibériai hantmadáré, az örmény sirályé, a szirti fecskéé… ám ma a balkáni gerle a leggyakoribb gerlénk. Vagyis akkor az első elfordulást egy beözönlés és terjeszkedés követte, s ma már az egykoron csak a meleg délvidéken élő balkáni gerle fészkel a sarkkörnél is.
Amikor újabb és újabb fajok vetődnek el hozzánk, amelyek rendkívül ritkák vagy eddig egyáltalán nem észleltük őket, nem tudhatjuk, hogy egyedi-egyszeri esetről van-e szó vagy esetleg egy hosszú és látványos átalakulás első jeléről. Könnyen lehet, hogy egy első blikkre csak színes kis hírnek tetsző megfigyelés később állandóan idézett hivatkozási pont lesz, és egy faj terjeszkedésének, vagy egy egész földrész madárfaunájának átalakulásának fontos mementója.
Így tehát, engedve kicsit az ősi ösztönöknek, de ügyelve arra, hogy megtartsuk az arányokat gyakori, nagy ökológiai súllyal rendelkező és az unikális fajok között, továbbra is számíthattok ritka madarakkal kapcsolatos hírekre.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madárritkaság
még több vadon
Azt a csodaszép jegesrécét nagyon megnéztem volna, ami a Begécsi- halastavakon felbukkant, de majd egyszer. 🙂