Aki most ezt látja, valószínűleg érti, mit jelent: olvasni, de nem érti, hogyan kerül ide és mit jelent a „villantás”. Aligha akar itt bárki is „villantani”. Mégis most egy olyan sorozatot indítunk – ez is egy kísérlet –, ami nem csupán az erősen olvasott és művelt főket célozza meg, hanem a fiatalabbakat is. Főként azokat, akikben valami titokzatos oknál fogva feltámad az igény, hogy túl az üveghegyen, a short videók folyamán és a TikTokon is túl, valami olyasfélére tegyenek szert, amit régen műveltségnek mondtak. Olyasmire, ami nem annyira percnyi, és ami előre viheti őket, ha tetszik emelhet rajtuk. Ami által bekerülhetnek a művelt fők klubjába. Nem leszünk képmutatók, és nem teszünk úgy, mintha ebben ne volna ott a sznobizmus kockázata, de inkább akarjon valaki azzal villantani, hogy olvasott már Poe-t, Dosztojevszkijt, hallott már Bulgakovról, tudja, melyik a kedvenc Csehov drámája, vagy ki a kedvenc francia költője, mintsem ne olvasson semmit, és ne fogyasszon semmi olyat, amivel – akár – adott esetben villanthat is.
Inspirációt az ad, hogy – esküszünk, így igaz – mi láttunk már ilyen fiatal embereket, akár a húsz évesek korosztálya alatt is! Nem tudni, hányan vannak. Nem tudni, meddig vannak még effélék, de vannak, és nekik elkél a segítség.
Joggal vetődhet fel a kérdés, miért nem kortársakat hozunk majd a rovatba?
Ennek nem az az oka, hogy minden kortárs írás közlése előtt át kellene esni az engedélyeztetés processzusán. Ha megérné, talán vállalnánk is ezt. Bár mindig azt zúgják a harsonák, hogy a kortársak méltánytalanul elhanyagoltak, de én, mint „kortárs”, azt mondom: a klasszikusok még inkább méltánytalanul maradnak árnyékban. Ráadásul – és ez sajnos így igaz – a kortárs irodalom sok esetben inkább elriasztja a fiatal olvasót (kivéve a slam poetry), semmint megnyerné a rendszeres olvasásnak. Ugyanakkor azt sem lehet eltagadni, hogy a kortárs jelentős része egy idő után a szemétben végzi. Ott végzem talán én is. Ki tudja? Ugyanakkor vannak szerzők és művek, melyek stabil helyet vívtak ki maguknak a civilizált emberiség történetében. Ezek is oly sokan vannak, hogy egy élet is kevés mindannyiuk teljes és elmélyült megismeréséhez. Közhely, de a világ még fel is gyorsult, egyre kevesebb az idő. Regények olvasására alig futja. Köztes megoldás lehet kisregények, elbeszélések, novellák olvasása – ezek segítségével viszonylag hamar sok fontos szerzőt ismerhetünk meg.
Gondoljuk csak át! Hetente egy novellát elolvasni nem nagy kunszt. Ha valamennyi novella egy-egy világirodalmi gyöngyszem, s valamennyi más szerzőtől való, akkor egy év alatt körülbelül 50 fontos szerzőt ismertünk meg. Azt kérdezzük: vajon a népesség hány százaléka tudna akár csak felsorolni is 50 szerzőt? Így tehát, ha valaki veszi a fáradtságot, és egy éven át olvassa a klasszikusoktól hozott novelláinkat, már az év végén messze az átlagnál tájékozottabb és műveltebb, olvasottabb lesz! Ha pedig erre büszke, és néha meg-megvillantja olvasottságát, azzal nincs semmi gond! Tegye! Hajrá!
Gyerünk tehát, előre, olvassunk és villantsunk!
Ma délután érkezik az első világirodalmi darab, egy híres-elhíresült novella egy pokoli titokzatos szerző tollából. Addig is a legjobbakat!
Ez nagyon jó lesz! 🙂 🙂
Én már nem tartozom a fiatalok közé, de olvasni nagyon szeretek, és nagyon fogom várni a mindenheti olvasni valót, biztos vagyok benne.
( Számomra ez játék is lesz, mert kíváncsi vagyok, hogy hány szerzőt és hány novellát nem ismerek majd az itt közöltek közül.)
Komoly küldetés!
Kíváncsian várom, korhatár nélkül☺️
Érdeklődnék,hogy elindult már az
Olvass és villants?!
Mindenki számára elérhető,vagy csak
a támogatók számára?🤔
Előre is köszönöm a választ!🙃
elérhető, ha az odal keresőjébe beütöd: “novella”, találsz is már olvasnivalót!
Bocsánat, hogy megint belekotyogok, de ami ennek a jelszónak a jegyében felkerült régebben, az a menü LEO menüpontja alatt a Híres novellák/Híres drámák/Híres versek-re kattintva megtalálható.
De feltétlenül ajánlom olvasásra Centauri novelláit is, hogy azok is minél híresebbek legyenek. 🙂
Köszi, Edit!
Még egy gondolat….
Nem hajtok a legműveltebb címre😉🙃
uhhh de jó- azt vettem észre, sokkal kevesebbet olvasok amióta a netflixen , meg a filmkunyhós oldalon annyi jó filmet találtam….ide még inkább érdemes lesz járni- a digitális függésem más irányt vesz.
Bizonyára észrevettétek – legalábbis azok, akik január elejétől olvassák az oldalt – hogy újabban nem hoztunk világirodalmi novellákat. Ennek az az oka, hogy szeretnénk már egy “olvasófelületre” felrakni, hogy közelebb legyen az olvasás élménye a könyvolvasás élményéhez. Ezzel azonban még nem készültünk el, de dolgozunk rajta!