Érdemes tervezni! 2022-ben fenyvescinege az új fészkelő madárfajom

Fenyvescinege Magyarországon

2022. legemlékezetesebb posztjai | 2022.06.22. |

Míg Magyarország madárélőhelyeit járom, alig jut idő a birtok igazgatására és fejlesztésére, de azért ott sem áll meg az élet. 2022 a második év, amikor új fészkelő madárfajt köszönthetek az udvaromban. Tavaly váratlan vendég telepedett meg nálam, ráadásul egy viszonylag ritka faj, a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus), melyből jó, ha 500 pár fészkel az ország teljes területén. Amikor királykával találkozunk az ősztől tavaszig tartó időszakban, többnyire a sárgafejű királykához (Regulus regulus) van szerencsénk. A tüzesfejű ráadásul a dolgozószobámat körbe ölelő fenyőkön épített fészket, s minden reggel az ablakom előtt énekelt. Erről részletesebben írtam tavaly ITT.

tüzesfejű királyka regulus ignicapillus magyarországon
Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) | Forrás: Wikipédia

Sokszor „dicsekedtem” azzal is, hogy nálam „törzsmadár” az ország nagyobbik részén szintén ritka fészkelő búbos cinege (Lophophanes cristatus) Róla legutóbb ITT ÍRTAM:

Téli madáretetésen nálam nem ritka, hogy egyszerre öt cinegefaj jár az ablakba. A gímszarvasaimról készített film legvégén láthatjátok is az ablakomba járó cinegéket (nyáron talán arra is jut idő, hogy megnézzétek az egész filmet 🙂 )

A három leggyakoribb faj (gyakoriságuk sorrendjében)

  • széncinege
  • kék cinege
  • barátcinege

szinte minden etetőn ott van, a búbos cinege már csak néhány helyen (ez derült ki Magyarország első madáretetőtérképének elkészítése során is). Fenyvescinege általában csak télen jelenik meg szórványosan, de akadnak évek, amikor országszerte viszonylag sok helyen bukkan fel néhány példány. Ezek a „közeli” hegyekből, elsősorban a Kárpátokból és Alpokból lehúzódó madarak. Nálam nem számít ritkaságnak, költésére azonban eddig mégsem került sor.

Az a paradox helyzet állt elő, hogy míg a ritkább búbos cinege rendszeres fészkelő, fenyvescinege egyszer sem költött nálam.

De az idén végre megtelepedett! És ebben – büszkén mondom – benne vagyok én is, méghozzá vastagon.

Bekövetkezhetett volna ez talán hamarabb is, de nyilván ti is tudjátok: sok tervvel vagyunk úgy, hogy a megvalósítás egyre csak késik. Volt, amit megtettem, s volt, amit csak nagyon későn. Esetemben sokat váratott magára, hogy végre egy komolyabb odútelepet hozzak létre itthon. A fenyvescinege megtelepedéséhez egyfajta láncreakció vezetett.

  • Legalább 15 éve tervezem egy jelentős odútelep létrehozását; néhány odúm mindig volt, rendszeresen fészkelt benne például nyaktekercs, és persze verebek, cinegék, seregélyek, de a kínálat mindvégig szűkös maradt.
  • 12 éve körülbelül 50 fenyőfát telepítettem a kertbe
  • 2017 / 2018 … és milyen jól tettem! Ezekben az években a környék jelentős fenyveseit szinte teljesen letermelték (ennek okairól ITT írtam), így várható volt, hogy a környék fenyveshez kötődő fajai (búbos cinege, fenyvescinege, királykák, esetenként a keresztcsőrű) elvesztik a fészkelőhelyeiket, és kénytelenek lesznek új helyeket keresni, esetleg beérni az olyan kisebb fenyőfoltokkal, mint az enyém.   
  • 2019 októberében szokatlanul sok fenyvescinege jelent meg nálam, és kitartottak egészen áprilisig; ekkor merült fel bennem, hogy most már tényleg kellene egy odútelep, és akkor talán a fenyvescinegék is bevállalnák a fészkelést nálam. Ám a „nagy odú-projekt” ezúttal is elmaradt. A fenyvescinegék dáridójáról viszont videót is készítettem ITT:
  • 2020/21 telén megépítettem a szintén régóta tervezett madárbalkont (erről ITT), elsősorban azért, hogy a készülő könyvemhez jobb fotókat lőhessek, és videókban is többet mutathassak a madaraimból.
  • 2021 februárjában ritka színváltozatú széncinege bukkant fel a madárbalkonon, egy „piroshátú cinege”. Ez a cinege szó szerint felborította az életemet, és hetekre az ablakhoz láncolt, hogy sikerüljön értékelhető képeket készíteni róla. Végül – ma is emlékszem arra az örömre! – sikerült megfényképeznem. Olyan boldog voltam, hogy aznap végighívogattam boldog boldogtalant. Úgy tudom, hogy mindmáig nem fotóztak ilyen cinegét sehol a világon. (Az ő sztorija ITT.)
  • 2021 márciusában befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy a piros cinege utódait figyelemmel kísérni szintén rendkívül érdekes lenne, ahhoz azonban az kell, hogy ne álljon tovább, találjon nálam is könnyen odút.
  • 2021 március második felében végre vettem egy nagy levegőt, és a több mint egy évtizede dédelgetett tervet az odútelepről, megvalósítottam. Körülbelül 50 odút helyeztem ki a 11 hektáron – ebből 15-öt a kertemben. A piros cinegét azonban nem láttam viszont. (Az odútelepről sok képpel ITT írtam.)
  • 2021 / 2022 telén ismét jöttek a fenyvescinegék, bár kevesebben; decemberre 6-8 példány járta az etetőt.
  • 2022 tavaszára a 12 évvel korábban elültetett lucfenyők 7-8 méter magasra nőttek, és brutális toboztermést hoztak. Van egy fenyőköröm, melynek közepébe pedig két nyírfát ültettem (ezek ma 12-15 méter magasak), az egyikre pedig 2021-ben kiraktam egy odút.
  • 2022 júniusában egy pár fenyvescinege az udvaromban sürög-forog, főként a fiatal fenyőkörben. Bár nincs most időm a megfigyelésükre, az időm javában otthon sem vagyok, de a fészkelésük bizonyosra vehető, mégpedig a nyírfára kihelyezett odúban. 24 év alatt sosem maradtak itt nyárra.
Kicsi és nagy fenyveseim a szemközti dombról (Fotó: Centauri)

2019-es feltételezésem, mely szerint kellő számú odú esetén a fenyvesek itt maradnának költésre is, helyesnek bizonyult. Más kérdés, hogy végül nem miattuk, hanem a „piros cinege” miatt hoztam létre sürgősséggel az odútelepet. A piroshátúról nincs infóm (de még lehet 😊 ), viszont megint kaptam egy új fészkelőfajt, s nem is akárkit!

Így működnek a vágyak, tervek, mulasztások, és tettek – együtt a legendás pillangóhatással.

Fenyvescinege (Periparus ater) (Fotó: Centauri)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük