Huszonévesen sorra adták a kezembe az újabb és újabb zenéket az ismerőseim, egy időre azonban vákuumba kerültem ezen a téren, és ritkán fedeztem fel új előadókat. Ezért is hatott olyan sorsszerűen, amikor egyszercsak belefutottam Lana del Reybe.
Már az első taktusok magukkal rántottak, ez a melodramatikus világ beszippantott még mielőtt észbe kaptam volna, és elérte, hogy közép-európaiként nosztalgiát érezzek egy sosemvolt, édes-bús, vattacukorgépben gyártott, több évtizedes elhagyatottságukban is vadiújnak tűnő benzinkutakkal szegélyezett Amerika iránt. Egy ország iránt, amelyet restaurált moziplakátokból raktak össze, amely nem más, mint egy mozaikos álom délutáni alvás közben.
Úgy éreztem, minden egyes szám közvetlenül és egyenesen rólam szól. Én vagyok minden ragaszkodó és elhagyott szerető, minden öngyilkossággal kacérkodó széplány és országutak mentén sodródó útkereső, ahogy én vagyok a papírforma szerint romlott, ártatlanságát elveszíteni mégis képtelen díva is.
Ami engem illet, bármennyi időt el tudnék tölteni ebben a transzban, a slágerek végtelenített hallgatásával. Ki gondolta volna két évtizede, hogy egyszer majd sokra viszi az átlagos, egy szál gitáros tizenéves, Lizzy Grant, aki aztán Lana Turner és a Ford Del Rey nevű modelljének párosításával nevet váltott és magára öltötte a klasszikus díva szerepét. Az arculatépítés e látható lépcsőfokai miatt kritikusai egyébként gyakran vádolják őt azzal, hogy túlságosan kimódolt és „megcsinált“.
Ahogyan az imidzsét és a nevét, úgy az üzeneteit és a dalait is patikamérlegen rakták össze többek között az amerikai mitológia hívószavaiból, előre kiszámítva a hatást. Ami viszont az eredmény felől nézve egyáltalán nem baj, mert tényleg remekül működik. És közben várjuk, hogy egyszer majd kiderül: amit eddig csak álomnak, fantáziának hittünk, mind igaz.
Címlapkép forrása: Pixabay
Tudod, kire emlékeztet? Tanita Tikaramra – ha megvan neked. A nyolcvanas évek vége felé (ha jól emlékszem), állandóan Tanita szólt a rádióból. Amúgy arra döbbentem rá, hogy már régóta szerepel a honlapon, konkrétan a Darksite-on. Abból a jelentből, ahol az első klipben füstfelhő veszi körbe, gif is készült, és ez a gif került a Darksite story elejére. Mik vannak! Én meg azt sem tudtam, kicsoda ez a nő, csak olyan epikus és misztikus volt, hogy muszáj volt odatennem.
Nahát, tényleg. 🙂 Így névről nem volt meg, de most, hogy megnéztem, a Twist in my sobriety című számát ismerem. Látod, Lana téged is “megtalált”. Ő tényleg ennyire epikus.