Ha már ez a mai délután ennyire időjárásközpontúra sikerült, muszáj ide kapcsolódó zenét hoznom. Persze, csak érintőlegesen. A White Stripes egy nagyon furcsa zenekar, ez a számuk pedig különösen sajátos. Meg White énekli, a duó dobosa, aki úgy lett világhírű, hogy igazán sem dobolni, sem énekelni nem tud. Igazán nem bírja és nem is viseli jól a rivaldafényt sem. Minden adott tehát, ami a jó előadóhoz kell, nem igaz? De közben olyan megragadó őszinteséggel, esetlenséggel és eredetiséggel van jelen a színpadon, egy dalban, hogy nem lehet nem szeretni, nem együttérezni vele. Igazán ezzel a dallal került közel a szívemhez, amelyből kiderül, hogy mások is vannak, akik nem nőttek fel teljesen, de ettől még ugyanolyan szerethetők, mint hasonló problémákkal nem küzdő embertársaik. Legyen szép az estétek!
Kép forrása: Unsplash
Sosem hallottam még róluk, kutakodtam hát egy kicsit a neten.
Ezt találtam:
Az ő nevükhöz fűződik a világ legrövidebb koncertje, amely mindössze egyetlen másodpercig tartott 2007 júliusában a kanadai St. Johns-ban: amíg Jack megszólaltatott egyetlen egy cisz hangot. 😮
(Jack a duó másik tagja.)
A rajongóik tudták, hogy egyetlen hangot fognak hallani a koncerten, mégis többszázan elmentek. 🙂
Haha, nem is tudtam, hogy ilyen is volt. 🙂 Mondtam, hogy furák voltak. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy avantgárdok. 😀