“A Bathi Egyetem Milner Evolóciós Kutatóközpontjának szakemberei vezetésével (és két magyar kutató, Székely Tamás és Végvári Zsolt részvételével) egy elmélet ellenőrzésére végeztek elemzéseket mintegy 150 madárfaj genomján. A kiinduló feltételezés az volt, hogy a nemi kiválasztódás során a poligám fajok sikeresebben szabadulhatnak meg a káros génváltozatoktól, mint a monogám fajok.
Számtalan madárfajról tudjuk, hogy minden szaporodási szezonban egyetlen partnerrel áll össze, de sokuk életre választ párt, mint a hattyú, vagy ludak. Vannak azonban olyanok is, amelyeknek minden szaporodási szezon során számos partnerük van, de nem világos, mi motiválja ezt a rendszert.”
Tovább a teljes cikkre ITT
Borítókép: A fehérfejű rétisas is – mint általában a ragadozómadarak – monogám. Vajon, ők mit nem tudnak, amit a poligám fajok igen. Vagy mit tudnak, amit a poligám fajok nem. (Forrás: Pixabay)
Érdekes összehasonlítás.
Minap láttam egy filmet a pajzsos cankók dürgéséről, a párválasztási taktikákról. Lehidaltam.
A dürgési placcon, ( nem tudom mi a neve) gyülekeztek a szép színes hímek, és befogadtak más területről jövőket is. Elvileg olyan szándékkal,( de ezt csak a kutatók feltételezték), hogy így a később érkező tojók figyelmét jobban felhívják, hogy hol kell landolniuk. 🙂 Amikor megérkeztek a tojók, elkezdődtek a versenyek, ki a legszebb, sőt legerősebb hím. Ami a csavar, hogy érkeztek tojóruhás hímek, kis színtelen szürkék, és a párbajozó hímek nem figyeltek, csak egymás csépelték. És eközben ezek az (álruhás) hímek sikeresen párosodtak a tojókkal. 🙂