Elvileg ezen a héten, vasárnap nyitottuk volna meg a weboldalt a „nagyközönség előtt”, ahogy azt korábban megírtam,
de mára eldőlt: halasztanunk kell. Nem mintha a próbaüzemünkkel gond lenne. Reméljük, hogy többé-kevésbé ti is elégedettek vagytok vele. Ugyanakkor számos dolgot kell helyrepofoznunk az oldalon, e pillanatban is papírosok tucatjai hevernek a klaviatúra mellett, rajtuk megannyi lista a tennivalókkal.
Bárhogy igyekeztünk minden létező időben dolgozni, már látszik, hogy nem érünk a végére vasárnapig.
Ami ezt a legegyértelműbbé teszi: vannak fejlesztések, amihez „külső ember” segítségére van szükség, és bár ez az ember jó barát, mostanság szívószálon veszi a levegőt, és nincs reményünk arra, hogy vasárnapig olyan alapvető dolgok nem fognak hiányozni, minthogy az oldalt összekössük az Google Analytics-szal és a többi oldallal. Ráadásul még az sem egészen tisztázott, mi legyen a régi oldallal. Felmerült az a nem elhanyagolható gond, hogy a régi oldal a jelenlegi formájában is, passzívan is, havonta 3-5 ezer, éves szinten tehát 40.000 (!) új olvasót vonz a keresőkön át, és ha megváltoztatjuk a régi oldal URL-jét, ezeket az olvasókat egy szemvillanás alatt elveszítjük.
Ezt semmiképp sem akarjuk.
De nem szeretnélek titeket efféle bugyrok rejtelmeivel untatni. Csak azt akartam jelezni, hogy ezek bonyolult, és még a hozzáértő ember számára is fejtörést jelentő dilemmák. És ne feledjük: továbbra is gyakorlatilag nulla forintból végzünk mindent, így kénytelenek vagyunk vízből főzni.
Azt is hozzá kell tenni, hogy miután világos lett, nem tartható a február 5., bevallottam magamnak azt is, hogy itt még nekem is temérdek munkám maradt hátra. Száz apróság mellett említek két nagy munkát: nem zárkózott még fel az új magyar oldalhoz a legfontosabb aloldal, a Darksite és az angol oldal sem.
Ezek nélkül nem indulunk.
De végtére is nektek mindegy, ha minden igaz, hisz most olyan az oldal, mint egy bolt. Most töltjük fel áruval, most szereljük be a polcokat, most szortírozunk, mos próbáljuk, hogyan mozgassuk és csoportosítsuk benne az árut, míg ti – bőven a nyitás előtt – már szabadon garázdálkodhattok a sorok között. Szerintem ez jó érzés lehet. Mi legalábbis azt reméljük.
Hacsak nem az a helyzet, hogy már ti is azt várjátok, mit szólnak majd az oldalhoz mások, és már ti is kíváncsian várjátok, vajon mit hoz a nyitás utáni három hónap.
Lehet-e életképes ez a magazin? Ha esetleg bennetek volna ez a kíváncsiság és feszültség is, akkor türelmeteket kérem-kérjük. Talán látjátok, hogy időnként kisebb dolgok változnak, talán látjátok, ahogy haladgatunk, tökéletesítgetjük a felületet.
Ami pedig a háttérben zajlik, azt nem látjátok, de higgyétek el, az informatikai háttér kimaxolása is hetekig tart. Ráadásul nem vagyok képzett informatikus, tehát egy kicsit nehezebben tanulok bele minden csínjába-bínjába.
Továbbra is a legjobbakat, üdv: Cen’
Fotó: Centauri
Ugyanazt az URL-t akarjátok használni az új oldalhoz, mint a régihez? Jól értem?
Ötletem, persze, most is lenne. Én meghagynám a régi oldalt az URL-jével együtt még addig, amíg a látogatottsága indokolja. Az új oldalnak pedig olyan URL-t adnék, ami hasonlóan kezdődik, mint a régi (pl. centauriwebmagazin), vagyis ha a régire keresnek, akkor megtalálhatják mindkettőt. A Facebook oldalon pedig feltüntetném mind a két URL-t. (Hülye ötlet?)
Én nagyon élvezem most ezt a helyzetet, és megértem a későbbi indulás okait is. Mi páran, kiváltságosok, nagyon jól elvagyunk itt addig, amíg kinyílnak a kapuk, azt gondolom. 🙂
Bár tényleg nagyon kíváncsian várom már az indulást, ami biztosan nagyot szól majd.
Az a helyzet, hogy hozzáértő szakember is bizonytalan abban, mi volna a legjobb megoldás – meglátjuk, végül mit sütünk ki. Előbb-utóbb dűlőre kell jutni, és az apróságoknak is a végére kell érni. A régi oldal brutális terjedelme is “gond”, ugyanakkor jó muníció az új feltöltésére is. Kicsit maximalisták vagyunk, remélem, ez látszik is valamelyest, és remélem, van értelme is. | Ha sokáig szöszölünk, még a végén elkezdi a Google feldobni a cikkeinket, és maguktól is idetalálnak olvasók… 🙂
Ez az utóbbi nem is jutott eszembe, pedig fennáll a veszélye, valóban. 🙁 (Bár talán az új oldal a látogatottság okán még nem hívja fel magára a figyelmet.) Ráadásul a két oldal párhuzamos működtetéséhez sok hely is kell, ez is gond lehet.
No, akkor törjétek a fejeteket, és találjatok ki valami okosat!
Köszönöm, hogy azt írtad, szerinted nagyot szól majd. Ez most biztatás, ha jól értem. Vagyis bizakodhatunk. És ennek fényében dolgozhatunk tovább.
Bíztatás, persze! Ez nem is kérdés. Nekem nagyon tetszik az oldal, izgalmas itt barangolni.
Kár, hogy nem láthatjuk azoknak az arcát, akik először járnak majd itt!
🙂 🙂 🙂
Én a bőség zavarát érzem egyelőre! Felelős véleményezéssel később jönnék!