40 év terepi madarászat után ilyen egy 40 éves madarásznapló

40 év terepi madarászat után ilyen egy 40 éves madarásznapló


2023.11.03., péntek van. Kedden fontos évfordulót ünneplek. Ezt jobban számon tartom, mint a polgári születésnapomat (amit valójában nem is igen jegyzek). Kerek évfordulóhoz érek kedden. Pontosan 40 éve lesz annak, hogy életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a “nagyok”:

távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben.

1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még.

Ennél kiválóbb napot nem is találhattam. Ma is emlékszem arra a napra – ahogy memoárírók szokták volt mondani. De tényleg emlékszem, és bár a jégmadarat húztam alá pirossal, a süvöltőknek méginkább örültem. Akkor láttam süvöltőt életemben először.

Este pedig nyitottam egy nagy füzetet, hogy összesítsem a látott madárfajokat. Nem hittem akkor, hogy ez évtizedekig tart majd; nem hittem volna, hogy több ezer oldalas napló első oldala lesz az.

A karácsonyon kívül jóformán semmiféle ünnepet nem tartottam.

A saját születésnapomat is gyakran elfelejtettem. Többször is megesett, hogy csak hónapokkal később esett le: elmúlt a születésnapom. A polgári. De a madarász-születésnapom mindig eszembe jutott, és sokáig ünnepeltem is. Többnyire – természetesen – terepen.

Szerettem kézzel írni. Mindent rögzíteni. Szerettem haladni egy folyamatban. A megértés folyamatában. Életem egyik legfontosabb és leghasznosabb döntése volt 1983-ban, hogy naplót vezessek. Hogy legyen nálam mindig notesz és ceruza.


EZ A KÉP JÓVAL KORÁBBAN, ÚGY 1979 KÖRÜL KÉSZÜLHETETT, DE ITT IS FÜZET VAN A HÓNOM ALATT.

 Ma azzal ünneplem az évfordulót, hogy ezekből

a naplókból hozok ide pár oldalt.

De meg kell jegyezni azt is, hogy volt egy év, amikor épp november hetedikén hoztam egy másik döntést. Tépelődtem is rajta, helyes-e épp azon a napon, ami már évtizedek óta foglalt, de bátor akartam lenni – utóbb kiderült: nem kellett volna.

Amilyen jó döntés volt 1983. november 7.-én terepre menni és naplót nyitni, épp oly szerencsétlen volt évekkel később ugyanezen a napon egy másik döntésem. De egyrészt ez egy másik történet, másrészt mára rájöttem, hogy a 40 éve tartó ünnepet nem csaphatja agyon egy ballépés, akkor sem, ha ugyanarra a dátumra esik.

Marad a 40 terepi év;

a sok túra, a sok élmény, hófúvások, bíbicek, kóborlások, hőségek, puszták, erdők, vadak, madarak ezernyi emléke.

Sokat töprengtem az utóbbi hetekben, hogyan ünnepeljem ezt a kerek évfordulót. Sok minden jutott eszembe, sok olyasmi is, amire nincs lehetőség, ezért kénytelen voltam találni valami egészen hasznos és konstruktív megoldást. Áthidaló megoldást.

Nem egy napig, nem egy hétig tartom az évfordulót, hanem egy évig. Erősen bízom benne, hogy a tavaszi infarktusomból idővel teljesen felépülök, bízom benne, hogy életben leszek még egy év múlva is. Egy éven át még az eddigieknél is intenzívebben szeretnék írni madarakról, tető alá hozom végre azt a bizonyos madaras könyvet (értsd: elviszem a megjelenésig), és annyi új anyagot, infót, fotót, videót gyűjtök-készítek hozzá, amennyit soha korábban.

Mindezt persze feltett szándékom önteni a weboldalra is 🙂 Addig is, míg megindul a cunami (november hetedikén), fogadjátok szeretettel ezt a pár lapot a 40 éves madarásznaplók rejtekéből!


Az első napon jégmadarat látni frenetikus élmény volt. Ma is méterre pontosan tudom, hol láttam. Látom, hogyan nyilallt a víz felett.
Nagyon hamar megtaláltam az első sérült madarakat, főként áramrázott madarakat találtam gyakran. Már általános iskolásként is istápolgattam ilyen madarakat. Később évtizedekig gyógyítottam madarakat állatorvosokkal, állatkórházakkal és a nemzeti parkkal együttműködésben. A fenti receptet egy dankasirálynak váltottam ki gimnazistaként. Ezt a sirály egy lecsapolt halastavon lőtték meg.
Kamaszként azt is kihasználtam, ha varjú és gerle gyérítés volt a városban. Összeszedtem a tetemeket, hazavittem őket, és minden létező adatot felvettem róluk, összevetettem a szakirodalomban található adatokkal, sokszor boncolásokat is végeztem. Ez a naplórészlet is ilyen lelőtt balkáni gerlék és varjak adatait rögzíti.
Óriási szerencsém volt, hogy mindig is szerettem kézzel írni, és ez sok helyen az írásképemen is meglátszik. A kezdet kezdetén hosszú ideig nem voltak számítógépek, tehát csak a gépelés jöhetett volna szóba, de egy gyereknél ez nem játszik. Gimnazistaként már tudtam gépelni, de csak regényeket gépeltem, a madarásznaplókat továbbra is kézzel vezettem, gyakran a tanulás rovására.
Nemcsak az a fontos, hogy milyen madarakat látunk és mennyit, hanem az is, hogy mit és hogyan csinálnak, merre mozognak például. A megfigyelések és a naplóvezetés elmélyítése a biztosíték arra, hogy nem marad “ártatlan hobbi” vagy olyan sport, mint a twicserkedés, hanem meglepően gyorsan akár tudományos értékű adatsorokhoz és következtetésekhez vezethet az efféle aprólékos madarászat.
Ezeken az ábrákon már azt igyekeztem lerajzolni, hogy a madarak nemcsak horizontálisan alakítanak ki mintázatokat, hanem vertikálisan is; hogy egy madárfelhőnek nemcsak kiterjedtsége, hanem vastagsága és mélysége is van, és ezek nem egyszerűen fizikai paraméterek, hanem funkcionálisan kialakított struktúrák egy madárcsapatban.
Ahogy az ember egyre inkább közeledett ahhoz, hogy gyűrűzővé váljon, egyre erősebb késztetést érzett, hogy minden útjába kerülő madarat minden létező módon, minden létező helyzetben, mindenhogyan – ha kell pipaszurkáló segítségével is – lemérjen.
Amikor olyan helyen madarászunk, ahol sok a faj, nagy a nyüzsgés, célszerű a fajokat ellátni sorszámmal, és a térképen inkább számokkal jelölni őket. Ez a vázlat egy mozgalmas Kis-balatoni nap után készült. Akkortájt jóval több volt a madár ott, mint napjainkban. Az elárasztást követő pár évben felejthetetlen madárbőség volt.
Eljött annak az ideje is, hogy már másokat is tanítsak, és esetenként, ha mód van rá, ifjú madarászokat elvigyek akár Hollandiáig is, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Én magam sosem mentem el a saját örömömre hosszú utakra, nem lett belőlem fajvadász, de másokat örömmel vittem el akár az Északi-tengerhez, akár a Hortobágyra. Ezeken az utakon is láthatunk olyasmit, amiről korábban nem hallottunk, sőt olyasmit is, aminek irodalma sincs. Itt például a dűnék, a szélirány, a szélcsatornák és a madárvonulás viszonyát próbáltam meg papírra vetni és lerajzolni. Akkoriban a parti pityer még nem volt önálló faj, csupán a havasi pityer alfajának tartották, ezért szerepel így a naplóban.
Természetesen egy zajos, nyüzsgő, gazdag tengerparti területen is kapóra jön a már jól bevált módszer, a fajok mozgását sorszámokkal jelölni. Ilyen távoli területeken az ennyire aprólékos feljegyzések aligha bírnak tudományos súllyal, hisz talán sosem térünk vissza a területre, az efféle aprólékosság inkább a lakóhelyünkön vagy a kutatási területünkön hasznos (jó ha van ilyen!), mégis: egy idő után az ember távoli területeken is ragaszkodik hozzá. Talán azért is, mert így idővel jobban emlékszik mindenre.

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’   

még több blog

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több madár

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Hamarosan gólyák szelhetik London egét

2016-ban sikeresen visszatelepítették a fehér gólyákat Dél-Angliába, most pedig London és környéke a cél. A Citizen Zoo nevű, a lakosság bevonásával szervez…Tovább

Épülhet a hortobágyi madárszínház

Épülhet a hortobágyi madárszínház Aláírták a konzorciumi szerződést, így elkezdődhetnek a hortobágyi madárszínház építésének munkálatai. A madármegfigyelő bázis Máté Bence természetfotós elképzelései alapján valósul meg,…

5 hozzászólás

  1. Most is csak azt tudom írni, hogy elképesztő voltál (vagy 🙂 )!
    Sokat bogarásztam ezeket a naplóoldalakat a régi oldalon. Azt hiszem, most folytatom! 🙂

  2. Akárhányszor látom, mindig elámulok, ilyen csodás naplót, csak egy igazán elhivatott kis madarász tud írni💗

  3. Az első oldalon a feljegyzéseknél a dátum mellett mit jelent az I.K. rövidítés? Emlékszel még?

  4. Egészen elképesztő- erre születni kell. Csodás rendezett kézírás- kissé koravén stílus- mint egy tudós öreg lélek egy gyerek, vagy kamasz testében- szisztematikus feljegyzések, szokatlan egy gyerektől, ám annál lenyűgözőbb. Ha egy éven át ünnepelsz,az nekünk az olvasóidnak is az lesz, mert úgy tűnik egyre többet látunk Belőled. Köszönet!!

  5. Remélem, a készülő madaras könyvben lesznek ezekből a naplókból is csatolmányok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük