40 év terepi madarászat után ilyen egy 40 éves madarásznapló
2023.11.03., péntek van. Kedden fontos évfordulót ünneplek. Ezt jobban számon tartom, mint a polgári születésnapomat (amit valójában nem is igen jegyzek). Kerek évfordulóhoz érek kedden. Pontosan 40 éve lesz annak, hogy életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a “nagyok”:
távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben.
1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még.
Ennél kiválóbb napot nem is találhattam. Ma is emlékszem arra a napra – ahogy memoárírók szokták volt mondani. De tényleg emlékszem, és bár a jégmadarat húztam alá pirossal, a süvöltőknek méginkább örültem. Akkor láttam süvöltőt életemben először.
Este pedig nyitottam egy nagy füzetet, hogy összesítsem a látott madárfajokat. Nem hittem akkor, hogy ez évtizedekig tart majd; nem hittem volna, hogy több ezer oldalas napló első oldala lesz az.
A karácsonyon kívül jóformán semmiféle ünnepet nem tartottam.
A saját születésnapomat is gyakran elfelejtettem. Többször is megesett, hogy csak hónapokkal később esett le: elmúlt a születésnapom. A polgári. De a madarász-születésnapom mindig eszembe jutott, és sokáig ünnepeltem is. Többnyire – természetesen – terepen.
Szerettem kézzel írni. Mindent rögzíteni. Szerettem haladni egy folyamatban. A megértés folyamatában. Életem egyik legfontosabb és leghasznosabb döntése volt 1983-ban, hogy naplót vezessek. Hogy legyen nálam mindig notesz és ceruza.
Ma azzal ünneplem az évfordulót, hogy ezekből
a naplókból hozok ide pár oldalt.
De meg kell jegyezni azt is, hogy volt egy év, amikor épp november hetedikén hoztam egy másik döntést. Tépelődtem is rajta, helyes-e épp azon a napon, ami már évtizedek óta foglalt, de bátor akartam lenni – utóbb kiderült: nem kellett volna.
Amilyen jó döntés volt 1983. november 7.-én terepre menni és naplót nyitni, épp oly szerencsétlen volt évekkel később ugyanezen a napon egy másik döntésem. De egyrészt ez egy másik történet, másrészt mára rájöttem, hogy a 40 éve tartó ünnepet nem csaphatja agyon egy ballépés, akkor sem, ha ugyanarra a dátumra esik.
Marad a 40 terepi év;
a sok túra, a sok élmény, hófúvások, bíbicek, kóborlások, hőségek, puszták, erdők, vadak, madarak ezernyi emléke.
Sokat töprengtem az utóbbi hetekben, hogyan ünnepeljem ezt a kerek évfordulót. Sok minden jutott eszembe, sok olyasmi is, amire nincs lehetőség, ezért kénytelen voltam találni valami egészen hasznos és konstruktív megoldást. Áthidaló megoldást.
Nem egy napig, nem egy hétig tartom az évfordulót, hanem egy évig. Erősen bízom benne, hogy a tavaszi infarktusomból idővel teljesen felépülök, bízom benne, hogy életben leszek még egy év múlva is. Egy éven át még az eddigieknél is intenzívebben szeretnék írni madarakról, tető alá hozom végre azt a bizonyos madaras könyvet (értsd: elviszem a megjelenésig), és annyi új anyagot, infót, fotót, videót gyűjtök-készítek hozzá, amennyit soha korábban.
Mindezt persze feltett szándékom önteni a weboldalra is 🙂 Addig is, míg megindul a cunami (november hetedikén), fogadjátok szeretettel ezt a pár lapot a 40 éves madarásznaplók rejtekéből!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több blog
még több madár
Most is csak azt tudom írni, hogy elképesztő voltál (vagy 🙂 )!
Sokat bogarásztam ezeket a naplóoldalakat a régi oldalon. Azt hiszem, most folytatom! 🙂
Akárhányszor látom, mindig elámulok, ilyen csodás naplót, csak egy igazán elhivatott kis madarász tud írni💗
Az első oldalon a feljegyzéseknél a dátum mellett mit jelent az I.K. rövidítés? Emlékszel még?
Egészen elképesztő- erre születni kell. Csodás rendezett kézírás- kissé koravén stílus- mint egy tudós öreg lélek egy gyerek, vagy kamasz testében- szisztematikus feljegyzések, szokatlan egy gyerektől, ám annál lenyűgözőbb. Ha egy éven át ünnepelsz,az nekünk az olvasóidnak is az lesz, mert úgy tűnik egyre többet látunk Belőled. Köszönet!!
Remélem, a készülő madaras könyvben lesznek ezekből a naplókból is csatolmányok!