Búcsú a fenyvesektől – klímaváltozás és erdő

 
Centauri Fenyőzombi

Fotó: Centauri (Alpok)

FRISSÍTÉS: 2019.11.10. Sajnos igazam lett. Sajnos megint aktuális ez a poszt – aktuálisabb, mint bármikor. Hamarosan jövök újabb beszámolókkal

2018.06. Nemrégiben mutattam két fotót (ITT) arról, hogy egy komplett fenyves tűnt el a szemközti domboldalból 🙁 , így sok ezer fával és madárral kevesebbet látok tavasz óta – megváltozott a kilátás, s nem előnyére. Most azért írok erről részletesebben, hogy minden esetben, amikor levágott erdőt látunk, igyekezzünk megőrizni a hidegvérünket, s bármennyire is fájó minden egyes fa eltűnése – főként abban a fakitermelési dühben, amit az utóbbi években tapasztalatunk és amiről a sajtó is rendszeresen cikkezik – tartsuk fent magunkban továbbra is a mérlegelés képességét.

Az erdőt, a vadont kedvelő és védő embert érzékenyen érinti minden egyes fasor, erdőrészlet elvesztése, de mielőtt dühbe gurulnánk, mindig mérlegeljünk.

Sok fotót láthattatok az udvaromról, a panorámáról az utóbbi években, így aztán talán könnyű elképzelni, milyen rosszul érint, ha nem egy távoli favágásról van szó, hanem arról, hogy egy fakitermelés hatására megváltozik az a környezet, amelybe az udvarom illeszkedik. A panoráma nem tulajdon – mégis annak érzi az ember. Részint joggal. Nem véletlenül létezik olyan is, mint tájvédelem. A szemközti fenyves fontos, meghatározó eleme volt a kilátásnak, főként télen, amikor az egyetlen örökzöld foltként díszítette a tájat.

centauri író irodalom szerző fotó könyv regény jákob botja jégvágó writer

Két éve még nem láttam tarvágást sehol. A saját fáim sem takarták el a kilátást, de ez hamarosan változik. A fáim megnőnek, és már nem látni majd olyan messzire, de ez nem is baj már, hisz nem lehetek biztos abban, hogy 10 év múlva a patak túloldalán lesznek-e még erdők 🙁


 
gombák Centauri író természet természetfotó nature naturephotography wild wildlife

Ez a kép egy közeli fenyves szélében készült. Ez az erdő áll még, de már haldoklik. Lábon száradnak el a fák, és akár puszta kézzel is kidönthetők – de még mindig ez az egyik legjobb gombaszedő hely, míg végleg ki nem szárad vagy utol nem éri ezt az erdőt is tarvágás. (Fotó: Centauri)

gombák Centauri író természet természetfotó nature naturephotography wild wildlife

A környékbeli fenyvesekben csapadékos őszökön szó szerint lépni sem lehet a rengeteg gombától (Fotó: Centauri)

De ennél többről van szó. A lucfenyvesek a legjobb gombatermőhelyek errefelé, abban tenyészik nagy tömegben a legnagyobb kedvencem, a lila pereszke, és jó pár olyan madárfaj akad, mely a fenyvesekhez kötődik. Ahogy ezt most leírom, már elszorul a torkom. Évekig dicsekedtem azzal, hogy nálam háznál van egész évben a búbos cinege (ITT). Ez így volt kereken 20 évig! Idén már nincs itt. Eltűnt.

 
búbos cinege

Kereken 20 évig a mindennapok része volt ez a kis madár, a búbos cinege. Folyton behallatszott jellegzetes “berregése” a házba. Március óta egyszer sem hallottam. (Fotó: Centauri – 2017)

Az a gyönyörű fenyves adott otthont a királykáknak, a fenyvescinegéknek, de olyan fajok számára is fontos volt, melyek csak remek fészekhelyet találtak ott. Rengeteg szajkó fészkelt ott, és ott nevelte a fiókáit a karvaly is. A legszebb emlékem erről a fenyvesről, hogy az egyik évben keresztcsőrűek is szép számmal költöttek benne. A keresztcsőrű az Alpok (és általában a magashegyvidéki fenyvesek) tipikus madara, amely nálunk csak igen kicsi számban, szórványosan költ, főként az Alpokalján. Ám én messze vagyok az Alpoktól, ez már itt egyáltalán nem szubalpin vidék, mégis volt egy év, amikor a szemközti fenyvesből egész nyáron, minden délelőtt 10 óra felé, 30-40 keresztcsőrű jött az itatóra, s egy pár nálam is költött, a legmagasabb fenyőmön.

Centauri kismező2 2500

A nagy fenyősorom kaszálás után – újabban aggódva figyelek, akárhányszor rájuk nézek (Fotó: Centauri)

Esztétikai szempontból pedig ez a fenyves adott egy vigasztalóan zord, vad északi vonást a tájnak – ami nekem, mint Jack London és a magas Észak hithű rajongójának – nem egyszerűen fontos volt, hanem bizonyos szempontból életbevágó. Ránézni arra a fenyvesre olyan volt, mintha egy óriási zöld akkumulátorra kapcsolódnék rá, mely a látványával tölt fel – tölt el nyugalommal és reménnyel.

Mindezek fényében nem kell magyarázni, mit éreztem, amikor ősszel megszólalt a szemközti domboldalban az első láncfűrész.


búcsú a fenyvesektől v

2017 április – még ott van (Fotó: Centauri)

Eleinte csak nyugtalanság volt bennem, hisz a kitermelésből szinte semmi sem látszott – azt reméltem, csak tisztítás zajlik. Aztán egyre hangosabban, egyre több géppel zajlott a munka, és pár nap után megjelent az első seb a domboldalban. Távcsővel figyeltem, hogyan dőlnek ki a fák egyre másra. Siralmas volt. Újra északra vágytam, Alaszkába, ahol mindennek sokkal kisebb az esélye. De ott sem nulla. Végül egyértelművé vált, hogy búcsút inthetek az egész fenyvesnek – ez bizony tarvágás lesz.

Ilyenkor szeretnék mérhetetlenül gazdag lenni – hogy felvásárolhassam az erdőket és mocsarakat. 

A bő 2 hónapig tartó kitermelés végén átkeltem a területemet határoló patakon és tettem egy kört a szemközti domboldalban. Beszéltem is ott egy emberrel, akitől megtudtam, hogy a fát Ausztriába viszik egy hőerőműbe. Gondolhatnánk: az osztráknak van esze, nem a sajátját vágja ki, inkább máshonnan megveszi – és amennyire tudom, ebben van is igazság, de a dolog sajnos nem ennyire egyszerű.

 
fenyők 2

A szemközti oldalból nézve az én udvarom örökzöld – és ameddig rajtam múlik, az is marad (Fotó: Centauri)

 

A lucfenyő (a klasszikus „karácsonyfa”) a nyirkos, hűvös éghajlaton honos, így aztán Magyarországon csak a nyugati határvidék kisebb fenyvesei tekinthetők őshonosnak, az ország többi fenyvesét telepítésnek köszönhetjük. A lucosok intenzív telepítése Trianon után indult el, amikor az ország elvesztette a hegyvidéki fenyveseit – márpedig a fenyő fontos alapanyag. Sok olyan vidék volt, ahol a fenyvesek szépen fejlődtek, többek között errefelé is.

Csakhogy az utóbbi évtizedekben betett nekünk a klímaváltozás. Íme egy eset, amikor a felmelegedés közvetlenül érint minket.

Konkrétan engem is. Főként a 90-es évektől gyakorivá váltak az extrém aszályok és hőhullámok, amit a luc nehezen visel. A fáknál is az a helyzet, mint az állatoknál: ha legyengülnek, ha kevésbé virulensek, könnyebben támadják meg őket betegségek. A luc esetében a legyengült állományokat elsősorban a szú és a gyökérzet gombásodása támadta meg. A szemközti fenyves – az „én fenyvesem” – egészséges volt még, de a környék fenyveseiben mindenütt mutatkoznak a jelek: százával száradnak el lábon, és dőlnek halomra (ha időm engedi, megyek egy kört ezekben a fenyvesekben, hogy megmutassam ezt a pusztulást). Ezért a fenyvesek kitermelése szinte már mindenütt napirenden van.

fenyő a B

Valaha ez is fenyő volt. Ma már nem kell “egyéni baromság” ahhoz, hogy eltűnjön egy fenyves – elég a kollektív hülyeség: a klímaváltozás elintéz már mindent (Fotó: Centauri)


Nemrégiben írtam arról is – örvendezve –, hogy az utolsó európai őserdőben, a lengyel Białowieża-erdőben végre abbahagyták a fák kitermelését, de már ott is megjegyeztem, hogy a helyzet koránt sem annyira egyértelmű, mint ahogy azt az erdővédők egy része látni szeretné vagy láttatni akarja (ITT).

Az őshonos fenyveseket is utoléri a végzet, a lengyeleknél is a fenyvesek megbetegedéséhez vezet a talajvízszint csökkenése, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fertőzés megállításának egyetlen esélye, ha a fertőzött erdőket letermelik.

Továbbá tudni kell azt is – és bármennyire is fájdalmas, tudomásul kell venni –, hogy ezek a letermelések általában nem hoznak hasznot, még akkor sem, ha hőerőmüknek adják el, a fenyő ugyanis csak egészséges állapotában és egy bizonyos kor fölött ad igazán értékes faanyagot. Könnyű belátni, ha egyszer azokon a területeken, ahol a luc őshonos, ott is ezer és ezer hektár betegszik meg, akkor mennyire nincs jövője nálunk. (Ez a jelenség egyébként nemcsak a lucfenyőt érinti, hanem a fekete fenyőt is 🙁 ).

 
érzés 1

Ennek a tavalyi képnek az “érzés” munkacímet adtam – valóban, egészen varázslatos érzést ad egy fenyves, de még egy fenyősor is. A kérdés csak az: meddig?

Apró kitérő: sok fényképen láthattátok, hogy a házamat is hatalmas lucfenyők veszik körbe, az egyik a környék legmagasabb fája, kilométerekről is látni, most kb. 27-28 m magas! (Ezen fészkelt annak idején a keresztcsőrű.) Az út túloldalán, a telekszomszédomnál 10 éve még több fenyő állt, legalább 30-40, ám közülük ma már csak 3-4 van meg. Ott is megjelentek a betegségek, egyik napról a másikra kellett őket kivágni. Én eddig megúsztam, de egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy egyszer nem arra lépek ki az ajtómon, hogy megbetegedtek az én szeretett, hatalmas fenyőim is.

És akkor nem lesz mit tenni. Eltűnik az árnyék, eltűnik a hatalmas fenyők suhogása, eltűnnek a hatalmas törzsek, melyek között most még függőágy vár, és jó ideig úgy érzem majd, hogy az udvar sívó pusztaság.

fenyő 4

Íme, a 20 évig csodált fenyves hűlt helye – a kép felső szélén pedig az én udvarom, az én fenyőim. Az utolsó örökzöld szigetek egyike? (Fotó: Centauri)

Többek között ezért is van bennem „faültetési-düh”. Hogy valamelyest javítsak a nem igazán rózsás jövőn. Vadul ültetem a fenyőket is. A fentiek után indokolatlan, hogy lucokat is, nem is tudom ezt védeni. Ez inkább dac és valamiféle halvány remény. Ám épp a klímaváltozás miatt sokféle fát ületetek, és sokféle fenyőt, abban a reményben, hogy lesznek köztük olyanok, melyek bírják majd a hektikus időjárást, az időnként beköszöntő hőhullámokat és drasztikus száraz időszakokat is.

Ha a szemközti irtásra nézek, dühös vagyok persze. De nem azokra, akik kivágták. Még az erdő tulajdonosára sem. Sokkal általános düh ez: miért kellett tönkretenni a légkört?

Miért kellett ilyen drasztikus és ostoba módon megbolygatni azt a nagy egészet, amelytől ember és fenyő is függ. Minden, ami él; minden, amit az ablakból is látok; minden rész és minden részlet. A jelen minden órája és a jövő beláthatatlanul hosszú ideje is.

fenyő 3a

Fenyőerdő “másképp” 🙁 Ez lett belőle. Biomassza. Fűtőanyag. Mehet az erőműbe, elég majd pár óra alatt, fűt majd pár óráig – de ez a kalória sehol sincs ahhoz az életerőhöz képest, ami lábon még benne volt, és amely kilóméterekről is életkedvet és biztonságot sugárzott.

 

Végre nyugodtan legelhetnek a Białowieża-erdőben élő bölények

 

 

 

 

 

5 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    😔😥😥

  2. Szabó Edit

    Nehezet kérsz, Cen’! Nem tudom, hogyan tudok higgadtan mérlegelni abban az esetben, amikor a mérleg egyik serpenyőjébe több évtizedes, egészséges fák kivágása kerül, a másik serpenyőjébe pedig pl. egy mélygarázs. 🙁 (Az viszont érdekelne, hogy akik a döntést meghozták, azok hogyan mérlegeltek.)
    Más a helyzet persze, amikor beteg fákról van szó. Akkor az ember szomorú. Ám megint más, ha a fák betegségét közvetve – most a klímaváltozásra gondolok – ő maga idézte elő. Akkor már dühöt is érzek.

    Szép a birtokod messziről, a túlsó domboldalról nézve is! Remélem, még ilyen tud maradni nagyon sokáig.

  3. marsovszki viktória

    Hát, Cen, megsirattam a fenyvesed! Ugyanúgy, mint Tbányán 3. emeleti ablakomba bebólogató három gyönyörű nagy tiszafát, akiket már a magaménak is éreztem. Havas teleken létráról söpörtem, vertem águkról a havat,, tavasztól őszig pedig élveztem a madársokadalom ricsajozását. Térkövezés okán kegyetlenül kivagdosták őket.
    Bevallom én hangosan sírtam és átkozódtam, mikor még napokig, ablakomban téblábolva, kétségbeesetten keresték a madarak lakásaikat. Együtt érzek veled! És a pusztuló, kipusztított fáinkkal! Új lakhelyemen már ültettem fát én is. Te meg “dühödten” ülteted fáidat. Mi egyebet tehetnél?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."